Devil May Cry 4 Special Edition PC-re is, Pletyka: Arkham Asylum és Arkham City Xbox One-ra és PS4-re, Oddworld: New ‘n’ Tasty Xbox One megjelenés, God of War 3 Remastered bejelentés-- csak néhány hír az elmúlt napokból, és talán nem kell magyarázni, hogy mi a közös pont. Természetesen az, hogy egymást érik az újrakiadások (vagy legalábbis ezek hírei), és ez bizony aggasztó egy kicsit, az ipar ugyanis látszólag egy helyben toporog, és mintha a múlt sikereiből próbálna megélni.

Biztosan ti is észrevettétek már, hogy ebben a generációban egy rakás remake jelent meg a Zeldától a Halóig, a Tomb Raidertől a Resident Evilig, köztük olyan címek is, amik még a két-három éves kort sem töltötték be. Persze nem új dolog ez, az előző generációban is láthattunk újracsomagolt játékokat szép számmal, de vannak jelentős különbségek a két korszak között, leginkább az, hogy ugyanannyi idő alatt az Xbox 360 és a PS3 több, érdekesebb címet termelt ki, mint a most aktuális asztali konzolok. A BioShock, az Assassin's Creed, az Uncharted és a Mass Effect voltak a legnagyobb nevek a hetedik generáció első két évében, miközben az Xbox One és a PS4 többek között az alábbi játékokkal örvendeztetett meg minket 2013 és 2014 között: Battlefield 4, Call of Duty: Ghosts, Knack, Killzone: Shadow Fall, Forza Motorsport 5, Titanfall, Evolve, Driveclub, Alien: Isolation, Ryse: Son of Rome és Assassin’s Creed: Unity. A különbség érezhető.

Természetesen nem azt akarom mondani, hogy ez a generáció csak rossz játékokat szállított eddig, erről szó sincs, félre ne értsétek, csak sajnos nincs meg az az újító szellem, ami 8-9 évvel ezelőtt volt -- legalábbis így érzem, a helyzeten pedig cseppet sem segít a remake-láz, az, hogy hetente előbukkan egy erről szóló pletyka vagy éppen bejelentés.

velemeny-sleeping-dogs.jpg

Az újrakiadásokkal egyébként önmagukban semmi probléma nincs, sőt nagyon is jók tudnak lenni. A Grim Fandango HD például a játékosok egy új generációval ismertette meg a kalandjátékok aranykorszakának egyik kiváló darabját, de ugyanígy jól jött a Shadow of The Colossus/ICO csomag annak idején, vagy éppen a frissen megjelent Homeworld. De egy Sleeping Dogs újrakiadás? Ugyan már! Az ilyen, és ehhez hasonló csomagok teljes mértékben kimerítik a haszontalanság fogalmát.

De akkor mégis miért készülnek, merül fel jogosan a kérdés, a válasz pedig pofonegyszerű: mert ez könnyű, vagy legalábbis könnyebb, mint egy új játékot fejleszteni. Mert lényegében arról van szó, hogy egy meglévő terméket csinosítanak a fejlesztők, amit aztán újra eladnak, a különbség csak az, hogy mennyi munkát fektetnek bele. Egy régebbi játék esetében például elég sokat is el lehet szöszölni a hangok és a zene újrakeverésével, valamint a grafika és a játékmenet csiszolásával, hogy ezeket a kor kívánalmainak megfelelő szintre hozzák, miközben megőrizzék azt, amiért az eredetit szeretni lehetett. Ez az igazi, tisztességes hozzáállás, egy ilyen termékért pedig már érdemes lehet pénzt adni, de egy viszonylag modern címnél ennyi munkára egészen biztosan nincs szükség. Külső szemlélőként például nem hinném, hogy bárki is túlórázott volna, mondjuk a Tomb Raider portolása közben. Jó, túlzok egy kicsit, nyilván abban is volt munka, és azt is biztosra veszem, hogy a dolgozók nem vették félvállról az egészet, de a Definitive Edition szükségességében, mint jobb, nagyságrenddel teljesebb élményt nyújtó program, már nem vagyok ilyen biztos.

Egy jó remake nálam azt jelenti, hogy a csapat az eredeti ötletét valamilyen extra tartalommal kiegészíti, megvalósítanak olyan elképzeléseket, amiket annak idején nem sikerült vagy nem volt idejük, míg önmagában a nagyobb textúrák és felbontás annyira nem hoznak lázba. 

velemeny-tomb-raider.jpg

Ki kell hangsúlyoznom, hogy cseppet sem utálom az újrakiadásokat, de azt már nagyon is, ha ezt túlzásba viszik. Nem kell mindent felfrissíteni, különösen nem azokat a címeket, amik pár évvel ezelőtt jelentek meg! Persze értem én, hogy nagy az anyagi vonzata a dolognak, hiszen kis ráfordítással effektíve kétszer adhatják el ugyanazt a terméket, de ezen a ponton szerintem már túl sok remake van, és nem úgy tűnik, hogy a tempó lassulna. Nem szabadna ennyire és ilyen korán az előző generáció sikereiből táplálkozni, ezt inkább hagyjuk meg az életciklus végére.

A hét kérdése ezúttal az, hogy mi a véleményed az újrakiadásokról. Szerinted is túl sok van, vagy még nem estek át a kiadók a ló túloldalára?  Van kedvenc remake-ed? Ha igen, mi? Illetve mit szeretnél felújított változatban látni?

A cikk a szerző, és nem a szerkesztőség egyöntetű véleményét tükrözi.