Az idei évértékelő ”beszédet” némi mentegetőzéssel kezdeném. Egyrészt ebben az évben nagyon kevés játékkal játszottam, másrészt a késztetés sem volt meg annyira, és a játékkedv csökkenésére nem mentség az egyre őszülő halánték, pláne, hogy 10 éve már nemhogy ősz szálak, de hajhagymák sincsenek arrafelé. A világ sem a jó irányba változott, eddig ugyanis a játékhoz szükséges hardverek árai voltak elszállva, az elkövetkezendőkben pedig napelem-farmot kell feldobni a tetőre, ha be is akarjuk kapcsolni a gépet – miután ilyen remekül hangulatba kerültünk, nosza, nézzük meg a toplistámat!
5. Card Shark
Ebben az angol indie gyöngyszemben több dolog is megfoghatja az embert. Egyrészt, hogy nem sűrűn kerülünk szélhámos/szerencsejátékos szerepkörbe, tehát már a csalásokra épülő játékmenet sem éppen mindennapos, másrészt Nyikolaj Trosinszkij illusztrátor képi világa is lenyűgöző. A néma szolga és a francia felvilágosodás elitjének találkozása a kártyaasztaloknál üdítő változatosságot, és persze izzasztó perceket hozott. A Saint Germain, egy létező kalandor köré szőtt történetben a csalások és trükkök ugyanis kiváló memóriát, illetve pontos időzítést követeltek.
4. Destroyer: The U-Boat Hunter
Voltak és vannak még aggályaim, hogy egy ennyire egysíkú téma, mint a tengeralattjárók felkutatása és megsemmisítése érdemel-e különösebb figyelmet, de úgy vélem, hogy igen. Ez ugyanis egy elég profi kivonat a náci farkasfalkák és a szövetséges rombolók küzdelmeiről, miközben némileg hajaz a francia ánizsos párlatra (abszint), azaz kis adagokban fogyasztandó, és szokni kell az ízét, de ha már megszoktad, nehéz lejönni róla. Egyébiránt már a puszta létezése is elég nagy öröm, tekintve, hogy a szimulációs műfaj gyakorlatilag a kihalás szélén áll.
3. Old World
Nem véletlenül emlegetik ezt a játékot úgy, mint a Civilization és a Crusader Kings szerelemgyerekét, ugyanis a két klasszis legjobb vonásait sikerült megörökölnie. Benne van minden a Sid Meier-i örökségből, a nagyszerű birodalomépítés, a tökéletes fejlődési ív, épp csak a svéd Paradoxtól lenyúlták még mellé a dinasztiákon átívelő vezetők ötletét is. A játékos tehát egy konkrét uralkodót személyesít meg, és vezeti át a történelem útvesztőin, miközben a figura személyisége folyamatosan fejlődik, és ha meg is hal, jobb esetben rögtön a helyébe lép az örökös.
2. Hard West 2
A Hard Westben minden idők egyik legdurvább, legvéresebb vadnyugati XCOM-klónját tisztelhetjük, és a körökre osztott durvaság második része szintén nem spórolt az amerikai folklór sötétebbik oldalával, valamint a fekete mágiával. Ügyeletes (anti) hőseink, Gin Carter és kompániája, a legendás Szellemvonat nyomába szegődtek, ami meglehetősen szerencsétlenül sült el, ugyanakkor pedig ez remek táptalajjá vált egy körökre osztott vadnyugati lövöldözéshez, amelynek akadtak üldözéses, vonatrablásos elemei is, és persze tartozott hozzá rengeteg varázslat.
1. Total War: Warhammer 3
Ki más is lehetne 2022-ben a szívpitvar közepén, ha nem a Total War fél évtizedes fantasy kirándulását lezáró Warhammer 3? A trilógia utolsó fejezete egy emlékezetes, a Káosz isteneit csokorba kötő történettel búcsúzott, ahol a Kislev haldokló medveistene után indított hajtóvadászat/mentőakció (mert volt néhány humán frakció is, például az ókori Kínát megidéző Cathay) méltó keretbe foglalta a művet. Az elmúlt években a széria ezen ága nemcsak látványban, vagy a történetmesélésben ment keresztül látványos fejlődésen, de sikerült az újabb és újabb fajokat is tökéletesen beilleszteni a kirakósba.
Mivel nyomultam idén a legtöbbet?
Elég sok időt sikerült belepakolni a Panzer Corps 2-be, ugyanis volt egy olyan ötletem, hogy egy folyamatos trappban végig kéne nyomni az összes DLC-t, tehát mindig átvinni az egységeket a következő év sztorijába, csak épp most kevesebb gyalogsággal és tüzérséggel, tehát igazi villámháborús felfogásban. Na, ebből jó pár hét lett, de legalább kiderült, hogy lehet gyorsítani a korábbi tempón, például lángszórós tankokkal. A Crusader Kings 3 szintén állandóan megkísértett, és még meg is fog, hisz ott a befejezés helyett inkább pár naponta új játékot kezdek, mert a kezdeti gyors expanzió mindig is jobban érdekelt, mint a ”taposás”.
Na, és jövőre?
Végül már csak azt kellene elregélnem, hogy mit is várok a jövő évtől a különösen időszerű bort, búzát, békességet kívánsághalmazon felül. Nos, a Jagged Alliance 3-tól például egy retró hangulat-bombát, a Frostpunk 2-től pedig nyers és kegyetlen, lélekfacsaró döntéseket. Reménykedem továbbá, hogy lesz néhány jó warhammeres adaptáció is, a Warhammer 40,000: Rogue Trader például kiváltképp ígéretesnek tűnik!
2022 végét érintő összefoglalóinkat ezen a linken keresztül összegyűjtve is eléritek!
