Eleinte azt hittem, a mostani listám is szinte teljesen indie lesz, végtére is alig játszottam AAA címmel, pláne frissel, de aztán kiderült, hogy egész kiegyensúlyozott volt a digitális diétám. Persze az is igaz, hogy sok AAA játékba éppen csak belenéztem Game Passben, aztán ezeket valamiért általában passzoltam, vagy legalábbis halasztottam – például a most következő karácsonyi szünetre. A legjobbak közé nyilván nem ezek kerültek be, hanem olyan játékok, amiket nem igazán tudtam letenni, sőt befejezésük után is előkerültek.

5. Death Stranding Director's Cut

Kodzsima megosztó játéka ugyan nem idei, azonban Director’s Cut kiadása igen, így felkerülhetett a listámra. A végére mondjuk, még nem értem el, mert az utóbbi hetekben inkább a Közép-Nyugati régió kissé elhanyagolt sztrádáját igyekeztem újjáépíteni, hogy a többi játékos könnyebben közlekedhessen. A tény viszont, hogy a játék körülbelül 70 óra után még ezzel is lekötött is, tökéletesen bizonyítja, hogy itt a helye. Tudom, a séta/postás szimuláció sokaknál kivágta a biztosítékot, de nekem gyakran bejönnek a munkaszimulátorok, ez a fura szóló-többjátékos élmény pedig szerintem zseniális, főleg a hozzám hasonlóknak, akik a hagyományos multit nem annyira kedvelik.

4. King Arthur: Knight's Tale

A hazai Neocore Games műve ugyan nem AAA költségvetésű, de nem sokkal marad el a nagyobb stúdiók stratégiáitól, nem mellesleg egy remek körökre osztott taktikai-stratégiai RPG a nehezebb fajtából – főleg mióta nerfelték az Élharcost! Ennek ellenére pár csatára vissza-visszatértem a történet befejezése után, mert nehéz volt nem használni egy olyan remekül összeállított ütő- és gyilokképes csapatot, akikkel olyan sok mindent átélőhaltam. Szerencsére a fejlesztők is igen aktívak maradtak, így a játék idővel szépen fejlődött, javult, bővült. Például összepasszírozták a fájlokat, amitől a helyfoglalása kb. harmad akkora lett, mint eredetileg, így az SSD-n békésebben elfér más programok mellett.

3. God of War (2018)

Hát, ha valaki AAA címet keres, megtalálta. Az új útra lépett God of War zseniális volt a konzolos megjelenésekor, és az maradt a PC-s portjával is. Csak persze kiegészült jobb grafikával, képfrissítéssel és irányítással, bár ez alkalommal az egérrel célzás nem jelentett akkora előnyt a viszonylag ritka célbadobós rejtvényeken kívül. Emellett a nehézségi szint jól testreszabható volt, és jó pár kisegítő lehetőséget is kaptunk, amiknek nagy hasznát vettem. Bár a fő sztori és a legtöbb történet-alapú mellékküldetés után nem volt kedvem az extra kihívásokhoz és grindoláshoz, de az Új játék+ még visszacsábít néha egy kis pofozkodásra, és az újabb, menőbb felszerelés begyűjtésére.

2. Backpack Hero

A Radar alattnak köszönhetően találkoztam össze ezzel a kis roguelike taktikai gyöngyszemmel. A korai hozzáférés ellenére a kezdetektől remekül működött, de az első pár körben nem igazán kedveltem meg, mert folyton kikaptam. Idővel szerencsére ráéreztem a dolgokra, aztán az egyre biztosabb győzelmek után a móka kedvéért elkezdtem extrémebb összeállításokkal, hátizsákbeosztással meg játékmódokkal kísérletezgetni. A játék ráadásul folyamatosan fejlődik, hiszen ez a korai hozzáférés lényege: az első kipróbálás óta befutott három új hős eltérő játékmechanikákkal, egy nagy rakat új fegyver és eszköz, sőt új pályák, ellenfelek, véletlenszerű találkozások is felbukkantak. Ezért én is gyakran visszatérek néhány újabb körre, és mindenkinek ajánlom a demo kipróbálását!

1. Vampire Survivors

Nemcsak az idei kedvencem, de a legtöbbször kimaxolt játékom is lett a Vampire Survivors. A korai hozzáférés alatt ugyanis rengeteget és rendszeresen bővült, és nemcsak karakterekkel, helyszínekkel, fegyverekkel és kombinációkkal, de achievementekkel is, így aztán 2-3 hetente örömmel újra nekiálhattam. Tudom, hogy sokaknak csúnya vagy unalmas, nem elég mély, és persze túlhype-olt, de engem szórakoztat, sőt le is köt (na jó, némi podcast mellett). Az 1.0-es megjelenésére ráadásul maga Commander JS Sterling írt ismertetőket az ellenfelekről, amik elsőre csak jópofák, de van mögöttük némi rejtett lore is, ha valaki vevő az ilyesmire. Ó, és nemrég kiadták okostelefonra, hiszen, ahogy a reklámja is említi: hát van telefonunk, nem igaz?

A legjobb nem idei játékom

A 201x (akármennyi, rég volt) legjobbjai összeállításban is említettem, hogy megbízható idegnyugtatóm a PC Building Simulator, amivel időnként rohamszerűen eltöltök pár napot, aztán pihen néhány hetet vagy akár hónapot. Nemrég komolyabb kihagyás után tértem vissza, és meglepve vettem észre, hogy még tavaly új játékmóddal bővült, amiben egy nagyvállalatnak lehetünk az IT Crowd-ja. Gondoltam, érdemes belenézni egy kicsit, hogy felkészüljek egy esetleges karrierváltásra, aztán elvarázsoltak a kellően idióta minitörténetek és kihívások.

Hát, számomra ezek voltak az év legjobbjai. Azért érdemes megemlíteni néhány olyan címet is, ami a lista elejéről valamiért lemaradt (rétegjáték, vagy nem annyira ismételhető), de jó szívvel ajánlom mindenkinek, akit az adott műfaj vagy téma érdekel. Az Escape Academy párban vagy egyedül is szórakoztató elmegyakorlat, szabaduló szobákkal, a The Looker egyszerre logikai cím és paródia (ráadásul ingyenes), a The Case of the Golden Idol pedig jó kis nyomozós-logikai program. Aztán ott van még a kiborítóan zseniális partijáték Trombone Champ és az A Castle Full of Cats, ami csak egyszerű tárgykeresés, de aranyos kivitelben, és persze a macska nálam mindig plusz pont.

Mit várok 2023-tól?

Mivel nemrég volt The Game Awards, így persze akad néhány cím, amit várok majd 2023-ban, ahogy a hírek szerint pár remek PlayStation-exkluzív portja is megérkezik végre. Igyekszem azért nem túlpörögni a dolgokat, hogy kisebb legyen a csalódás esélye. Emellett az indie mezőnyben gyakran minden fanfár nélkül bukkan fel egy-egy zseniális játék khm… a Radar alatt-ról… ami akár hetekre leköt. Remélem majd minden hónapra jut majd egy ilyen kellemes meglepetés.

2022 végét érintő összefoglalóinkat ezen a linken keresztül összegyűjtve is eléritek!