Az elmúlt év kapcsán legalább annyit tudnék panaszkodni, mint amennyi jó élményt felidézni – akár játékos és nem játékos szempontból. De mielőtt messze kalandoznék, maradjunk témánál, és ahogy Názáleti Blájen is megénekelte a két latollal az oldalán, mindig nézzük az élet napos oldalát: szerencsére volt miből válogatni az év végi toplistához. Idén tavaszra, nyárra, őszre és év végére is jutott olyan cím, melyet a legnagyobb lelki nyugalommal tehettem fel szubjektív toplistámra, sőt egyik-másik lemaradó esetében még szomorkodtam is egy kicsit, hogy ötnél tovább továbbra sem tudok számolni.
5. Dying Light 2 Stay Human
Ahogy mondani szoktam, zombikból sosem elég – ahogy tavaly, úgy idén is jutott egy zombis játék a listámra. Ezúttal egy kicsit szerepjátékosabb, kevésbé „horroros”, de önmagához képest nagyon komoly fejlődésen esett át a Dying Light, mely komoly témákat boncolgat és egy egészen hihető világot épít fel a zombi-apokalipszis kellős közepére. Már ameddig nem jutunk el az első kiegészítőig, amit jobb lett volna még a kemencében hagyni, mondjuk legalább addig, amíg szénné nem ég az elképzelés is. De ettől még az idei év első nagy durranása bőven felfért a lista alsó, ám így is igen előkelő helyére.
4. Two Point Campus
A Two Point Hospital után kétség nem férhetett hozzá, hogy a Two Point Campus is roppant szórakoztató lesz, és bár nem jutott még rá annyi időm, amennyit szerettem volna (még vannak összegyűjtendő csillagok), érdemei vitathatatlanok. Ráadásul már itt is az első kiegészítője, mellyel e sorok írásakor még adósotok vagyok, de be fog férni a 2022-es szemeszterbe. A menedzsment játékok komolytalan királyaként az egyetemi életet megcélzó játék egyszerre bájos és bolond, újító és hagyományőrző; csak azt sajnálom, hogy a saját egyetemi éveimre egy jottányit sem emlékeztetnek a benne tapasztaltak. Már amennyire emlékszem rájuk… de egy nagy bográcsból nyúlkáló csáp talán átnyúlna az emlékek ködén.
3. Ixion
Az év meglepetése volt számomra az Ixion, melyet már megjelenése előtt úgy emlegettek, mint „Frostpunk az űrben” – úgyhogy nem is lehetett kérdés, hogy rárepülök-e. Ennél többet nem is tudtam róla, úgyhogy teljesen meglepetésként értek a Tiqqun állomás első útjának következményei (melyet egyébként minden trailerben ellőttek, így a fejlesztők nem tekintik spoilernek). Egyszóval nem kellett csalódnom. A Frostpunk mechanikáit és a Homeworld hangulatát vegyítő játék nemcsak sima másolás-és-beillesztés módszerével készült, hanem saját egyéniséggel, sőt menedzsment-játék létére egy igazán lebilincselő történettel rendelkezik.
2. Warhammer 40000: Darktide
A Warhammer 40000: Darktide pontozásakor ugyan nem voltam bőkezű, mert olyan egyértelmű hiányosságokkal rendelkezik, melyek fölött egyszerűen nem hunyhattam szemet. Mégis itt van a listán, amit egyrészt fanboyságomnak köszönhet, másrészt annak, hogy eszméletlen jól teremti meg a hangulatot, harmadrészt pedig hihetetlenül élvezetes harcrendszerének. Eddig még senki sem alkotta meg ennyire húsba markolóan jól egy bolyváros elfeledett folyosóit, manufaktóriumait és kápolnáit, a vérmocskos harc és brutálisan jó fegyverek pedig újra és újra eretnek-purgálásra hívnak. Megyek is vissza, a lánckardomat még meg kell tankolni tunkolni.
1. God of War Ragnarök
Lehet kövezni, de én nem mérgezem a ványadt lelkem a keményvonalas soulslike-játékokkal, valahogy nem „kattannak” nálam a FromSoftware alkotásai, pedig biz’ isten, adtam nekik esélyt. Éppen ezért a legutóbbi is kimaradt, és lehet, hogy ha játszottam volna az Elden Ringgel, most kicsit gondolkodóba esnék. Á, viccelek, kizárt. Plusz jelen állás szerint nem is tettem, úgyhogy saját kis listámon Kratos és Atreus kalandja a világvégével messze a legjobb az idei felhozatalból, hiszen kevés olyan játékot tudnék mondani, amelyik ilyen szinten hű tudott maradni önmagához, amellett, hogy teljesen meg is újult közben. No és nem mellesleg minden szempontból az abszolút csúcsminőséget képviseli, aminek hála kérdés nem férhet a God of War Raganrök első helyéhez.
Idén mivel játszottam a legtöbbet?
Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. Az biztos, hogy a God of War legalább 50 órát felemésztett az életemből, de a Spider-Man PC-s változatát kétszer végigjátszva is közelítek ehhez a célszámhoz, ahogyan a Dying Light 2-ben is szinte percre pontosan ennyi időm van már. Bár mióta a Gurunál vagyok, fokozatosan megváltoztak játékos szokásaim, plusz most már emellett más egyéb hobbikra is szánok időt, így jelentősen elaprózódik a képernyő előtt töltött óráim száma. Amit kicsit bánok is meg nem is, mert még legalább egy listát meg tudnék tömni azokkal a címekkel, melyek legalább ennyi, ha nem több figyelmet érdemeltek volna. De lesz helyette más listám/listánk. A hónap végén.
Mit várok 2023-tól?
2022 minden bohócsága mellett is egész jól indult, majd magas oktánszámon pörögve végzett, remélhetőleg a következő év minden szempontból ilyen pozitív élmény lesz. Addig viszont még van hátra úgy nagyjából háromszázhatvanöt nap, amit játékkal tölthetünk – azt kívánom, hogy legalább egy részében jusson mindannyiunknak ideje és ereje a hobbijára. Egy biztos, az idei felhozatalra már kevesebb volt a panaszom, mint a tavalyira, és a krónikus időhiány mellett nem éreztem késztetést arra, hogy korábbi kedvenceket szedjek elő. Remélhetőleg a jövő évben ez a tendencia is folytatódni fog, bár ironikus módon ezt az évet is úgy zárom, hogy még mindig kíváncsian várom a Starfield megjelenését…
2022 végét érintő összefoglalóinkat ezen a linken keresztül összegyűjtve is eléritek!
