Őszintén szólva nem szeretem minden évben a sort kezdeni, de hát ez van. Ezt legalább még (talán) olvassátok, nem tehetek róla, hogy senkinek sem jutott eszébe olyan nicket választani, ami ábécérendben az enyém előtt van. De ha már itt tartunk, talán nem arcátlanság a többiek nevében előre szólni, hogy ezen listák célja csak egyéni ízlésünk reprezentálása, azok alapján, hogy mely játékokkal játszottunk idén. Egyszóval nem szentírás, de nagyon közel áll hozzá. Mondjuk, amennyire az emberileg csak lehetséges. De komolykásabbra fordítva a szót, annak további fölösleges cséplése helyett, lássuk (ábécérendben, ha már így szó volt róla), hogy szerénytelenségem miből élt idén.
5. Back 4 Blood
Olyan emberként, aki arcátlanul és szégyentelenül sok időt töltött bohó ifjúságának számos, mámoros éjszakáját átvirrasztva a Left 4 Dead 2 társaságában, egyértelmű, hogy az idei év egyik legjobbja azok szellemi örököse kellett, hogy legyen. Na persze, ezt nem úgy kell érteni, hogy kötelező, hanem a Back 4 Blood ténylegesen jó és kiemelkedő játék lett az idei mezőnyben. No és persze szubjektív lista lévén amúgy is magasról letojhatom a konszenzust és engedhetek a nosztalgiának, még akkor is, ha esetleg ellentmondana a véleményemnek. Egyedül azt sajnálom, hogy nem jut rá annyi időm, amennyit megérdemelne. Persze, ha más fronton is elődje nyomdokaiba lép, akkor nem lesz gond a játékosbázis létszámával sem, szóval remélhetőleg nem maradtam le semmiről. A zombik meg amúgy sem szaladnak sehova, inkább csak csoszognak. Legalábbis a többségük.
4. Evil Genius 2
Több mint két évtized alatt talán közhely lett egy kult-klasszikus játék nyomán a „rossznak lenni jó” mondat (jár a keksz, ha tudjátok, melyik játék jelmondata volt ez eredetileg) bevetése azon címeknél, ahol a főgonosz bőrébe bújhatunk. Ezek sorát erősíti az Evil Genius 2, melynek megjelenését nagyjából úgy vártam mint a keksz-jutalmas játék soha be nem következő érdemes folytatását (szellemi örököst kaptam azért). És nem kellett csalódnom, személy szerint pont azt kaptam, amit vártam tőle. Ellentétben a tesztelést végző kollégával, aki valahol a sor végén kullog, és hogy a szavaival éljek: „ízlések és ízléstelenségek”. Hozzátenném azt is, hogy a teszt óta azért nem egy frissítést kapott a játék a közösségének visszajelzéseire alapozva, ezzel alaposan felborogatva és jóval élhetőbbé téve az amúgy érthető okkal kritizált részeket.
3. It Takes Two
Lustaságom okán vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy ide aktuálisan le tudom írni, hogy volt szerencsém a TGA 2021 által az év játékának kikiáltott It Takes Two-t tesztelni (emlékeim szerint szép pontszámot is kapott). Ebből is látszik, hogy bár szavunk nem szentírás, de nagyon közel állunk hozzá. Mondjuk, amennyire emberileg csak lehetséges. Hogy a TGA szava mennyire szentírás, arról persze lehetne vitatkozni, de maradjunk annyiban, hogy jelen esetben objektíve és szubjektíve is egyetértünk a jelöléssel és díjazással. Legalábbis ezzel a felével, elvégre nálunk több év játéka díj is megfér egymás mellett, mert ugye olykor az „ablakot a zsiráffal” esete forog fenn az egyetlen általános győztes meghirdetése esetén. Ettől függetlenül az It Takes Two tényleg nagyon jó játék, amit tényleg mindenkinek ki kell próbálnia egyszer az életben. Vagy kétszer.
2. Humankind
Nem tehetek róla, de ha grandiózus civilizáció-építős játékokról van szó, ellágyul a szívem. A mezőny nem túl telített, de nem ez az oka, hogy felkerült a listámra a Humankind. Persze, van hová fejlődnie, persze, sok, már látott elemet legózott össze – de ettől még eszméletlen jó játék, ami mert újítani a bevált formulán. Emellett esztétikus, szép, és technikailag is rendben van – és gyakorlatilag vég nélkül lehet pakolni bele a köröket. Ha mindemellé hozzáveszem a fejlesztőcsapat eddigi referenciáit, hozzáállását és alázatát, mind a játékok, mind a rajongók iránt – amit ugye nem illik, de itt most fittyet hányhatok a konvenciókra –, akkor nem is kérdés, hogy ezen a felsoroláson itt a helye. Pláne, hogy amúgy nem egy összehányt, egyértelműen hiányos bugóceán, „kiadjuk most, később befejezzük” mentalitású megjelenésről van szó (hadd ne soroljam a példákat, amiből több listát is meg lehet tölteni).
1. Subnautica: Below Zero
A Subnautica egy olyan játék, ami különleges helyet tölt be a szívemben – sosem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, de meggyőztem magam arról, hogy egy próbát megér. Azóta szerelmese vagyok a rettenetes mélységnek, ahol megannyi elhaló sikolyomat nem hallotta senki (a szomszédokat leszámítva). Ennek folytatása, a Subnautica: Below Zero lépett ki idén a korai hozzáférésből, amely alatt rengeteget kupálódott, és bár nem kellett annyiszor cserélni, az előrelátóan felszerelt biztonsági pelus jól jött egyszer-kétszer. Hála neki, azóta a PTSD-ből is elhagyhattam a „P” betűt, a vérnyomáscsökkentő tablettáimat kettesével szedem, de legyőztem irracionális félelmeimet, és helyettük más irracionális félelmekkel lettem gazdagabb. Egy szó, mint száz: élvezetes, feledhetetlen pillanatok vártak rám a 4546B Zero szektorában is, és titkon reménykedem abban, hogy egyszer még visszatérhetek egy számozott folytatásra.
Az elmúlt évben egy egész halom játék megfordult a kezem alatt, de az időm nagy részét mégis már bejáratott címekkel töltöttem a legszívesebben. Ez mondjuk nem jelenti azt, hogy idén ne lettek volna jó játékok, vagy hogy az alábbi listán szereplő címeket ne venném elő szívesen egy-egy körre, csak a krónikus időhiányban szenvedés okán még mindig több bepótolnivalóm van, mint amennyit abszolválni tudok. Igazából még örülhetek is, hogy ez a „problémám”, legalábbis a világ dolgainak jelen és változatlan állása szerint – sőt, hozzátenném még azt is, hogy éppen ezek okán talán mindenkinek még nagyobb szüksége van az eszképizmus üldözésére, no persze, csak egészséges keretek között. A jövőt iletően pedig meglátjuk, mi hogy alakul. Nagy várakozásaim nincsenek, az év nekem valószínűleg javarészt a Total War: Warhammer 3-ról fog szólni, mellette remélem, hogy a Dying Light 2 nem lesz csalódás, és kíváncsian várom a Starfield rajtját is.
2021 végét érintő összefoglalóinkat ezen a linken keresztül összegyűjtve is eléritek!