Ha éppen nem az Idézők Szurdokában rohangáltam fejvesztve, akkor vagy pár nagyobb elmaradásomat pótoltam (például a Scarlet Nexus-t, a Code Veint vagy a Nioh-t – aminek még mindig nem tudtam végére érni, segítség!), akkor továbbra is nagyszerű indie művekkel szórakoztattam magam. Habár az idén megjelent programok közül szinte csak azokkal játszottam, amiket én teszteltem, így is rengeteg fantasztikus alkotásba futottam bele. Választani közülük azonban mégsem volt túl nehéz, a Top 5-ös listámra felkerült címek minden másnál jobban elvarázsoltak, kikapcsoltak, vagy akár hangosan megnevettettek.
5. Letters – a written adventure
Számításaim szerint Sarah Frei egy kicsit idősebb nálam, de ez a pár év korkülönbség semmit nem befolyásolt abban, hogy a Letters – a written adventure az élet ihlette eseményeivel, internetes programjaival és különböző elfoglaltságaival túlontúl ismerős legyen. A rengeteg választható opció és a többféle befejezés egy igazán nosztalgikus utazás (vissza) a gyerek- és tinédzserkorba, nemcsak annak habos-babos oldalát, hanem bizony a nehézségeit is bemutatva. Kreatív megvalósítása és egyedi játékmenete miatt a mai napig többször eszembe jut, pedig az egyik legelső élményem volt idén.
4. Hell Pie
Nem különösebben kedvelem a „gusztustalan humort”, a Hell Pie viszont olyan zseniálisan adagolja az őrültségeket, hogy még engem is teljesen levett a lábamról. Nate és Nugget eszement kalandja remek választás a platformerek szerelmeseinek, hiszen nemcsak a kihívásokban bővelkedő játékmenet, hanem az alapötlet (gyűjtsük össze az undorítóbbnál undorítóbb alapanyagokat a Sátán szülinapi tortájához) is végtelenül szórakoztató, a megvalósításáról már nem is beszélve. Ez a színes, de szerencsére nem szagos indie cím részemről az idei év egyik legnagyobb meglepetése, sosem gondoltam volna, hogy egy ennyire ízléstelen dologért így tudok majd lelkesedni. Az Electric Callboy-jal való ruhatár-kollaborációért pedig bónusz pont jár.
3. Restless Soul
A hu-humoros (igen, ezt a nagyon eredeti szóviccet már a tesztben is ellőttem) címeknél maradva, a Restless Soul egy igazán könnyfakasztó élmény, de természetesen a szó legjobb értelemben. A játékmenetében nem túl változatos, poénokban viszont annál nagyobbat ütő kis szellem kalandja ugyanis durván megdolgoztatja a rekeszizmokat. Története (spoiler nélkül) egy remek tanmese arról, hogy soha ne ítélkezzünk csupán a külcsín alapján, ez pedig fokozottan igaz erre a programra. A fekete-fehér, kifejezetten retrós látványvilággal kecsegtető alkotástól fele ennyi mókára sem számítottam, az órákig keményen edzett hasizmomért pedig azóta is hálás vagyok a fejlesztőnek.
2. Yomawari: Lost in the Dark
Bevallom, először egy kicsit féltem a sorozat harmadik részétől, mert előző epizódjainak (főleg az elsőnek) voltak számomra nagyon idegölő jelenetei: a miliméterekre kiméricskélt hitboxoktól kezdve a teljes eltévedésig megtapasztaltam mindent, amiért kifejezetten bosszús tudok lenni. A Yomawari: Lost in the Dark viszont nagyszerűen kiküszöbölte elődjei hibáit, és egy érdekes, de továbbra is meglehetősen aranyos horrorjátékot kaptunk (aminek sajnos az árazása is eléggé horrorisztikusra sikerült). Feladatunk egy átok megtörése, amihez változatos küldetések társulnak, a japán folklór különös lényeivel pedig továbbra is szó szerint úton-útfélen összefuthatunk. Bújócskázás helyett azonban most már elég, ha csak eltakarjuk a szemünket, mint az igazán bátrak!
1. Harvestella
A Square Enix „farmszimulátora” már az első indításnál belopta magát a szívembe, még annak ellenére is, hogy a karakterkészítőjében (a kevés opció miatt) hatalmasat csalódtam. Kárpótolt viszont gyönyörű világa, érdekes története, számos szívmelengető mellékküldetése, és a sok-sok kedves karakter, akikkel találkoztam. A Harvestella harcokban, párbeszédekben, de még a kertészkedős etapjaiban is kifejezetten szórakoztató, ilyen sok, fő sztorin kívüli küldetésre pedig még egyik játékban sem jelentkeztem ennyire önként és dalolva. A rengeteg tennivaló sok-sok játékórára lefoglal, az érdekes, több szálon futó sztori és Lethe, valamint a többi városka barátságos lakói pedig nem eresztenek egykönnyen.
Mivel játszottam idén a legtöbbet?
Idén – ahogy az a toplista elején elhangzott címek alapján már sejthető – megpróbáltam kicsit jobban elmerülni a soulslike-ok világában. Első választásom a Code Veinre esett, nem csupán nagyszerű karakterkészítője, hanem nagymértékű animés beütése miatt is. Az évek során többször is elkezdtem vele barátkozni, de valamiért sosem tudott különösebben megfogni és beszippantani, egészen eddig a nyárig. Alig akartam kiszállni ebből a baljós és nyomasztó környezetből, az egész világába és annak felépítésébe beleszerettem, ráadásul szótlan protagonistám is kifejezetten a szívemhez nőtt. Pár nap alatt rengeteg játékórát beleraktam, a kapott befejezést pedig még meg is könnyeztem. Nagyon örülök neki, hogy végül nem húztam tovább.
Mit várok 2023-tól?
Stílusos későn érkezőként, elsősorban néhány bepótolnivaló van tervben idénről, vagy akár kicsit régebbről is – a soulslike-oknál maradva nagyon szeretnék belemerülni például a Hollow Knightba és a Sekiróba. Az újabb megjelenések közül több játékot is izgatottan várok a AAA felhozatalból, de magamat (és a gépemet) ismerve úgyis csak később fogok velük közelebbről is megismerkedni. Szerencsére viszont az indie tájakról már rengeteg érdekes programot pakoltam az így is méretesre duzzadt kívánságlistámra, szóval kifejezetten bizakodó vagyok a jövő évvel kapcsolatban.
2022 végét érintő összefoglalóinkat ezen a linken keresztül összegyűjtve is eléritek!
