Sokan imádnak listákat összeállítani, sorrendbe szedni kedvenceiket, és folyamatosan, már-már naplószerűen vezetni eredményeiket és élményeiket – nos, én nem ilyen vagyok. Ugyan azt már én is többször elhatároztam, hogy legalább egy táblában elkezdem vezetni, hogy mégis milyen játékokkal játszom, de ez a dolog azóta is minden évben megreked a szándéknál. Az Év Játéka-lista esetében persze valamelyest leszűkíti a kört, hogy érthető okból csak olyan címeket veszek egyáltalán számításba, amikkel játszottam is, no meg persze idén jelentek meg, ez a szűrés pedig többnyire a tesztalanyaimra korlátozza a jelölteket. Tavalyi elmaradásaimat pótolva pedig, ha másnak nem is, de idén sikerült végre a zseniális Lost Judgment végére érnem, valamint érthetetlen okból pár hete ismét belevágtam az Assassin's Creed Valhallába, amit a tempómat és a lelkesedésemet tekintbe talán a sorozat Assassin's Creed Mirage utáni felvonásának megérkezésére be is fejezek – vagy nem. Alapvetően 2022-ben sem volt hiány kisebb és nagyobb gyöngyszemekből, amik nagy része azonban nálam lehetőség, érdeklődés vagy épp idő hiányában teljesen kimaradtak – a Splatoon 3 után mondjuk, még mindig sóvárgok. Persze többségük valószínűleg ellenkező esetben sem feltétlen került volna fel az év végi listámra, mivel az ízlésem ritkán egyezik a többségével, vagy éppen a The Game Awards díjazásaival. A leírtakat összegezve az én listám igazából egy félig Év Játéka, félig "Futottak Még" összeállításra sikeredett, pár valódi idei kedvenccel és néhány kellemesebb tesztalannyal. Kezdjünk is neki! 

5. Lil Gator Game

Az év egyik utolsó kis meglepetéseként érkezett meg a MegaWobble alkotása, a Lil Gator Game, amiben egy ifjú aligátorral csalogathatjuk elő gyermeki énünket, ahogy képzeletének erejévei hőseis kalandokra indul, hogy vissza hívja fantáziavilágába azóta felcseperedett játszótársát, avagy nővérét. Ez az imádnivaló grafikával tálalt kis játék egyszerű, könnyed, mókás, és mindenkiben megszólítja a gyereket, ahogy bolondos küldetéseket teljesítve, minél több barátot toborzunk magunk közé, feloldunk egyre több eszközt, és közben, kedvünk szerint, teljesen szabadon bebarangoljuk a kartonszörnyekkel teli vidékeket. Ha egy kicsit lazítani szeretnél, a Lil Gator Game garantáltan kikapcsol.

4. Mario + Rabbids: Sparks of Hope

Az első kollaboráció után szinte biztos volt, hogy újra össze fognak állni a Nintendo ikonjai és a Ubisoft kattant nyulai, idén pedig űrhajóra is pattantak, hogy a Gomba Királyság után az egész galaxist a védelmükbe vegyék. A Mario + Rabbids: Sparks of Hope ugyan nem óriási előrelépés az elődhöz képest, inkább csak kicsit átdolgozott és finomított egyes mechanikákat, behozott pár új barátot és ellenséget, valamint persze új helyszíneket is, de még így is roppant szórakoztatóra, élvezetesre és mókásra sikerült. Bár a Mario-univerzum elhagyásával azért veszített a varázsából, a harcrendszer, a fejtörők és a párbeszédek szerencsére ezúttal is hozzák a megszokott élményt, és így ez gyakorlatilag a Nintendo Switch egyik idei kötelező címe.

3. Kirby and the Forgotten Land

Ugyan pufok testén nem látszódnak az öregedés jelei, de a feneketlen bendőjű Kirby bizony idén ünnepelte kerek 30. évfordulóját, aminek alkalmából megkapta első, teljesen 3D-s játékát. A HAL Laboratory ikonja a Kirby and the Forgottan Land keretében egy rejtélyes birodalomban találja magát, ahol az ellenfelek és kisebb tereptárgyak mellett ezúttal a Mouthhful Mode részeként már egy kocsit, egy üdítőautomatát, egy hatalmas bóját, egy lépcsőt, vagy akár egy villanykörtét is könnyedén a szájába töm a továbbjutáshoz. A 3D-s tér a sorozattól megszokott bájjal, platformer kihívásokkal, minijátékokkal és új képességekkel párosulva kihagyhatatlanná teszi Kirby évfordulós kalandját.

2. Stray

A BlueTwelve Studio nyári újdonsága olyan gyorsan hódította meg a világot, mint az internetet a cicás videók. A macskaszimulátorként is emlegetett Strayben egy családjától elszakadt szörcsomó-öklendezővel kell a nyomukra lelnünk, egy robotok lakta város utcáit róva, amiben egy aprócska, repülő drón is segít. A játék érdekes világa mellett remekül visszaadja a doromboló jószágok szokásait, csodásan meganimált mozgásuktól kezdve minden fontosabb jellemzőjükig. Ennek részeként például kedvünkre élesíthetjük a karmunkat egy bútoron, heveredhetünk le aludni egy háztetőn, verhetünk le a helyükről tárgyakat, és nyávoghatunk naphosszatt az összes szomszédod felverve. A Stray egy főként, de nem csupán macsekjai miatt imádnivaló és érdekes alkotás, aminek minden macskarajongó gyűjteményében ott a helye.

1. Crisis Core Final Fantasy 7 Reunion

A mai napig az egyik nagy kedvencem, nemcsak a platformon, de általánosságban is a Crisis Core: Final Fantasy 7, ami még 2008-ban varázsolt el – rajtam kívül valószínűleg még sokakat – PSP-n, majd hosszú várakozás után nemrég végre visszatért, ráadásul felújítva. A gyakran minden idők legjobbjaként emlegetett Final Fantasy 7 előzményében a buzgómócsing SOLDIER, Zack Fair bőrébe bújhatunk, akinek álma, hogy hőssé váljon, de ahogy az várható, ezt az utat sok kihívás, öröm és veszteség kövezi. A játék hordozható konzolos címként a maga idejében nemcsak remekül festett, de más tekintetben sem lehetett rá panasz, és a felújítás is nagyszerűen megidézi az eredeti erényeit. A Final Fantasy 7 kihagyásával is tökéletesen élvezhető, de ismerős elemeivel annak ismerete még izgalmasabbá teszi, ugyanis története számos érdekességet felfed, köztük a Buster Sword eredetét és Sephiroth múltját. A magával ragadó történethez szerethető karakterek, élvezetes harcrendszer és felejthetetlen zenék párosulnak, amivel számomra még közel 15 év távlatából is a legjobb Final Fantasy-játék, mégha bizonyos részein azért a felújítás ellenére is érezni a korát.

Nálam ezek voltak tehát a 2022-es év legjobbjai, legalábbis azok közül, amikkel játszottam is, de a memóriámat ismerve simán lehet, hogy a cikk megjelenése után fogok csak a homlokomra csapni, hogy valamit kihagytam. Nyilván voltak az évben ezeknél nagyobb durranások is, de ezen a listán szerencsére nem a népszerűség a szempont, különben nyilván nálam is olyan címek sorakoznának, mint a God of War Ragnarök, a Horizon Forbidden West, vagy épp az Elden Ring, melyből utóbbi nálam pont, hogy év legnagyobb csalódása volt. Félreértés ne essék, az alapok tetszenek, rengeteg benne az engedmény a műfaj újoncainak, és a minőséggel sincs gond, de ez a manapság már-már kötelező nyílt világ teljesen kiölte belőle a FromSoftware varázsát. Az aprólékosan kidolgozott, titkokkal és csapdákkal teli termek, folyosók és katakombák feszült felfedezésének helyét átvették a hatalmas terek, amik az ide-oda lovaglással az élmény csorbítása mellett csak a nettó játékidőt növelték feleslegesen. Személy szerint inkább újra előveszem valamelyik Dark Soulst, a Demon's Soulst vagy a Bloodborne-t.

2023? Ugyan, hol van az még!

Ezek után mit várok a következő évtől? Igazság szerint kifejezetten semmit. Fejben valószínűleg az új év elején is még 2022-ben fogok tartani egy darabig, valamint, ahogy az utóbbi években, úgy valószínűleg 2023-ban is inkább az egyre gyarapodó lemaradásomat próbálom majd csigatempóban pótolgatni, az éppen beeső tesztalanyok mellett. Az garantált, hogy jövőre is bőven lesznek csúszások, csalódások és kellemes meglepetések egyaránt, de remélhetőleg azért tartható arányban.

2022 végét érintő összefoglalóinkat ezen a linken keresztül összegyűjtve is eléritek!