S tulajdonképpen ez az első két Terminator erről szól: felnyitni az emberek szemét, hogy mennyire elembertelenedett a világ. Az 1. részben Kyle tanítja Saraht emberségre, létértékelésre, míg a 2. részben mindezt Cameron már továbbfejleszti. Itt nem az embert kell megtanítani. Az reménytelen lenne. Új módszert választ: előbb azt kell megtanítani emberként viselkedni, aki igazából nem az. A Terminatort azért kell „kordában tartani”, hogy példaként lebegjen az emberiség előtt - a nézők előtt: lám, egy gép képes volt felfogni, mit jelent mondjuk a sírás („Most már értem, miért sírtok. Csak az a baj, hogy én soha nem tudok sírni.” ). „Nézzétek, egy gép képes volt érzelmek kifejezésére és megértésére. Pedig ő csak 10101-ben gondolkodik. Ti emberek vagytok, emóciók vezérelnek benneteket. Akkor nektek miért nem megy?”
Szerintem legalábbis ez a Terminatorok egyik üzenete (persze ott van az olvasat, mely az atomháború ellen szól - de ez sokkal egyetemesebb, amit én taglaltam, habár sokkal bonyolultabb is). Mindez persze nem jöhetne olyan jól át, ha nem történik meg a perspektívaváltás, és Cameron nem forgatja ki a szerepeket. De kérdés, hogy vajon minden néző, aki szépen, sorrendben nézte, rögtön tudta, hogy Schwarzi ezúttal jófiú lesz?
Természetesen voltak trailerek, reklámok, melyek ezt már sejtetni engedték. Ha jól emlékszem, a T2 rendezői változatának DVD-jén van is erről egy dokumentumfilm. De nem biztos, hogy mindenki annyira figyelt a reklámokra. S emlékeim szerint azért ezek sem lőtték le a poént, direkt. Mindez a filmből is érzékelhető.
Én személy szerint sajnos elég szar sorrendben néztem, így nem igazán vetődött fel bennem a kérdés. Sőt, mivel a 2. részt láttam először (1993 környékén, TV-ben adták), így az 1-en meg is voltam lepődve kissé. Nálam pont fordítva ütött. Mikor az 1. részt láttam olyan ’96 körül egy német adón, akkor sokáig azt hittem, hogy Schwarzi itt is pozitív főhős lesz. Aztán, mikor lelőtte első áldozatát, már kezdett derengeni valami, mikor pedig a Technoiros lövöldözés megtörtént, megdöbbentett, hogy itt gonosz gecit játszik (addig számomra Scwarzi volt A főhős - igaz, csak a Conan és a T2 filmjeit láttam).
De, aki sorrendben nézte, annak talán pont ellentétes érzései voltak. Elemezzük is kicsit a történet bevezetését! Ugyebár az 1. részben a T-800-as érkezik először. Elektromos kisülés, markoló, szemét, kilátó, lyuk a földben, s a jellegzetes guggolós pozíció. Majd a kamera közelít, Schwarzi nyugodtan feláll, mint valami mitikus hős, s elénk tárul izmoktól duzzadó szörnyű teste, s acélos, mégis félelmetesen üres tekintete. Elsétál, majd felfedezi a punkokat, akiktől ruhát szerezhet. Azok persze gúnyolódnak rajta, s a kés is előkerül, ám igencsak megszívják: a cyborg tisztességesen kibelezi az egyiket. Eddig akár még pozitív hős is lehetne, nemde? Hiszen jogos önvédelemből nyír ki pár köcsögöt.
Ugyanez a séma a 2. résznél is. Itt érezhető, hogy Cameron mennyire tudatosan cselekedett, s az 1. részt nem csupán egy „előzménynek” tekintette, hanem referenciaként kezelte. Számított arra, hogy a nézők ismerik a T1-et, így eljátszott a lehetőségekkel, melyek a befogadóban felmerültek. Ugyebár az 1. rész fent említett jelenetét konkrétan megismétli. A T-800-as érkezik először. Elektromos kisülés, szemét, egy kamion oldala ki is olvad, lyuk a földben. Oldalról-hátulról látjuk Schwarzit, aki ugyanabban a pozícióban van, mint az 1. részben. Hasonlóképp a kamera közelít, majd ismét méltóságteljes felemelkedés, és ugyanaz a szenvtelen tekintet, és félelmetes izomtömeg tárul elénk. Ezúttal egy bárba megy be, ahol szintén randalírozik, de megint csak önvédelemből teszi, hiszen a jellegzetes rockerpofa (ez is érdekes: itt egy öreg rocker köt belé, míg a ’80-as években még fiatal suhanc punkok - érdemes lehet ezen is elmékedni) rajta nyomja el a csikkét. Ami már sejtethet valamit: a zene és az, hogy nem öl meg senkit igazából. (Egy pöcsbe beleállítja a kését, de láthatóan még él, hiszen ordítja, hogy „húzzátok ki!”. ) Emellett a kivonulás is már azt vetíti előre, hogy ezúttal nem biztos, hogy gonosz figurát fog játszani. Hiszen a jellegzetes zene megszólal, ami nem igazán illik egy főgonoszhoz. Vagy legalábbis egy populáris filmben semmiképp. ;D
Kedvenc "számom" az OST-ről. Annyira elborult és lidércnyomásszerű... Tökéletesen illik ehhez a monstrumhoz
De érdemes a sorrenddel való játékot is megfigyelni. Az 1. és 2. részben is két „férfit” küldenek vissza a jövőből (persze Kyle tényleg férfi, nem azért az idézőjel ;D). A sorrend: 1. Arnold, 2. „a másik”. Az Imdb szerint Cameron eleinte azt akarta, hogy Michael Biehn legyen a folyékony fém (de voltak még egészen durva választási lehetőségek - pl. egy rocksztárt is jelölt ;D), így összezavarva a történet kezdetén a nézőket. Nem lett volna rossz szerintem, habár Robert Patrick alakítását így utólag azért hiányolnám. Illetve Biehn szerintem nem eléggé „hideg gonosz”, még akkor sem, ha direkt azt akarna játszani. De persze így a hatás, a felismerés öröme még nagyobb lett volna. Na, meg persze talán logikusnak is tűnne a gépek részéről, hogy egy Sarah-hoz közel álló férfi képmását küldik vissza, így még nagyobb precizitásra törekedve. Mindenesetre ez így van jól, ahogy Cameron végül elkészítette. Persze emiatt kicsit megtörik a „varázs”, hiszen a T-1000-ről már a rendőr meggyilkolásánál sejthető, hogy nem lesz éppen szofisztikált. De úgy gondolom, hogy ennyiből még nem orientálódik a néző. Olyan ez, mint a „karmapontok” a Falloutban, vagy a „világos/sötét oldal” felé való eltolódás a KotOR-okban. 1 kis rossz cselekedet még mit sem számít: a T-800 a 2. rész elején még leszarja az embereket, habár már nem öl meg senkit. Azonban ő hideg, sokkal szenvtelenebb, mint a kifinomult T-1000-es. Mikor pl. John után érdeklődik, még mosolyog is, illetve nyugtatja a szülőket, hogy a „motoros fószerrel” nincs kapcsolatban az ügy, ami miatt keresi a fiút. A folyékony fém maga a megtestesült képmutatás, s emiatt örök szimbóluma korunk beteg társadalmának. Mert nem hiába változik át azokká, akikké. A T-1000-es megtestesíti a „rossz zsarut” (jellegzetes képpel indul a jelenet, mikor John nevelőszüleit faggatja a film elején: előtérben látjuk a rendőrautót, melynek oldalán virít a felirat: „to protect and to serve” - miközben később kiderül, hogy a rendőr nem védelmez, hanem ölni akar, nem szolgál, hanem uralkodik), a rossz nevelőszülőt (ugyebár John nevelőanyjának alakját is felveszi - aki addig hízeleg, míg a gyerek után a pénzt megkapja, utána pedig csak ordibál a nevelt fiával), a papucs biztonsági őrt (a Pescaderoban), illetve még Sarahnak is görbe tükröt mutat, amikor a végső leszámolásnál az ő alakját veszi fel (mint a túl kemény, rideg anya). Látszólag tehát pozitív szerepeket vesz fel, melyek mögött azonban már ott van a negatív kulturális kód. Hiszen a ’90-es évek miről szól? Az illúzióvesztésről. A ’80-as évekre kiderült, hogy megbukott a szocializmus, a baloldali társadalmaknak annyi. A ’90-es évekre viszont a kapitalizmus is hanyatlásnak indult. Korrupt zsaruk, számító nevelőszülők, rossz orvosok (Silberman), és „zűrös szülők” (Sarah az, hiába, hogy pozitív szereplő - ott van benn a neurotikus, és cselekedetei alapján annyira nem is képtelenség, hogy diliházba került) alkotják társadalmunkat. A szabad piacgazdaság, szabad tőkeáramlás, s úgy általában a szabadság eszméje is csupán illúzió: ahogy a folyékony fém maga is. Ő nem rendőr, vagy szerető nevelőszülő: ő csak játssza ezeket a szerepeket, hideg tökéletességgel, ahogy a „mimetikus polialoid” áramlik. De ez csupán kémia és fizika, üres tökéletesség. Mögötte semmi igazán emberi nincs - ahogy a kapitalizmus ideái mögött sincs. A rendőr szolgál és véd - miközben korrupt, és sokkal inkább olyan, mint amilyennek Abel Ferrara Mocskos zsaruja bemutatja. A nevelőszülő mézes-mázos hangja is csak álca - ezzel bukik le John előtt. Egy nevelanya nem lehet ilyen - ebben a világban nem, sajnos. Teljes képtelenség a kedvesség részéről, így le is bukik. Tehát a T-1000 egy igazi szimbólum, egy tökéletes görbe tükör - maga a félrevezetés. Tulajdonképpen a történet első fele is ilyen „mimetikus polialoid”-alapú: teljesen félrevezet minket James Cameron azzal kapcsolatban, hogy ezúttal ki lesz a védelmező. Látszólag a zsarura tippelnénk, a T-1000-re: teljesen embernek néz ki, abszolút könnyedén, rugalmasan mozog, nincs meg benne az a darabosság, mint Schwarziban. Teste nem duzzad izmoktól, sokkal inkább emberi, s Kyle testfelépítését idézi. A rendőrruha pedig tényleg teljes mértékig félrevezethet, hiszen az - legalábbis eddig - a védelem szimbóluma volt, ahogy a kocsi oldala is hirdeti.
S az 1. rész is erre játszott rá: a gonosz punkruhát ölt, huligánöltözet illik hozzá. Ugyanolyan destruktív, mint azok, akik lázadnak kultúra, társadalom és minden ellen. Kyle ezzel szemben rendőrautóból lop fegyvert, habár egy hajléktalancuccot ölt. Ám a cipőjét és a kabátját egy márkás üzletből veszi. Schwarzi az „ellenkultúra” gönceit aggatja magára, azokét, akik a fogyasztói társadalom ellen harcolnak. A punkok ugyebár a szemétdombról szedik össze ruháikat legszívesebben: minden szart felhasználnak, legyen szó egy darab láncról, vagy biztosítótűkről. Ezzel szemben Kyle „konformista”, hiszen egy márkás üzletből öltözködik fel, ezzel is felvállalva, hogy megvédi a „civilizációt” a „deviánsokkal” szemben. A shotgun minderre csak ráerősít: hiába üldözi őt a rendőrség, mégis inkább közéjük tartozik, mint a punkok közé. Igaz, Schwarzi is rendőrautóba ül, tehát a gonosz már itt is feltűnik a rendőrség kötelékein belül, ám ő nem tud beolvadni még. A T-1000 ezzel szemben még manipulálja is a hatósági szerveket (emlékezzünk csak, amikor a Pescaderoban kérdezősködik, vagy az ottani üldözis jelenet után megkérdezi tőle egyik „társa”, hogy „hogy van” - abszolút nem fedezik fel, hogy ez az „ember” nem közéjük való). Nem kérdőjelezik meg, hogy ki ő. Schwarzi csak a hangját tudja megváltoztatni, de ő maga állandó. A T-1000 viszont bárhová be tud épülni a legkisebb feltűnés nélkül. Vagyis az 1-ben azért nem kérdés, hogy ki, melyik oldalon áll, hiába ül a T-800 rendőrautóba. A 2. részben ez viszont már koránt sem egyértelmű a fent említett okok miatt is. Schwarzi itt az „ellenkultúra” ruháját ölti magára szintén, ami megint csak azt engedi feltételezni, hogy ezúttal is ő lesz a gonosz. Mindvégig azon morfondíroztam, mikor pl. John megölelte a végén a Terminatort, hogy milyen undorító cigi- és piaszagú lehet az a szarráfoszlott bőrkabát, hogy a póló büdös izzadságszagáról ne is beszéljünk. ;D A T-1000 ilyen szempontból sokkal „ölelhetőbb”, hiszen az élére vasalt rendőrruha a tisztaságot árasztja magából. Ezért is olyan tökéletes az ellenpontozás és a félrevezetés: már így, vizuálisan is teljesen ellentétes érzelmeket kelt fel e két figura a nézőben. A fekete (! - gonosz színe) bőrszerkóban levő motoros társadalmi megítélése eleve negatív, hiszen a birkák nem bírják elviselni, ha valaki csak másképp öltözködik is. Az átlagcsordában már az nemtetszést vált ki, ha valaki így jelenik meg - akárhol. Ebben a képmutató társadalomban a rövid haj, a nyakkendő és a trendi (egyre buzisabb színű) ing a „menő”, az ilyen szakadt póló, meg bőrdzseki csak az ellenkultúra „mainstream”-jében „divat”. Így jó, hogy sokakban abszolút negatív érzelmek kelhetnek fel a motoros-kegyetlen T-800-assal kapcsolatban. Ám, mikor eljön a fordulópont, és látja a befogadó, hogy Johnt megvédi ez az „ellenszenves figura”, a „jóságos rendőrbácsi” pedig milyen agresszíven próbálja kinyírni (a kamionos üldözés az egyik legtökéletesebb és legsokkolóbb túlzás véleményem szerint), akkor a legkegyetelnebbül fordulnak át az érzelmek és törik össze minden hipotézis.
Tehát mind az érkezési sorrend, mind a viselkedésmódok azt mutatják, hogy kb. az első fél órában sokan azt hisszük, hogy a jól öltözött rendőr fog védelmezni, míg a motoros „kőrocker” ismét a fiú, illetve Sarah életére tör. S ezt nemcsak mi hisszük így, hanem a rendőrség is, az utolsó pillanatig, hiszen egy egész susulyka kommandós egységet küldenek ellene, mivel „hasonlít” a 10 évvel ezelőtti rendőrmészárlás tettesére. (Azt a jelenetet tényleg érdemes lenne jellemezni. Véleményem szerint nagy társadalomkritika, és a pipogya rendőrök, szkeptikus orvosok ellen is irányul, hiába, hogy a negatív figura viszi véghez. ) De ez itt már kőkemény kritika, úgy gondolom, vagy legalábbis van ilyen felhangja. Egyszerűen ebben a szar társadalomban senki sem képes felfedezni, hogy mi a rossz és mi a jó. Minden orvos susulyka okosnak képzeli magát, és bolondnak nyilvánít egy asszonyt, aki elmondja a nem is olyan képtelen jövőt. 1991-ben mindenki naivan azt hiszi, hogy vége a hidegháborúnak, és az „Ítélet napja” képtelenség. Őrült, aki felrobbant egy komputergyárat, s nem bűnöző. Nem bűnöző, mert szerintük semmi racionális nincs a tervében. Hiszen béke van, a Szovjetuniónak annyi, beköszöntött a boldog kapitalizmus. Senki sem meri viszont kimondani, hogy pont a nagy és dicső Amerika fogja kitermelni a robotokat, amelyek majd az emberiség ellen irányítják saját, megmaradt atombombájukat. A Szovjetunió valóban nem jelent már veszélyt. Nem. A kapitalista társadalom önmagára veszélyes. De nemcsak azért, mert „prófétáit” őrültnek nyilvánítja, s szemet huny a SkyNet megalkotása felett. Ez a rendszer azért a legbolondabb, mert saját védelmezőjét akarja levadászni. A T-800 ellen támadnak, aki akárhogy nézzük, a történet kulcsembere, s az emberiség megmentője. Miért? Nemcsak az utolsó lövés az övé. Nem, az nem az igazi csata. Az igazi csata eredménye nem az, hogy a folyékony fém beleesett a fortyogó ólomba (vagy mi volt az ;D). Nem. Valójából az igazi küzdelem, a fejlődés John és a T-800 között zajlott. Megértetni a cyborggal, hogy mit ér az emberi élet. Rábírni arra, hogy tényleg felfedezze: nemcsak Johnért kell harcolnia, nemcsak ez a küldetése. Rá kell jönnie, hogy a gépek uralmának nincs értelme, mivel mind érezelemmentes és a gyilkolással foglalkozik. Pusztítani akarnak a gépek, ez a baj. S azért épültek harci robotok, mert az ember, a teremtőjük is ölni akart. Mert belőle is kiveszett az emberség már. Ezt kell restaurálni. S ennek első állomása az, hogy a cyborg jelenti ki: nem kell több Skynet, én magam is segítek megfékezni! Így a „csata” igazi eredménye az, hogy felfedezi: ő sem maradhat „életben”, neki is meg kell semmisülnie, hiszen az embertelenség alkotta meg, s az emebertelenséget csak úgy lehet megszüntetni, ha a belé kódolt agresszió elpusztul a chippel együtt - amibe beleégették gyilkos küldetését. Illetve az is benne van ebben, hogy az ember belőle csak hasznot próbálna húzni. Nem engedhetik meg, hogy esetleg valaki sikeresen hozzáférhessen a géphez és saját céljai szolgálatába állítsa. Az embertől el kell zárni a gyilkoló-eszközöket, hogy többé eszébe se jusson ilyeneket teremteni. A T-800 azt értette meg, amit akkoriban a hidegháborús felek nem: a pusztító fegyvereket nemcsak félre kell tenni, hanem végleg meg kell semmisíteni őket, különben az emberiségnek nincs jövője. Így a Terminator tulajdonképpen emberként halt meg. Gépként érkezett, de képes volt rá, hogy felülemelkedjen magán, és felfedezze, hogy a teste csupán pusztításra, illetve annak kiszolgálására alkalmas.
De az ember, a politikusok, a hatalom mindezt nem fedezi fel. A rendőrség csak azt látja, hogy ezek terroristák, illetve a fő védelmező ugyanaz, aki megölt 17 rendőrt. Így ellenük támad, s még azt a tudóst is kilyuggatják, aki „nem”-et mer mondani a hatalom kiszolgálására, a SkyNeten való továbbdolgozásra. Ezzel szemben pedig a gonoszt nem fedezik fel, mert saját köreikben „ólálkodik”. A T-1000 ellen senki sem lép fel, sőt, empatikusak vele - ezért is halnak meg annyian a keze által.
Tehát e „megtévesztések” nemcsak ügyes húzások. Ezek bizony a társadalomról adnak körképet. Arról a társadalomról, ami naivan hitt abban, hogy a hidegháború végeztével majd milyen susulyka jó lesz itt minden. Nem így történt. Nemcsak, mi, nézők hisszük azt, hogy a védelmező gonosz, s a gonosz védelmező, hanem a film összes szereplője. Még Sarah is halálra rémül a T-800-astól mindaddig, amíg az kezét nem nyújtja felé: „Come with me, if you want to live” (amint azt Kyle Reese is elsütötte az 1. rész diszkójában). Még az is meginog, aki azért került az elmegyógyintézetbe, mert kimondta az igazságot. Már ez a nő sem lát tisztán, annyira elvadította ez a szkeptikus és naiv társadalom. S a film véleményem szerint igazából erről szól, nem a hidegháborús megbékélés ideájáról. Nem arra nyitja fel a szemünket, hogy „jaj, de jó, hogy megbékéltek a felek”. Sokkal inkább arra, hogy ez a béka mennyire látszólagos, s mennyire naivak vagyunk, ha a szemünknek hiszünk, és nem nézünk a dolgok mögé. A Terminator 1. inkább szórakoztató akciófilm, mely még valóban értelmezhető úgy, mint a hidegháborút végét váró „idea”: figyelmeztet a nukleáris tűz veszélyeire, s a gyilkológépek létét ok-okozati viszonyba állítja „két világ” háborúskodásával. A Terminator 2. viszont tézisfilm, sőt, cselekvő film, mely a szemeket akarja felnyitni. Ahogy a nézőt fokozatosan megingatja naiv hitében, hogy ki lesz a főhős/főgonosz, így ingatja meg az egész emberiség hitét a látszólag pozitív/negatív dolgokban. A jóság/gonoszság, a szocializmus/kapitalizmus, az amerikai/kelet-európai stb. fogalma relatív, mulandó. Az emebrség lenne a fontos. Lenne...
U.I.: Valaki esetleg megosztaná velem, hogy miként is lehet videót beilleszteni? Mert rettenet egyszerűnek tűnik, de, mint láthatjátok, lófaszt sem csinált ez a nagyszerű "embed"-kód, csak berakta a linkeket. Pedig itt látom, hogy "embed=link". Biztos van ennek valami trükkje. (Csak azt nem értem, hogy ha ott az a susulyka gomb, akkor miért nem működik. Mindegy. ;D )
