Sweeney Todd, a borotvász
Már megint az egyetemről is fogok írni, pedig gondolom, egyeseknek már tele van a nemesebbik szerve, vagy csupán a könyöke azzal, hogy ha idejön az én blogomra, akkor arról olvas, hogy én nagyarcúan leírom, hova járok XD. De, mivel ott ér a legtöbb élmény az átlagos napokon, így érthetetlen is lenne, hogy ne említsem meg (vagy: az azt jelentené, hogy gonosz módon nem járok be a kiváló órákra EVIL ). Illetve mit titkoljam: büszek vagyok rá. Na, de elég legyen ebből, lapozzunk! (Illetve katt XD.)
Mit akartam kihozni ebből az idétlen és magyarázkodó, már-már Thomas Mann-os beütésű bevezetőből? Van egy kurzusom, a címe: "Önreflexió a műfaji filmben". Ezen tömegfilmeket, populáris filmeket, illetve műfaji filmeket nézünk (ezek nagyjából ugyanazt jelentik - bár, ha én vizsgán ezt mondanám, valószínűleg megköszönnék a jelenlétem XD), melyekben meglessük: hogyan zökkenti ki a nézőt a film atmoszférájából bizonyos geg, vagy egy egész filmi allegória, és tudatosítja: filmet nézünk. Nagyjából ennyit tesz az önreflexió. Minthogy műfaji filmet mondtam, így kikövetkeztethető: műfajokon keresztül nézzük meg, hogyan nyilvánul ez meg a filmekben. Illetve egyes műfajokban végigvezethető ez az önreflexió. Nos, sajnálatomra a MUSICAL-ben van a legtöbb ilyen, hiszen ott az idétlen táncikálás megszakítja az amúgy sem nagy durranás történetet, és abszolút tudatosítja, hogy egy filmben vagyunk, ahol megtehetik, hogy akár egy gyilkossági ügy helyszínén is elkezdenek énekelni XD. Nos, kb. 2. félév eleje óta MUSICAL-eket lesünk, vetítésen, órán, és itthon is, mivel a kedves tanár még óramegbeszélésen megmondta, hogy második órán írunk, és ugyan nézzük már meg azt a 21 filmet, amiből majd írat XD (cupp neki innen is - holnap adja ki majd, kíváncsi vagyok, hogy a 2-es meg van-e XD). Abból is legalább 5 biztosan ilyen műfajú volt. My Fair Lady, Singin' in the Rain, The Jazz Singer, Rocky Horror Picture Show (áááááááááá!!! ettől a falra mászok), All that jazz (ez pedig a kivétel - kétszer is megnéztem, annyira jó - majd írok is róla egy másik bejegyzésben). Vetítésen meg a Broadway Melody-t, Vörös cipellőket (nem, nem a pornót XD - azt majd az utolsó vetítésen - komolyan, a tematikában is benne van a pornó és az önreflexió XD). Szóval herótom van a k**** g**** f**** f**** táncikálós és éneklős filmekből.
Ezért is ijedtem meg, mikor olvastam először a Sweeney Todd-ról. A képek alapján abszolút bejött, Tim Burton neve pedig szinte kötelezővé tette számomra, hogy rohanjak le a moziba megnézni. Viszont, mikor olvasom, hogy "musical", akkor megakadt a torkomon az akármilyen valami (nem emlékszem, hogy ettem-e valamit - de most ez így jól jön ki XD). Már kezdtem is elfelejteni, mikor a tanár órán ezzel rukkolt elő (khm. ne kérdezzétek, hogyan... Biztos, hogy nem az amerikai ismerősei küldték neki, akik moziban vetítenek - s nem kópiáról vetítette, hanem CD-ről, a laptop-járól XD - nem baj, őt innen úgy sem lehet BAN-olni, minthogy nincs regelve XD). Ott látva nagyon megtetszett! Pont a lényegi részt mutatta, mikor SPOILER!!! elvagdossa az emberek torkait, legördíti őket a széken, közben pedig énekli a "nem diegetikus" (vagyis: a csákó, akivel énekli, nincs ott, nincsenek egy térben) duettet, a "Johanna" betétdallal. Egyértelművé vált: nekem ezt látni kell, hiába musical!
S nem bántam meg! Kritikailag nem robbant akkorát, mint amilyet nálam, de a kritikusok ugye "hasznosnak akarnak látszani", ahogy Truffaut mondta XD. Így megérthetjük őket. Leírtam már több helyen is, hogy mit gondolok róla (itt a PGO-n két témában is), így nem ömlengenék róla túl sokat. De azt itt is le kell írnom, hogy a képi világa, az atmoszférája kiváló!!! Leginkább az fogott meg, minthogy a történet annyira nem nagy durranás (bár a végén az szép fordulat, illetve igazi "hannibálos" stílusban vadássza le áldozatait). De London, ebben a "Sin City"-s keretben nagyon hátborzongató. A karakterek már-már karikatúrák, illetve "rajzfigurák". Sweeney Todd-on érződik ez persze a legjobban, amit Johnny Depp rendkívül "démoni", mégsem ocsmány arca tesz igazivá. Ugye a női párja (nevére már nem emlékszem) a másik pólus, a zsenialitás másik nagy alakja a filmben. Ahogy szövi a szálakat, ahogy süti szinte a "valóságot" is. Vagy: egyáltalán valóság ez, ami itt megjelenik? Sajnos igen, úgy tűnik, de inkább egy démonok által megszállott világban vagyunk. S így szerintem Sweeney tettei legalizálódnak is, hiszen a néző, látván a szennyet és a fertőt, nem is háborodik fel azon, hogy borbélyunk mindenkinek elvágja a torkát a pamacsolás után.
Az nagyon tetszett szintén, ahogy elszabadul Sweeney. Eleinte csak a bírót akarja, majd rájön, hogy más szemét is van rajta kívül. Utána pedig belejön, és bárki is téved be a padlásszobába, annak annyi. Finom pite lesz belőle XD.
A dalok is elég jók lettek, de annyira nem az én stílusaim. Persze szívesen hallgatom őket, de igazából csak a Johanna-sat tudom visszaidézni, a többi annyira nem maradt meg.
Meg kár, hogy a végére kicsit ellaposodott az énekelgetés. Biztos kifáradtak a színészek EVIL.
Végül álljon itt egy trailer és a kezdő képsorok, melyek rohadtul Sin City-sek, szerintem. Vér tekintetében mindenképp XD.