A Csillag születik még csak 2 „évadot” ért meg. Minő kár… Pedgi a TV2-n már volt 4 Megasztár, illetve 1 Megatánc (szép bukás volt), szóval az RTL Klubnak van mit behoznia. S be is fogja, hiszen a Csillag születiknek alig ment le a stáblistája, Tabáni István könnyei alig száradtak fel a kifutóról (apropó kifutó: volt egy ilyen című műsor a TV2-n, még nagyon az elejében - mekkora oltás volt…), már bereklámoztak egy új „őrületet”, melyben el lehet felejteni a Tabáni-szerű szerényebb művészembereket, az a műsor a Bad Boysos tökös, agresszív sztároké lesz. Tehát nem nyugszanak, nem pihennek, kellenek az ilyen tehetségkutató műsorok.

 

Hiszen ebből dől a pénz, nem igaz? Nem is kérdés, miért kell ezeket nyomatni igazából. Szinte a ’60-as évek szexfilmjeihez hasonló „kizsákmányolásnak” vagyunk tanúi. Illetve a francokat szinte: ez kizsákmányolás, keményen.

 

A magyar nézők kb. 2003 környékén megkaphatták a tömény fertőt az arcukba, amire mindenki vágyott állítólag, ami gyakorlatilag a média híradódokumentarizmusának egyik szubjektivizálódása lett, a valóságshow-hullám. Mindenki kíváncsi volt mások kicsinyes baromságaira, magánéletére. Nem igaz? Mindenkit furdal a kíváncsiság, hogy vajon ki, mit csinál a fürdőszobában. Ezt használták ki a valóságshowkkal. Aztán kb. 2007-ig egymást követték a „jobbnál jobb” realityk. Volt itt idióta Való Világ és Big Brother, aztán látszott már a hanyatlás 2-3 rész után, s feldobták az egészet egy kis Robinson-sztorival: Survivor, majd a Kísértés. Tulajdonképpen mindben az volt a lényeg, hogy mindenféle színészkedés nélkül megkapjuk magát a valóságot. Persze ez tök hülye célkitűzés volt, hiszen a kamerák előtt, ez bebizonyosodtt, mindenki megjátsza magát. Hiába válogatnak össze „tökösebb átlagembereket”, ha egyszer ezek is tudnak játszani, színészkedni. Ráadásul a korlátok közé szorított műsoridő miatt eleve meg kellett vágni ezeket, márpedig aki összerendezi ezeket egy blokká, az valamilyen koncepció szerint teszi azt. Tehát máris annyi a „valóságnak”. Úgyhogy ezekben inkább az volt az extra, hogy ismeretlen arcokat ismerhetett meg az ember, és a megrendezett, unalmas narratívával bíró szappanoperák helyett most kaphatott még töményebb unalmat az arcába, „valóság” címén. Legtöbbször mondjuk inkább az derült ki, mennyire tragikusan primitívek a villa/sziget/táborlakók. Betekintést így inkább abba nyerhettünk, mekkora vadbarmok is léteznek az országban. Illetve arról is, a nézettségi adatok alapján, mennyi 0 igényszintű ember létezik.

 

Én bevallom, ezeket néztem :D. Legalábbis a Való Világ 1-et, illetve még a Survivor is érdekelt. Sőt, a Bázist én egész jónak tartom, a mai napig. Abban volt valami nevettető, s pont még a határán volt a jó ízlésnek. De visszatérve az igénytelenebbekre: kb. a Survivor környékén mondtam azt, hogy ez egy faszság, ebből nem kérek többet. A szigetnek még volt feelingje, de a VV2-3 már totálisan zsírprimitív volt (persze az 1. is, de az újdonság varázsa elnyomta a hiányosságait). Illetőleg nem voltam kíváncsi arra, hogy egy buzeráns hogy vonaglik, liheg ott. Persze-persze, liberalizmus, meg esélyegyenlősg, meg egyéb shitek, de pont olyat sikerült beválogatni, aki inkább lejáratta a homoszexuálisokat (érdekes, az erőszakos reprezentációjuk mindig ezt szüli… nagyon érdekes…). Szóval kb. ezek környékén álltam le róluk.

 

Illetve nemcsak én, többen is. Jóval alább hagyott a hisztéria, és az ilyen valóságmarhaságok a Cool TV alacsony igényű bugyraiba szorultak. Persze az SMS-ekből befolyó pénzek azért kellettek, nagyon jól jöttek a tévéseknek, főleg, hogy már 2004-2006 környékén lehetett érezni a közeledő mumust. (Nem, nem a H1N1-ről van szó, hanem a másikról, a „gazdasági recesszióról”, ahogy hőn szeretett politikusaink hívják.) A nép már nem volt annyira elragadtatva az egyes villákban fingó-böfögő arcoktól, illetve a ronda ostobenkó picsáktól sem. Más kellett. Több kellett. Viszont meg akarták tartani a látszatot is, hogy „bárki bekerülhet a tévébe”, mert ugyebár próbálkoztak celebekkel is, akiket összezártak pár hétre (ennek már a címét sem tudom - tavaly volt ilyesmi, Benkővel meg Győzikével, a két tökfejjel). Csináljunk hát igazi sztárt ezekből! Mert azért azt mindenki elismerheti, akár szerette a valósgáshowkat, akár gyűlölte, hogy ezek az arcok bizony nem sztárok. Ismertek lettek, ez igaz, de fogalmam sincs, miféle sztár az ilyen VV Anikó. Persze arra biztos jó, hogy polgárt pukkasszanak vele olykor be-bejelentkező plasztikai műtétjeivel kapcsolatban, de másra nem igen. Még Majka futott be legjobban ezek közül, aki talán még ma is a Cool TV-n osztja az észt. (Bevallom, én őt még bírtam is, mert legalább feldobta a hangulatot, illetve a sok gagyi műsorvezető közül egy ideig kiemelkedett.) De ahhoz nem kell semmi tehetség, hogy telezabáljam magam, majd pucéran végigrohanjak a lakáson, és böfögjek-fingjak. Mondjuk manapság már kérdés, hogy egyáltalán a sztárság egybevág-e a tehetséggel… De fogjuk rá, hogy igen, és válasszuk le az igazi sztárt a celebről.

 

Szóval valószínűleg ezért is kellettek már az éneklős-táncolós tehetségkutató-műsorok, illetve ezek újhulláma (minthogy már a szocirendszerben is voltak hasonló próbálkozások dögivel). Az első ilyen talán az újak közül a Megasztár volt, melyet már csak azért is meg lehetett szeretni, mert a válogatás valami iszonyatosan röhejes volt. Én emlékszem, csak ezért néztem, hogy a sok tehetségtelen (magukat viszont tehetségesnek hívő) majmot megnézzem „alkotás” közben. Gyönyörű volt hallani a monoton, hamis, már-már klasszikussá vált „Forró… betonon… hasalok” ökörséget, illetve a 2. évadban a Jézus-kinézetű postás (vagy hentes?) megállíthatatlan nyivákolása is hatalmas nagy poén volt. A zsűri maga mondjuk elég hiteltelenül lett kiválasztva ezeknél, legalábbis Péló Barnánál némelyik „kiszavazott” ezerszer jobb zenét játszott, ezerszer jobban énekelt. De Soma jelenlétét sem éreztem túlságosan indokoltnak, ahogy Bakácsot sem nagyon tudtam hová tenni, bár őt nem is ismertem. Az egyedüli, aki jogosan kritizált, az Presser Gábor volt, aki tényleg le is tett valamit az asztalra. Illetve a továbbiakban Novák Péter látszott még hitelesnek. Annak a Mester Tamásnak is hallottam egyszer a cérnahangú tuc-tuc klipjeit, és azok után szintén nem nagyon értettem, hogy mi a francot keres egy zsűriben…

Mindenesetre 4 évadot ez a műsor is megért, plusz még kaptunk az arcunkba egy Megatáncot is, ami nem volt valami nagy siker, lévén az éneklést jobban érdekelte az embereket, illetve ütősebb volt. Na, meg a bothangokon jobban lehet röhögni, egy táncos balfaszságait azét nehezebb észrevenni - hacsak nem zsírbéna.

 

Ezekután persze a konkurens csatorna is ellőtte a maga táncikálós műsorát, a Szombat esti lázt, ahol sztárok táncoltak, illetve sztárok lettek felavatva azáltal, hogy kapcsolatba kerültek a hírességekkel (pl. Südi Iringó). Ez is érdekes műsor volt, meg végre valami színvonalat is felmutatott. Azért rá lehetett jönni az idők folyamán, hogy bár ezek a „tehetségkutató műsorok” sem éppen a hatalmas színvonalat képviselik, de azért mégiscsak jobb egy rendezett produkciót nézni, mint a dögunalmas, kiábrándító és helyenként gusztustalan „villalakók” életét.

 

Mert ugyebár ezek a „rendezett showk” sem voltak mindig igazságosak. Számomra sokszor tűnt úgy, hogy itt mindenáron a popelőadókat kívánják szajkózni, a keményebb irányzatok vagy meg sem jelentek, vagy nem juthattak tovább, maximum az első tíz közé. Így számomra a Megasztárok a válogatás után kifújtak, mert általában csupa olyan került be, akiknek a zenei stílusától alapból irtózom. Nem utálom a popzenét, félreértés ne essék. Csak a mai populáris szarságok nem tetszenek, melyekben ugyanarra a dalszövegre (amelyben minden második szó „szerelem”, vagy hasonlóan nyálas baromság) nyomatják a csöpögős zenét. Meg is lehet figyelni a „sztárokat”, ma egyik sem tudott túllépni a csökevényes mai magyar „popzenén”, nem tudott semmi újat hozzátenni ehhez. Csak annyiban volt jó ez az egész, hogy megmutassák: bárkiből lehet sztár, akinek van valami hasonlósága a „popsztárokkal”. Emellett pedig kissé irritált, hogy itt is elkezdték azokat nyomni, akik a liberális politika szerint ma Magyarországon „hátrányosan megkülönböztetettek”. Semmi probléma, az 1. részben még elment, még Karamell győzelmét is elfogadtuk, de az már nevetséges volt, hogy a 3-ban olyanokat válogattak be, akiknek amúgy nem lett volna ott helyük. Érződött, hogy ez az „elfogadás jegyében” zajlott már… Persze ez szubjektív szintén, én nem szeretem az ilyet. Na, meg rengeteg pénzt le lehetett húzni az SMS-ekkel (is) a nézőkről.

 

Szóval a Megasztár nekem nem jött be annyira. A Szombat esti lázat nem nagyon néztem, de az még igényesebb volt. A Megasztárban még érződött, hogy próbálják erőltetni a valóságshow-vonalat (egy házba költöztetik a legjobb 10-et, életképeket mutatnak róluk stb.), ezért is hatott kissé visszásan számomra, illetve a fent vázolt modell miatt.

 

Az RTL Klub nagyrészt jobb húzásokkal bír, mint a TV2. Én, ha esetleg a kereskedelmi csatornák mellett döntök azon kevés alkalommal, mikor TV-t nézek, akkor inkább az RTL-t favorizálom. Valahogy a TV2 gagyibb. Ez lemérhető azon is, hogy sokkal jobb produkciókkal tudnak előállni. Például ott van a Legyen ön is Milliomos! és a TV2 megannyi megbukott kívzműsorának esete. Persze most megnyerték Vágót maguknak megint (ugyebár a Mindent vagy semmit még ezen az adón folytatódott a „tévés rendszerváltás” idején 1997-ben), de évekig nem találtak neki ellenfelet, minthogy az összes bugyuta próbálkozásnak legnagyobb hibája pont az volt, hogy egy síkhülye műsorvezetőt raktak be, akinek így nem volt hitele. Mert Vágó azért tényleg okos volt, és már megannyi kvízshowval bírt a háta mögött.

 

Lényeg a lényeg: az RTL nálam mindig előkelőbb helyen szerepelt a TV2-nél, már csak azért is, mert az RTL-en jóval kevesebb az idióta pártoskodó politikai megnyilvánulás. A Csillag születik így várható volt, hogy igényesebb lesz, mint a Megasztár. A fórumon olvastam, hogy valaki írta: nem tetszett neki, mert nem érti, hogy lehet egy énekest és egy táncost együtt értékelni. Az rendben van, való igaz, hogy a kettő nem egy kategória. De itt most műsorban kell gondolkodni, mert az az elsődleges. Márpedig ebből a szempontból sokkal szerencsésebb a sokszínűséget preferálni. Igaz, sajnos a Csillag születik is hajlamos volt elmenni „éneklős show”-irányba, de jóval szélesebb skálán mozgott még így is, mint a beszűkölt Megasztár.

 

A válogatások itt is viccesek voltak. Például a mostani „gitáros” arc nagyon durva volt, de az öreg „operaénekest” is lehet említeni, aki vagy 5 percig nem találta a zsűrit, nem tudta, hová nézzen. De a hangja sem volt valami meggyőző. Szóval ennek a válogatás elé is odaszegeződtem, zseniális, mennyire nincs önkritikája egyes embereknek. Persze ez így jó, és nem is szabad rajta felháborodni, hiszen nem lenne min röhögni, ha az ilyenek megőriznék sötét titkukat a fürdőszobák falainak.

 

Az első része ennek is persze nagyobbat ütött véleményem szerint. Újdonságként hatott, hogy van egy ilyen „többkategóriás” műsor, illetve a zsűri is viszonylag jól lett kiválogatva (habár azt a buzi fodrászt nem értem, minek erőltették :D). Igaz, ebből a szempontból mondjuk a második részé még jobb lett, mert itt mindegyik értett vagy a tánchoz, vagy a színművészethez, vagy a zenéhez. Kedvencem Fáy Miklós volt, aki valóban egy ilyen tehetségkutatásra való véleményem szerint. Ő igazi kritikus, és ezt fel is vállalta. Igaz, néha nem tudta épkézláb módon megfogalmazni gondolatait, neki érezhetően a toll az igazi „fegyvere”, de pontozásai, és el-elcsípett megjegyzései azért önmérsékletre intették a leendő „sztárokat”. Persze biztos sokan utálták éppen e nyers stílusa és szigora miatt, de ide ez kellett, nem pedig a másik véglet, amit a Madách Színház igazgatója képviselt, hogy szinte mindenkinek kinyalta a seggét, mindenkitől átszellemült. Ide keménye zsűrik kellen(én)ek. Persze meg is kapta a magáét mindig a két műsorvezetőtől is. Már ebből is érződött, hogy e műsor abszolút „show” és nem igazi tehetségkutató, mert az igazi kritikus lenézett, míg aki istenít, aki showcsinálókat mézes-mázos szavakkal jutalmazza, felmagasztalt, tisztelt.

 

De ez nemcsak ebből látszik. Véleményem szerint nagyban roncsolja a tehetségkutatást, hogy a nézők kezébe adták a szavazati lehetőséget. Igaz, a végére azért csak egybevágott a nézői igény és a zsűrik választása, de ez talán puszta véletlen. Egy csomó olyan juthatott volna tovább, akikben volt potenciál. Például nem tudom, emlékszik-e valaki arra a rúdtáncos lányra, akit visszahívtak, de nem jutott tovább. Szerintem valami kurva jó volt a produkciója, és ez ráadásul egy olyan műfajt képviselt, amivel kapcsolatban sokan tévhitben élnek (rúdtánc = sztriptíz; pedig előbbiben pont, hogy tiltott a meztelenség, a mellek kivillanása kizárást von maga után). Illetve úgy általában tükrözi ennek a negatívumát, hogy nők bizony nem juthattak tovább. Jó, egy csaj, de az csak egy. Pedig volt pár ígéretes nőnemű is a válogatásokon, akiket a zsűri továbbjuttatott volna. Ebből is látszik, hogy férfiember igazából vagy nem nézte a műsort, vagy nem volt olyan hülye, hogy az emelt díjas SMS-szolgáltatás keretében bassza el a pénzét szavazásra. Sok naiv -feltehetőleg tinilányka, illetve nagyanyókának- ember viszont megtette, kerül amibe kerül. Ezért is kerülhettek olyanok be, mint Brasch Bence, vagy ki a tököm, illetve a Bad Boys is nyilvánvalóan a nők szavazatai miatt jutott tovább. Igaz, ők még mindig jobban megérdemelték, hogy sokáig táncolhassanak a színpadon, mint az előbbi, erősen emo-feelinget keltő kisgyerek. De a bárénekes arcot és a másik, folyton vigyorgó Michael Jackson-imitátort sem találtam kiemelkedőnek, helyettük nyugodtan bekerülhetett volna pár tehetségesebb nő.

 

Akin nagyon meglepődtem még, de nem akarom egy kalap alá venni a nyálgépekkel, az Vásári André volt. Nem azért, mert kicsit buzis. Nekem semmi bajom a homokosokkal, amíg nem kívánják reprezentálni szexuális szokásaikat az utcán (Budapest Parádé, ugyebár). Sőt, lehet André sem az (habár elég érdekesen viselkedik, illetve a haverjai is elég „nőiesen” beszélnek). De nem is ez a lényeg. Azon lepődtem meg, hogy továbbjutott egy szöveg nélküli dallal. Én őszintén bevallom, hogy könnyeztem, mikor a Volt egyszer egy vadnyugat ismert betétdalát „dúdolta”. Na, nem a meghatódottságtól, hanem a röhögéstől. Egyszerűen vicces volt látni, hogy egy kopasz ember ilyen vékony hangon énekel egy nő által előadott dalt. Én komolyan azt hittem, hogy ez a zsűri számára is ennyire vicces lesz és megköszönik szépen a megjelenését. De nem, továbbjutott! S a későbbiekben bizonyította is, hogy ő tényleg tehetséges. Csak, ahogy anyám is mondta, nem kell odafigyelni a megjelenésére :D. Mert tényleg akkor, ha nem figyelsz rá, csak hallgatod, olyan, mintha egy nő énekelne. Zseniális hangja van, az tény. Habár én a mai napig nem tudom eldönteni, hogy ez most igazi zenei művészet vagy inkább kiválóan tudja ezt eljátszani. De valószínűleg utóbbi, ha már felkérést is kapott, na, meg állítólag az Operában is fellép majd/fellépett.

 

Tabáni István nyert ugyebár, de őt sem igazán értem. Jól énekel, meg minden, de nála ezerszer érdekesebb produkciók is voltak. Persze ez szubjektív, de szerintem a néptáncos fiú sokkal jobban táncolt, mint ahogy Tabáni énekelt. :D Az is igaz, hogy kicsit meglepő lett volna, ha két népi figura nyeri meg a showt egyhúzomban, hiszen, ha jól emlékszem, az első évadban is egy ilyen gyerek nyert (csak ő énekelt). De, ha nem, akkor javítsatok ki. ;D

 

Viszont a kedvencem egyértelműen a freestyle rapper volt. Meglepő, magamon is meglepődtem. Ugyanis én, bár nyitott vagyok minden zenei stílus felé, de a rapet és a hip-hopot viselem el a legkevésbé. Ez nem azt jelenti, hogy nem hallgatok meg egy-két jó számot (illetve Belga is kedvencem volt egy időben, habár ő főleg a szövegei miatt), csupán azt, hogy drasztikusan kevés rapzene található a gyűjteményemben (jóformán csak GTA-k OST-i :D). De ez az arc tetszett. Nem is maga a körítés, mert az átlagos rap. Sőt, az a produkciója, amiben a rákényszerített „önvallomást” kellett megtennie, az egyik leggyengébb volt (a leggyengébb az volt, amikor a közönség mutatott fel neki táblákat - nem ő volt mondjuk szar, hanem a szavak mentek túl gyorsan). Az asszociációi. A freestyle rap: ez nyűgözött le! Én is kipróbáltam, s bizonyára gyakorlással menne is, de így, pőrén már a második rímben elakadtam. De bárki próbálja utána csinálni: garantáltan nem fog menni elsőre. Tényleg őstehetség ebből a szempontból. Persze van hová fejlődnie. Például az asszociációk ugyebár nagyon jók, jól párosítja a képeket/szavakat egymással, viszont ezek nem egy nagy egész részei, hanem eléggé széttagoltak, nincs meg az az egységes értelem benne, ami egy zenében azért elvárható lenne. Ez így csak attrakció, de nem zene még. Ő viszont biztos el fog jutni egyszer arra a szintre, hogy a véletlenszerű képekből valami egységes értelmet kovácsoljon össze. Akkor lesz művész.

Sokan hangoztatták, hogy biztos csak sajnálatból jutott tovább, meg hasonlók. Tény, hogy az ember megszánja a bicegő gyereket, de én e testi hibáját abszolút elfelejtettem, mikor rappelt. Szóval rám biztosan nem hatott ez. Környezetemben viszont tényleg soktól hallotam, hogy „nagyon jó, szegény, nagyon sajnálom”. :D Igen, de tehetséges is. Én biztos, hogy neki adtam volna a fődíjat. Habár már így is nyert, és valószínűleg nem Tabáni az igazi győztese ennek így, ebben a formában, hanem azok, akik szerződéseket kaptak. Persze 12 millió nem jön rosszul biztos, de a néptáncos gyerek és MCDC is nagy pálya előtt áll, nagy lehetőséget kaptak ezzel a műsorral.

 

Apropó, műsor. Természetesen sikerült ezt is elcseszni a szokásos „SMS-ezzé”-faszságall. Jó-jó, ebből dől nekik a pénz, de számomra rettenetesen undorító volt, hogy a két, amúgy szimpatikus műsorvezető (Eördögh Nóránál mondjuk e szimpátia kevésbé a humorának, mint inkább testi adottságainak köszönhető ;D) vagy kétpercenként elmondta, hogy „szavazzanak”. Persze csak az ugrik erre rá, aki idióta, de akkor is szemétség ezzel kizsebelni a naiv nézőket. Ebből is látszik, hogy ez az egész csak hatalmas üzlet számukra, a művészet, a tehetségkutatás másodlagos, vagy nagy ívben leszart. Az idegesítő reklámok, és az időhúzó „nyereménybevillanások” már csak habok a tortákon, hogy eme fasz szóképpel éljek. Igaz, ezeket már megszokhattuk, erről szól a kereskedelmi tévézés. (Bár azt soha nem tudom megbocsátani, hogy a rohadék reklámok miatt alszok el azon kevés értelmes film alatt, melyeket éjjelre raknk. Pl. tegnap a Napfivér, Holdnővért akartam nézni, de a köcsögjei húszpercenként benyomtak egy reklámot, és kb. a 2. után elaludtam a National Geographicon, mert én rögtön elkapcsolok, ha benyomják a 10X akkora hangerejű reklámot. Undormány.)

 

Tehát a Csillag születik alapvetően szerintem jó, vagy legalábbis egy fokkal jobb próbálkozás, mint az eddigi szar showműsorok. Van benne szórakoztatási faktor, és valóban olyan emberek kerülnek nyilvánosság elé, akikben van valami potenciál, nem pedig ordenáré gengszterek vagy plázapicsák, mondvacsinált celebek. Persze sajnos az ilyenekkel is bepóráblkoznak. Egy ideig azt hittük, a Győzike show mindennek az alja. A cigányság reprezentációját csak még mélyebbre döngölő förtelem jó ellenszere volt annak, hogy egyáltalán rágondoljak az RTL Klub kínálatára. Egy-kettőbe belenéztem, és sugárzott róla a primitívség, agresszió, melyekkel általános iskolában eleget szembesültem, úgyhogy ebből inkább nem kértem többet. S amikor azt hittük, hogy ennél nincs alább, akkor megjelent a Benkő feleséget keres, mely megmutatta: az igényesebb showműsorok mellett azért még van kereslet a fosra is, be-bepróbálkoznak egy-egy ilyennel. Ezt már tényleg csak háttal hallgattam hétfőnként, mert anyám nálam nézte (apám ilyen fos valóságshowktól menekül, így az kizárt volt, hogy együtt üljenek a tévé előtt). Nem is figyeltem a primitív nők ábrázatát, elég volt a hangjukat hallani. Én csak szántam őket, hogy lehetnek valakik ennyire alultápláltan vadbarmok. Tényleg az ilyenek miatt nézik a férfiak csupán szexuális tárgynak a másik nemet, hiszen ezek szinte egytől egyig olyanok voltak, akik láthatólag Benkő ismertsége és pénze miatt akár rögtön első alkalommal ágyba bújtak volna vele. Sokat beszéltem anyámmal, hogy ne nézze ezt a szart, mert ezzel is csak tápláljuk az ilyenek létezését, de valamilyen érthetetlen okból kifolyólag ő csak ezelőtt ült hétfőn este… (Nem lehet mindenki tökéletes, na ;D.)