Ma reggel lusta voltam. Nem, mintha nem szoktam volna utálni, ha fel kell kelni keddenként jó korán - a hülye órarendet nem tudtam úgy összerakni, hogy mindennap 10-re járjak, be kellett raknom egy 8:30-as "suck" előadást. A téma izgalmas, csak az időpont korai. S ha én nem alszom ki magam (s miért is aludná ki magát az ember manapság, meg amúgy is éjszaka élek, Nappal, mint vámpírok, inkább csak "alszok"), akkor fosul vagyok onnantól kezdve egészen péntekig. Így értelemszerűen minden lehetőséget kihasználok, hogy kialudjam magam, és ne kelljen a 6:40-es vonatra kelni. (Zárójelben jegyzem meg: ma sem volt értelme, ahogy tegnap sem. Tegnap 10:30-ra mentem, s a születésnapomon jól megszopattak: a tanár megbetegedett, s mind a két órám vele lett volna, amiért bementem 50 Km-ről... Pedig éreztem, hogy e becses 23. évfordulómon baszni kellene az iskolára, s maradni itthon - tunyulni, mert az ünneplés vasárnap meg volt. Na, de nem is ez a lényeg, ez a zárójelben is zárójel! Ma bemegyek: s ez a kurva 8:30-as óra is elmaradt!!! Ezért holnap nem megyek, csak délután...)
Nos, minthogy nem tudtam, hogy a mai óra is elmarad, így apámmal megbeszéltem, hogy mivel ő is megy Pestre, így had menjek már vele. Kocsival 20 perc az út, így 7-ig nyugodtan aludhattam.
De, hogy miért is ez a "milyet szartam?"-körítés? Csak azért, mert a lényeg az utazás közben történt, amiről e bejegyzés is szólni fog. Apám, mint minden autóval közlekedő egyén, rádiót hallgat, vagy legalábbis megy a rádió automatikusan, mikor beindítja a kocsit. Régebben a Petőfi rádióra volt rákattanva, amiben jó kis alternatív (főleg rock) zenék mentek, ám ma reggel hallottam, hogy a trendi fos Danubiuson van neki. Na, jól van, kit érdekel, én amúgy sem szoktam rádiót hallgatni, meg utálom megmondani, hogy más mit csináljon.
A Danubius, Juventus rádiókat már csak azért is kurvára utálom, mert jelszavuk a "'90-es és napjaink slágerei". Én pedig rühellem a kortárs könnyűzenét, vagy legalábbis azt a sok szart, amit "könnyűzene", illetve "popzene" néven nyomatnak (pedig a poprockot alapvetően szeretem - a '80-as évekbeli előadók kedvenceim, főleg a Vice City Flash rádióadója révén /She's on fire c. szám - GTA 3/ - meg ugye a V-Rock /pálmafák, Rambo - bocs a szerzőktől, azt se tudom, ez miről szól, vagy mit jelent így együtt, de a fórumon láttam, és kurvára megtetszett :D/). Akkor már inkább Sláger Rádió, mert ott legalább adnak jó dolgokat is (bár nyáron, mikor besegítettem apámnak, akkor azért a folytonos ABBA-ismétlések már nagyon az agyamra mentek, akármennyire is szeretem alapvetően az ABBA zenéjét - még akkor is, ha én inkább a darkos rock és metal felé húzok).
De a másik nagy ellenérv számomra a Danubius és a Juventus mellett az, hogy mindkettő jól hozza a szokásos "trendi", agymosós formáját, a hülye, általam nagyon rühellt "pörögj!!!"-ideológiát, meg úgy általában érződik rajta, hogy a vizuális médiaszarral igencsak jó viszonyban van mindkettő (jogi cuccost nem ismerem - szóval nem merem biztosan kimondani, hogy a TV2 és RTL Klub reprezentánsai).
Ezeket akkor szoktam hallani, mikor régebben beültem még egy-két rokon mellé kocsiba, tehát több, jobb kapcsolatom volt (valljuk be, na, ne szépítsük) családunk egy-két "igénytelenebb" egyénével, meg unokatestvéremnél is, ha szól valami rádió, akkor ezek a faszságok szoktak menni. Szóval leszögezem: nem ismerem annyira a Danubiust. 2006-2008 nyara között apám még Pesten dolgozott (ma már itthon dolgozik szerencsére - lényegtelen), akkor többet jártunk együtt. Ebben az időszakban volt több kapcsolatom ezekkel a fos rádióadókkal, de mint írtam, ő leginkább a Petőfit "hallgatta" (ami túlzás, mert rá az jellemző, hogy vezetés közben inkább az útra figyel - szerencsére, teszem hozzá :D), vagy az Info rádiót, csak néha-néha jött be a Juventus vagy Danubius, mikor már feltehetőleg felfigyelt rá, hogy túl sok az ismétlés. Ekkor hallottam egy-két idétlen reggeli műsorukat, amiben nyomták az "áltudományos", "nagyonmmegmondós" dumát, amitől azért erősen viszolygok (még akkor is, ha egyesek engem is ilyennek titulálnak :D). Tehát a lényeg: nem értek a témához! Így nem is fogom elemezgetni a magyar rádióadók minőségét, a benne levő "zene" pedig magától értetődően egy rakás szar. Legalábbis én ilyen megasztáros szutykoktól, meg Balázs Lacitól (vagy tudjátok, na, az, akivel a Nedd for Speed: Pro Streetet reklámozták - nem jut eszembe a neve hirtelen), vagy ki a tökömtől sikítva mászok a falra. De a külföldi sem minőségibb.
Miért fontos ez? Azért, mert ők engem, s minden más hardcore játékost ma reggel durván általánosítva, még egy embert sem végighallgatva eldöntötték, hogy a HC Gamerek mind függők, beteg emberek, akik súlyos téveszméktől szenvednek.
A két műsorvezető, mindannyiunk "kedvenc" díjnyertes ökre, Sebestyén Balázs és az általam kevésbé ismert Rákóczi Ferenc, szokásos agymenését nyomta. Azonban hirtelen arra lettem figyelmes, hogy ma reggel a témájuk ez volt: "telefonálj, ha valami nagyon szélsőséges függőségben szenvedsz". Ehhez a rendkívül "okos, illedelmes" Balázs hozzátette, hogy "de ne a cigizés legyen, mer' az nem szélsőséges, meg túl szokványos". Ja. Volt ott szó kávéról, napfüggőségről stb. A lényeg mondjuk egy volt: küldjenek SMS-t az emberek, a sok birka, hogy nekik gyűljön a jó sok pénz, amit a szerencsétlen szerepelni vágyó (meglepő, de többségében nőnemű), reggeli kómában szenvedő emberek hiszékenyen átutalnak nekik így.
Jött egy ócska poén: Angliában a szerencsejátékosoknak klinikát hoztak létre, melyben kigyógyítják őket, és felvállalják az adósságot. Erre az egyik megjegyzi: "s majd a kezeltetést meg szerencsejátékokból fogják visszafizetni". Báháháháhá... höö... ööö... ö.
S persze el kellett jutniuk a kényes témához, a videojátékokhoz is. Mert miért is ne ostorozná vizuális média, a kereskedelmi tévék, a társadalmi normák reprezentánsa a videojátékokat? Meg kell találni az alkalmat, hogy ezt a rendkívül káros, sokak számára ismeretlen szörnyeteget ismét jól seggbe rúgják. (Kezd olyan érzésem lenni, mintha ez valakinek érdeke lenne, s pénzelné is ezért a médiát itt, Magyarországon - na, de jó, befejeztem, nem szövök összeesküvés-elméleteket.)
Emlékszik mindenki arra a hírre, amikor Koreában egy netcaféban az egyik gyerek 6 óra Diablozás után szívrohamot kapott. Egyfolytában értendő ez, tehát nem állt fel, nem mozgott, csak leste a képernyőt. Persze, hogy a Diablo 2 a hibás! Ha valakiben nincs meg az a felelősségérzet önmaga iránt, hogy nem készítem ki a szervezetem, akkor az nagy baj. De egy játék nem gondolkodhat helyette. Bár ez megoldható lenne manapság, de úgy gondolom, hogy ezt talán el kellene magyarázni az embereknek, ha már ilyen tök birka a nép 80%-a, hogy nem érzi korlátait, illetve nincs tisztában vele, hogy a szerves anyagnak mozgásra van szüksége a léthez - az emberi test is ilyen. Szülők, orvosok feladata ez.
Ha valaki olyan tökhülye, hogy 42 kilométert fut le edzetlenül, akkor azt nem a futásra fogják. Marathonnál történt ez, mikor a győztes csata hírét megvitte az egyik katona. De manapság még többet is futnak, és mégsem halnak meg helyben. Pedig ennek alapján betilthatták volna a futást, a föld színéről is eltöröhlették volna, mert valaki meghalt a kimerítő futás miatt. Mégsem tették, s több millióan futnak 42 kilométernél többet is. Ha észszerűen, szabályozottan, edzéssel vágnak neki, akkor semmi baja nem lesz senkinek.
A játékkal is így van: ha valaki normális agyú, és tart szünetet, megmozgatja magát, akkor semmi probléma nem lehet. Aki meg 24 órázik, csak mert "raidelünk", az viselje a következményeit.
Az ember a hülye, a tárgyak nem tudnak gondolkodni. S a játékok tárgyak, még akkor is, ha létezik olyan bennük, hogy mesterséges intelligencia. Ám ez nincs olyan szinten még, hogy az arcodba mondja: "4 órát ültél egyfolytában - most már kelj fel, tarts szünetet". Az ember elvileg gondolkodó lényként van jelen, akkor viselkedjen is úgy. Aki meg hülye, amiatt ugyan ne a játékokat ítéljék már el.
De persze Balázs, a balhere, folyamatosan támadta. A másik műsorvezető társa még nem is annyira, de Balázs az rendíthetetlen volt! Azzal akasztott ki engem igazán, hogy folyton azzal basztatta a csajt: "akkor te most ennek a duridának /ez a karaktere a csajnak/ képzeled magad?". Meg: "nem baj ez, hogy a való életben nem találod meg az örömöt, csak ebben a játékban?". A csaj meg hiába mondta, hogy "nem, de nem, ez nem erről szól", ezek a faszok mindenáron be akarták bizonyítani, hogy aki ilyennel játszik, vagy aki egyáltalán hardcore játékos, az egyenlő a függővel, súlyosan szociofób, antizsociális és még téveszmékkel is küzd, mert nem tudja elkülöníteni a játékot a valóságtól. S stílusosan azzal szakították félbe a csajt, aki próbálta védeni a játékosokat, hogy "huh, ez kemény függőség tényleg", vagy valami ilyesmivel. Látszott, hogy nem érdekli őket az ellenvéleménye, leszarják, hogy esetleg az ő álláspontjuk támadható. Nem: az az ideológia a helyes, amit a fasz retekklub kókusza meg a csigatévé passzívja sugall: a játszás betegség, a játékosok elmebetegek, vagy legalábbis biztosan azzá fognak válni.
Természetesen kiderült, hogy Balázsnak van Xboxa, és azon játszogat néha hetekig. De mindez le van szarva, mert ő /feltehetőleg/ casual játékokkal játszik. De a számítógépes játékok - na, azok aztán a Pokol ügynökeinek ármányos eszközei.
Mert az jó, amivel Balázska játszik sokat - amivel más, az már függőséget okoz.
Amúgy, Sebestyén Balázst ismerve (nézzetek meg egy-két régebbi Vivás videót a YouTube-on, melyben fingik, meg "dagadt gecizik" a kamerába), ez főleg a retekklub hatása lehet, valószínűleg ő is átesett egy erős agymosáson. Na, nem, mintha annyira okos embernek képzeltem volna alapból (a videói alapján konkrétan egy faszlámának), hanem pont ellenkezőleg: nem nézem ki belőle, hogy magától foglalkozna a "videojátékok káros hatásaival".
Szóval összességében elmondható, hogy ma reggel arra ment ki a játék, hogy lejárassák a videojátékokat és úgy általában a hardcore gamereket a szokásos, magyaros sztereotíp módon állítsák be: mocskos számítógépbuzik, akiknek nincs élete. Mindezt azzal színezték ki, hogy gúnyolódtak az MMO-kban jellemző "klánokkal", az idióta "klánozás-klónozás" szóviccel. Mikor meg a csaj mondta, hogy ez egy "MMORPG", akkor Balázs, mint akinek leharapták a farkát, felnyerített, hogy "nyihihi, mi a fene!".
Mint leszögeztem feljebb, a Danubius rádiót egészében nem kívánom minősíteni - biztos vannak, akik szeretik, és más a véleményük róla (külön kérem, hogy a kommentben jelentkezzen, aki szereti - kíváncsi vagyok, van-e olyan :D). Ám erről a faszságról, ami ma reggel ömlött a rádióból, meg van a véleményem.
Tulajdonképpen a szokásos, amit leírtam eddig minden "ismét ölt a videojáték!" hírnél.
De azért vegyük sorra!
2. Az is "érdekes", hogy honnan jön a támadás rendszeresen: a média vagy a politika felől. Most nem kifejezetten hazánkról beszélek, hiszen itt a gyurcsók szerencsére a játékokat még nem találta meg (bár szerintem csak idő kérdése), hanem a németekről és az amerikai díszbarmokról. Ezek közös pontja: a társadalmi ideológia birtoklása. Fontos nekik, hogy nagy bázist tartsanak maguk körül. A médiának a nézettség/hallgatottság/olvasottság miatt, hiszen abból van a bevétel részben, a politikusoknak is, de nekik meg szavazóik a nézők/hallgatók/olvasók. Az érdek végülis ugyanaz. Ki kell találni valamit, amit úgy a közvélemény szeret/utál. Rá kell tapintani erre, és nyomatni kell, viszonyulni hozzá, ahogy a köznép teszi. Ezzel meg lesz a szimpátia, s máris ott van a biztos szavazó/fogasztó. Annak idején a filmet kellett így támadni. Jó hosszú ideig tartott, sőt, még ma sincs vége. Új dolog volt annak idején, s a sznobok azzal támadták, hogy "alacsony minőségű szar", meg hogy rosszra neveli a népet. Jött egy új dolog, a színházak és az egyéb szórakozóhelyek megijedtek a film kirobbanó és sokkal univerzálisabb hírességétől, ami a bevételek elfolyását jelentette számukra (meg is csappant gyorsan a színházak népszerűsége). De szerencsére nem tudták a mocskok a filmet elnyomni annak idején.
Lesarkítva a '60-as és '70-es években ugyanez a támadás megismétlődött, csak ekkor már a TV-k részéről, akik eleinte a filmgyártást tették majdnem tönkre ('40-'50-es évek), majd a film feltápázkodott, exploitation filmekkel, grindhouse-okkal főleg (na, meg szuperprodukciókkal), melyek újdonságot hoztak ismét: az álszent Hayes-kódex eltörlése után filmekben megjelent a féktelen erőszak, vérengzés és a pornó. Még én is emlékszem arra, mikor a Rambot támadták még a '90-es években is, mert gyilkolásra buzdít.
Ugyanezt eljátszották a rockzenével és a metallal is, na meg a rappel is (Jack Thompson emlékezetes már ekkor is).
Minden, ami új, támadni kell. De miért? Nem azért, mert félteni kell az embereket tőlük. Sokkal inkább azért, mert az egyszerű gondolkodású ember az izgalmasabbra, újabbra adja ki a pénzt inkább, mint a már megszokottra. S ha az az újdonság jól működik, akkor bevételkiesést okoz a "réginek".
Régebben emlékszem az volt mondva paradox módon a médiában, hogy "a gyerekek ma már a tévén nőnek fel". Nem hiába nem hangoztatta ezt a TV annyira, sokkal inkább az újságok foglalkoztak ilyennel. Akkor hízhatott a májuk. Manapság azonban a gyerekek inkább videojátékokkal játszanak, minthogy a fos mónikasókat vagy igénytelen filmeket vagy sorozatokat lessenek délutánonként. Ez pedig fáj a tévétársaságoknak (gondolom, ezért is szűnt meg a délutáni rajzfilmblokk, mert a kutya nem volt kíváncsi a DragnBall helyett nyomott faszságokra).
3. Aztán ott a durva általánosítás: történik egy gyilkosság, vagy egy haláleset, de itt most esetünkben egy epilepsziás roham is elég volt, s ebből le van szűrve az, hogy a játékok okozták. Illetve az, hogy 1-2 emberről kiderül: 30 órát játszik egyhúzomban, már azt jelenti, hogy aki hardcore gamer, az mind ennyit játszik egyfolytában. Illetve ott van az is, hogy aki bekattan, és paladinnak képzeli magát: ebből azt szűrik le, hogy a játékoktól előbb-utóbb be lehet kattanni, mert eleve ilyen hatásúak, elszakítanak a valóságtól, oda menekülünk stb. Nos, a pszichológia egy régre visszatekintő tudomány. Filozófiai-biológiai gyökerei vannak, s a XIX. századtól foglalkoznak vele konkrétabban, illetve módszerekkel, gyógyítási lehetőségekkel. Emlékszik mindenki az iskolából arra is, hogy Matuska Szilveszter felrobbantott egy vasutat még az 1930-as években. Ő is egy bomlott elméjű ember volt. Vajon melyik Call of Duty-ban tetszett meg neki a hídrobbantás?
Ezzel arra akarok rávilágítani, hogy elmebetegek mindig is voltak. Ez súlyos betegség, általában a skizofrénekre mondják, hogy "elmebetegek". Nincs kapcsolatuk a valósággal, téveszméik vannak (üldözéses, nagyzásos, vallási stb.). Azonban arról megegyezett a szakma, hogy gyökerei genetikailag ugyanúgy keresendők, mint külső, jelenbeli hatások szempontjából. Erős, traumatikus élmények hatására alakulhat ki ilyen pszichikai betegség, mint mondjuk egy gyerekkori trauma, vagy halmozott (s ez a fontos) sokkok. De ezekre is sokkal érzékenyebbek azok, akiknél genetikailag-biológiailag ez kódolva van. (Ezeket természetesen nem magamtól találom ki - Grád András: Pszichológia jogászoknak c. könyvét olvastam még jogász éveim alatt.) Tehát a lényeg: a játékoktól nem alakulhat ki elmebetegség, hogy lesarkítsam most a dolgot. Természetesen az lehetséges, hogy aki eleve sérült és játszik, az tévesen szűri le a játékban látottakat és úgy gondolja, meg lehet ölni bárkit, mert mondjuk pl. ő azt képzeli magáról, hogy ő a kiválasztott.
De, ha jól tudom, egy vallás se lett betiltva azért, mert voltak elmebeteg gyilkosok, akik Isten öklének nevezték magukat.
Az egészséges ember tudja, Istene mit kíván meg - a gyilkosság semmiképp nem ilyen kívánság lenne. Az egészséges ember tudja, hogy Rambo a vásznon lelő mindenkit, Sylvester Stallone meg legfeljebb csak a feleségének ad egy-két ízes pofont, de irtózna is ő attól, hogy a vér ráfröccsenjen az ellenfelek kioltott vérétől. A normális ember tudja, hogy ha betölt egy játékot, akkor belép egy virtuális világba, s ő magára ölti annak a szerepét, akivel a játékban azonosulhat. Lehetsz Marcus Fenix, névtelen tudós pajszerral, hadakat terelő Juhász, de csak addig, amíg bent vagy a játékban. De a normális ember ekkor is tudatában van annak, hogy ő kicsoda, s annak is, hogy ez játék csak. (A beleélés, az azonosulás egészen más dolog - egy bizonyos távolság akkor is meg van, ha mi irányítjuk a főszereplőt). Mikor kilépünk, önmagunk vagyunk ismét, és tudjuk valós céljainkat. A beteg embernél összefolyik a kettő, és konfliktusait úgy igyekszik megoldani, ahogy a játékban látja, mert nála már nincs meg az a kontroll, ami képes különbséget tenni valóság és játék között. S itt a "már"-on van a hangsúly. Vegyünk egy másik példát: én nem ölök embert azért, mert látom (hírekből, újságokból mellesleg...), hogy a másik ember így tökéletesen le tudja rendezni a baját. Ott van a cigányölősök esete: már egy pár embert kinyírtak, és el sem tudják kapni őket. Kínálkozó a lehetőség, hogy ebből azt szűrjem le: kell egy jó szervezet, és a cigánykérdés már meg is van oldva! Hiszen nekik bevált... De nem fogom bemcsokolni a kezem, mert... mert... mert... nem jó és kész. Nem megoldás, nem visz előre, meg ellenkezik egy csomó dologgal, amiben hiszek stb. stb. stb. Illetve tudom, hogy börtön jár érte... A beteg emberben nincs meg ez a kontroll: ha látja, hogy más öléssel meg tud oldani problémákat, ő is ezt teszi. Ha virtuálisan látja, akkor ezt a mintát követi. De ehhez kell az, hogy valami miatt ne legyen már meg benne az a visszatartó erő, ami a legtöbb emberben meg van.
Akinek nincs eleve baja, az nem fog téveszméket gyártani magának a játékok alapján...
4. Elhangzott az is, ha már itt tartunk, Balázstól, hogy "miért nem a való életben keresed az értékes dolgokat?". Visszakérdezek: miért, nincs oka talán eme jobb szórakozási formához "menekülnie"? Mindaddig nem függőség semmi, amíg nem lesz központi szerepe az életben és nem más, fontosabb, boldoguláshoz szükséges dolgok rovására megy (egyezünk meg most ebben a meghatározásban - bár a függőség ennél azért bonyolultabb). Tehát, ha én elvégzem a napi dolgomat, kifáradok, eljön a hétvége stb., játszok (vagy filmet nézek, de most nem rólam van szó - ez ilyen "általános én" :D). Most konkrétan magamra: jól tanulok hála Istennek, jó a kapcsolatom a szüleimmel, barátokkal, haverokkal, fordítok minden dologra időt, ami érdekel, s ami a céljaim eléréséhez szükséges. Emellett, ha megkérnek, hogy segítsek, dolgozzak be a cégünkbe, megteszem. Majd ezek után megyek játszani. Nem sivár az életem egyáltalán, pedig játékos vagyok, s ha van szabad időm, akár 6-8 órát is játszok. Elismerem, hogy néha jó az illúzió, hogy elverhetem az unszimpatikusokat büntetlenül és pl. Cyrodill világa idillikus, jól érzem magam ott, s szoktam gondolkodni azon, milyen karaktert csináljak a Diabloban. De számomra mindig fontosabb, és érdekesebb, ha ebben a "nehezebb játékban", vagyis a való életben teljesíthetek, mert ez igazi, ez jelent valamit, ezt Isten látja (bocs, attól, aki ateista, hogy ilyennel érvelek :D), míg az, amit a játékban érek el, elektromos áram nélkül nem létezik.
A lényeg: nem menekülök. S szerintem legtöbbünk nem menekül, hiába, hogy néha "bedepizik", mert nem sikerül valami.
Vagy netán arra gondolt, hogy "menjél már buliba, ahelyett, hogy játszanál". Nos, ilyen értelemben felfoghatjuk "menekülésnek" a játszást. Nekem legalábbis a legkisebb idegsejtem sem kívánja, hogy diszkóba vagy egyéb ilyen fasz szórakozóhelyre menjek. Elég volt látni ilyet nekem korai, megtévedt éveimben, s elég a sok beszámoló, hogy kikkel vannak tele az ilyen helyek. De ezen degenerált emberek nélkül sem vágyom ilyen faszságokra. Nem igénylem, hogy leigyam magam minden hétvégén.
De igazából hagyjuk: sztereotípiákat tudnék csak felsorolni, én magam már korábban is igyekeztem kerülni a diszkókat, inkább iskolai bulikba jártam (melyek egy centtel sem voltak jobbak - csak éppen kevesebben voltak rajta).
Ne versenyeztessük a kettőt, de a szerintük "szociális életbe" ugyanúgy bele lehet halni, mint a játszásba. Csak éppen a gép elől fel tudok állni, ha már érzem, hogy nincs vér a lábaimban, mert elültem a seggem, míg egy diszkóban nem tudom, melyik cigánynak nem tetszik éppen az arcom, s mikor szúr szíven (jaj, de szetereotíp voltam). Van annyi diszkóbaleset, mint amennyi gyilkosság, amit játékokra fognak.
De eleve: had válasszam már meg én, hogy mi a szórakozásom, nehogy már ilyen unintelligens, tahó, paraszt médiacárok diktáljanak. Szégyellje magát a sok játékos, mert otthonülős. Először is: mi van akkor, ha otthonülős? Ha ennyire fáj nekik, menjenek el az otthonülősökhöz és rángassák el agyament diszkókba, agassanak rá trendi göncöket, "egyenesítsék", hogy beleolvadjon már ő is a masszába és újabb ember vessze el az egyéniségét végre. Másodszor: tegye fel a kezét, aki játszik és otthonülős. Ahogy elnézem a PGO-t, sokan járnak közületek hétvégenként inni haverokkal, vagy mennek koncertre, buliba stb. Akkor gondolom "otthonülősök" vagytok...
Tehát szépen bebizonyították ma is, hogy mennyire "hitelesek", akik a játékokat támadják. Főleg azzal, hogy Balázsnak Xboxa van és néha hetekig "tolja"...
Szerintem előbb legyenek tisztában azzal... Jaj, de nem is folytatom. A médiában úgyis az az igazság, amit az emberek gondolnak... (Na persze.) Majd, ha megváltozik az érdekük, majd, ha a tévétársaságoknak is lesz hasznuk a játékokból, talán felhagynak a támadásukkal, s talán pár éven belül azt fogják ontani, hogy "játszon a GTA 666-tal, mert fejleszti a reflexeit és jótékony hatással van az anyagcseréjére!". Addig azonban be fogják venni a maszlagot az emberek, mert sajnos sokaknak el sem jut a tudatáig az, hogy miközben ezek ilyen "jó érvekkel" támadják a videojátékokat és a gamereket, aközben hatalmas unintelligenciáról és kulturálatlanságról tesznek tanúbizonyságot (melyet már külön rovattal is reprezentálnak, a "Megírjuk a leckédet!" keretében - mely talán még egy fricskaként is felfogható a népnek: "úgy se veszitek észre, hogy tökhülyék vagyunk).
