A Vasember-t a rendezők közt még igencsak amatőrnek számító Jon Favreau jegyzi. Mindez azonban szinte semmit sem von le a film értékéből.
Habár a történet nem nevezhető egetrengetőnek, sem eredetinek hiszen mégiscsak egy adaptációról van szó, ám képregénymozik közt tisztességgel megállja a helyét.
A Batman filmekkel ellentétben Favreau a komorabb hangvétel helyett inkább lazább, lezserebb párbeszédekre helyezte a hangsúlyt, melyeknek köszönhetően stílust csempészett a jelenetekbe.
Néhány helyen viszont megmutatkozik amatőrsége, melyek nem jól összeillesztett képsorokban és pár sablonos dialógusban teljesednek ki, mint például a végső kommersz és Transformers-szerű ütközet. Viszont az befejezés, a történet ideiglenes lezárása parádésra sikerült.
.jpg)
Robert Downey Jr.-nál alkalmasabb színészt nem is találhattak volna a főszerepre. Tökéletes választás minden tekintetben. Nagyszerűen adja vissza a rajzfilmből már megismert Tony-t. Beszólásai és a poénok is néhány kivételtől eltekintve megdobják a film hangulatát.
Jeff Bridges viszont csalódáskeltő az igencsak szürke főgonosz szerepében. Gwineth Paltrow sem jobb nála, bár a folytatás szempontjából valamivel fontosabb karaktert személyesít meg, akárcsak Terrence Howard.
Látvány terén a Vasember hozza a kötelezőt, bár vizuális jelenetek mellett a cselekményt inkább az élőszereplős jelenetek viszik előre. Ugyanakkor a Transformers-el ellentétben itt a kameramozgás rendben van, a vágás szintén, a vizuális effekteket pedig szó nem érheti.
A zenei paletta magáért beszél. A Black Sabbath és az AC/DC dalai is hallhatók, melynek következtében a zenék rock-os beütésűek, ám tökéletesen illenek a filmhez.
A Vasember roppant pozitív utóérzést hagyott bennem. Apróbb mellényúlásai ellenére is szórakoztató, élvezhető film, mely kevésbé popcorn-mozi jelleggel bír, mint elődei.
Több szempontból is fontos alkotás, hisz Favreau első igazi komoly filmje, Downey Jr.-nak pedig igazi visszatérése.
Várom a folytatást.
