A programot elindítva a gyönyörűen renderelt intro megtekintése után azonban csalódásként ért a kissé ötlettelen főmenü, melyet tovább fokozott az eleinte elavultnak tűnő grafika és kellemetlen harcrendszer. Mindez azonban gyorsan megváltozott bennem, ahogy egyre jobban belemerültem a történet folyamába.
A The Witcher ugyanis Andrzej Sapkowski lengyel regényíró azonos című művén alapul. Ennek megfelelően a sztori fordulatos és szerteágazó, tökéletesen beleillik a hasonló kaliberű fantasy-történetekbe, melyeknek kiemelkedő részét képezik a rendkívül változatos fő és mellékküldetések, mini-játékok, valamint döntéseink, amik a szerteágazó történetben komoly súllyal bírnak. Mindezek pedig alapul szolgálnak a valóban száz órát meghaladó játékidőnek.
Temeria világát elképesztően részletesen dolgozták ki a készítők. A helyszínek változatossága mellett leginkább az a fajta realizmus szembetűnő, ami a különféle karaktereket jellemzi. Az emberek ugyanis intézik mindennapi dolgaikat, iszogatnak, mulatnak, etetik állataikat; de nem ritkán zenészekbe, cirkuszi mutatványosokba illetve hajléktalanokba is belebotlunk, melyek nagyot dobnak az amúgy is elképesztő hangulaton és játékélményen.
A programot egy teljesen új harcrendszer jellemzi, ami végül roppant ötletesnek bizonyult, főleg a látványos harci kombók láttán; bár Geralt nem mindig engedelmeskedik akaratunknak.
Az eleinte elavultnak tűnő grafika gyorsan megkedveltette magát velem. A látvány ugyanis egyes esetekben igencsak gyönyörű tud lenni, mely leginkább a szabadtéri területeken mutatkozik meg igazán; bár egymásba lógó felületekből sincs hiány, ám a környezetet és a tereptárgyakat tekintve elképesztően kidolgozott és részletes.
Csupán a videóbejátszások valamint a karakterek mozgásanimációja ront egy keveset az összességében igencsak szépnek nevezhető összképen, Geralt darabos mozgáskultúrája mellett ugyanis a párbeszédekből hiányzik a szereplőknek az a fajta életszerű arcjátéka, ami a Mass Effect-et jellemzi.
A hangok és a zenék szintén magas szintet képviselnek. Az emberek magukban beszélgetnek, olykor leállnak egymással diskurálni az utcán, gunyoros megjegyzéseket tesznek ránk, énekelnek és fütyörésznek.
A szinkron meglepően jól sikerült, csak úgy mint a környezet zajai és zörejei, a narrárció tökéletes, a dialógusok roppant szórakoztatók.
A zenei felhozatal a korszaknak megfelelő, gyönyörű és a fülnek igencsak kellemes dallamokat szólaltat meg a program.
A játék legnagyobb negatívuma kétséget kizáróan a borzalmasan hosszú töltési idő, melyet még a patch-ek feltelepítése sem tud megfelelő mértékben orvosolni.
Mindehhez hozzájárul az orbitális gépigény, ami még a korszerűbb rendszereken is képes kifagyásokat okozni, ám mindez nem az optimalizálatlanság számlájára írható. Egész egyszerűen a hatalmas pályákon található temérdek NPC fogja vissza gépünk teljesítményét.
Pont talán a hosszadalmas töltési procedúrának, ám leginkább a küldetések közötti hatalmas távolságok megtételének, a folytonos ide-oda mászkálásnak köszönhetően a program olykor nem igazán addiktív, melyeknek következtében én magam is hanyagoltam napokra.
Ám az is igaz azonban, hogy ha az ember túlteszi magát a betöltőképernyő hosszadalmas bámulásán, akkor szinte képtelenség abbahagyni a játékot.
Mindenesetre ajánlatos igencsak erős hardverrel nekifogni a mókának.
Minden hibája ellenére a The Witcher egy nagyszerűen sikerült alkotás, mestermű. A regényszerűen felépített, szerteágazó történet, az érdekes karakterek illetve párbeszédek miatt megéri végigvinni a játékot, mely nagysága mellett az apró grafikai hiányosságok és olykor előforduló hibák igazán eltörpülnek.
Remélhetőleg a lehetséges folytatás sem várat sokat magára.
+
- Mesteri történet és hangulat
- Remek játékélmény
- Nagyszerű zenék és hangok
- Profi szinkronmunka
- Rengeteg lehetőség
- Szép grafika
- Részletesen kidolgozott környezet
- Százórányi játékidő...
-
- ...ám olykor nem igazán addiktív
- Hosszadalmas töltés
- Hatalmas gépigény
- Kifagyások
- Grafikai hiányosságok
- Mozgás és karakteranimáció
- Apróbb hibák
