A kezdeti izgatottságom azonban hamar alábbhagyott. Amellett, hogy a történettől senki sem várt csodát - és nem is kaptunk - semmilyen eredetiséget nem lehet felfedezni benne. Jó pár elem is ismerős lehet már olyan filmekből, mint például A függetlenség napja.
A helyzetet csak Shia LaBeouf jelenetei rontják, melyek néhány kivételtől eltekintve harmatgyengére sikeredtek. Nem véletlen, hiszen Spielberg ötlete volt a Világok harca-hoz hasonlóan a főszereplő részletes jellemábrázolása, melyhez aztán az ötlettelen és sablonos párbeszédek, tinifilmekből ismert jelenetsorok társulnak.
Már-már paródiába illő szövegekből, hangzatos patrióta prédikációkból tehát nincs hiány, ami felettébb csalódás Michael Bay akciófilmjeit ismerve.
A színészek sem erőltetik meg magukat túlságosan. Messze LaBeouf szerepel a legtöbbet, ám a karaktere kissé erőltetett. A helyzeten Megan Fox javít valamit gyönyörű domborulataival, ám Anthony Anderson hacker karakterének, valamint John Turturro által alakított ügynöknek idétlen, a filmbe abszolút nem illő gyenge beszólásairól ne is beszéljünk.
A Las Vegas-ból ismert Josh Duhamel az aktuális szépfiú, mellette Tyrese Gibson tűnik fel, ám néhány bekiabáláson és durrogtatáson kívül nincs sok tennivalójuk. John Woight pedig az értetlenkedő miniszter szerepében szintén csalódáskeltő.
Látvány terén viszont tényleg oda teszi magát a film. A robotok gyönyörűek, néhány kivételtől eltekintve beleillenek a környezetbe, ám az átváltozás folyamatát túlságosan gyorsan mutatják be, pedig pont ez lenne a legérdekesebb. Mindamellett a fényképezés terén sem villoghat a film, ugyanis az eleinte remek távoli kameramozgásokat kapkodó, közeli beállítások váltják fel, melyeknek köszönhetően a harcokból szinte semmit sem látunk.
Zenei téren semmi különleges, a Bay-től megszokhatott érzelmes fennkölt dallamok itt is előfordulnak, néhány helyen viszont kifejezetten kellemes meglepetés ért.
Csalódás volna tehát a Transformers? Nem! Minden hibája ellenére élvezhető film, csupán nem szabad sokat várni tőle. A néhol paródiára hasonlító megvalósítás, a szereplők felszínessége, a bugyuta párbeszédek és a jelenetek egyértelműen Spielberg számlájára írhatók, aki nyomást gyakorolva Bay-re egy korhatár nélküli családi mozit szeretett volna látni. Valószínűleg ha Jerry Bruckheimer ült volna a produceri székben, akkor valamivel komolyabb film születhetett volna
