Ugyanis játszottam a legújabb második világháborús Cod bétájával, amiről pedig olyan szintű mocskolódást láttam, aminek láttán csak vakargatni tudtam a fejemet, mert azért én nem éreztem ennyire rossznak a helyzetet. Amikor pedig megláttam, hogy az egyik steam ismerősöm, olyan értékelést írt a bétáról, hogy:
„Ez egy Cod… szóval sz@r!”
Akkor önkéntelenül is felsóhajtottam, hogy azért na. Már múlt évben is nagy port kavart, amikor az Infinite Warfare trailere lett az egyik (ha nem a) legjobban dislike-olt videó a Youtube-on, és úgy tűnik az elmúlt pár évben a gyűlölethullám sosem látott méreteket öltött. Amit én személy szerint kicsit nevetségesnek tartok, ha már amúgy is millió helyről jött az, hogy nem szabad átmenni csordába, meg ne dőlj be a nagycégek marketingjének, meg ne ülj fel a hype-vonatra, akkor az emberek miért ugranak fel mégis olyan könnyen, a csordaszellem jegyében, a gyűlölet-vonatra? Tényleg ekkora divat szidni a Cod-ot? Persze tudom, hogy a nagy ellenszenvnek azért van valami alapja, és nekem is voltak (vannak) problémáim a sorozattal, szóval nem akarok minden kritikát elhárítani a sorozattól. Azonban nem hiszem, hogy a széria relatív minőségével van itt az igazi baj.
Mielőtt azonban belevetném ennek boncolgatásába magam, először egy kis történelem. Pontosabban az én történetem és tapasztalataim a Cod játékokkal, és hogy hol is hagyott alább a velük szembeni lelkesedésem.
Számomra a Call of Duty nemcsak egy videojáték volt, hanem A videojáték. Ezekkel a játékokkal nőttem fel, sokáig a kedvenc sorozatom volt. Játszottam akkoriban Medal of Honor: Alied Assault-al is, de az annyira nem nyerte el a tetszésemet, hogy tök egyedül kellett szinte az egész játék során harcolni, valahogy nem azt a háborús képet adta, amit én szerettem volna látni. A Call of Duty első része ezzel szemben feltörölte velem a padlót, a rengeteg AI társsal sokkal grandiózusabban ábrázolta a háborút mint a MoH. Ha a nosztalgiát is beleveszem akkor a Cod első része mai napig személyes kedvencem.
Ezek után a következő említésre méltó rész a Modern Warfare 3. Mivelhogy egészen addig bizonyos (leginkább technikai) okok miatt nem volt szerencsém kipróbálni a Cod-ok multiplayerét. Ebben pedig vagy 100 órára elvesztem. Mellesleg kampánya is az egyik kedvencem.
Call of Duty: Black Ops: Talán ennek a résznek tetszett a legjobban a története. Ebbe az összeesküvés elméletek összes elképzelhető alapanyagát beledobták: Titkos CIA akciók, hidegháború, gonosz oroszok, agymosás, alvó sejtek, titkos náci szuperfegyverek, a Kennedy gyilkosság. Mindezekből pedig sikerült valami koherenst és kifejezetten szórakoztatót kihozni. Bár a multi kimaradt.
Call of Duty: Black Ops 2: Ennek bár a kampánya kevésbé jött be, de a döntések és különböző befejezések szerintem hatalmasat lendítettek az egészen, a sorozatban először voltak narratív következményei, ha nem sikerült valami. Az Mw 3-on kívül ennek a mulitjába öltem a legtöbb időt, 50 órát, bár ez valahogy nem jött annyira be, mint az Mw3-é.
Call of Duty: Ghost: Itt kezdődtek el az igazi problémák számomra, a kampánynak megvoltak a pillanatai, de valahogy nem fogott meg. A multi pedig ugyan jobban tetszett, mint a BO 2-ben, de 25-óra után egyszerűen eluntam. Ez a rész valahogy egy nagy üresség érzését hagyta bennem, úgy éreztem kiégtem ebből a nagy Call of Duty-zásból. Innentől pedig már nem is nagyon követtem a sorozatot.
Call of Duty: Advanced Warfare: Na, itt érte el nálam a mélypontját a sorozat. A multit egy ingyenes hétvége során kipróbáltam és nagyon gyorsan elegem is lett belőle, ez a jetpack-elés, duplaugrándozás és falfutkározás, a Cod káoszra amúgyis hajlamos játékmenetét teljesen követhetetlenné tette számomra. Az igazi csalódás viszont a kampány volt. Oké önmagában nem volt olyan rossz, viszont a Black Ops 2 után azt gondoltam, hogy újra használni fogják a többféle befejezéses felépítést. Hiszen a sztori adta volna magát hozzá, amennyit szó volt arról, hogy mi is jó igazán a világnak, és egyébként is, mekkora lett volna már Kevin Spacey mellett meghódítani a világot? De nem, az ilyen morálisan szürke dolgot nem lehet beletenni a játékba, a (12 éves) célközönség biztosan nem értené, tessék csak jó gonoszra festeni őket. Hatalmas kihagyott ziccernek éreztem ezt.
Itt hagyott el végleg minden hitem a Call of Duty-val szemben. Megfogadtam, hogy többé nem fogok Cod-ot venni, amit igazából be is tartottam. Szép nem szép, a Ghost óta nem vásároltam Cod-ot, a multira eddigre már ráuntam, csak a kampányok érdekeltek, azokért meg nem fogok teljes árat fizetni. Így azóta csak az egyszemélyes részekhez volt szerencsém a sorozatnál. Azonban az Infinite Warfare trailere körüli felhajtás és a WW II bétája utáni mocskolódás után fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon tényleg ekkorát esett volna a sorozat színvonala? Így ezen a télen egy gyors maraton során bepótoltam az elmúlt évek Call of Duty termését.
Call of Duty: Black Ops 3: A helyzet pedig nem volt olyan rossz, mint vártam, a BO3-nak messze nem volt rossz a kampánya, bár talán a legkaotikusabb történet volt a sorozatban, aminek a végén úgy álltam fel, hogy akkor most mi van? Amikor pedig rákerestem a sztori magyarázatára olyan elméletekre találtam, hogy csak. Ha a történet tényleg olyan meta volt, mint amilyennek mondták, akkor már csak annyi kérdésem maradt, hogy nekem ebből mégis mennyit kellett volna megértenem?
Call of Duty: Infinite Warfare: Őszintén szólva ez volt a legjobb Cod kampány, amivel hosszú évek óta játszottam, aminek a végén elismerően csettintettem. Persze a szokásos sorozatra jellemző hülyeségek jelen voltak, talán nagyobb mennyiségben is, mint eddig. Viszont most először éreztem igazán, hogy a készítők igenis próbálkoztak kedvelhető karaktereket alkotni.
Call of Duty: WW II: Nem volt rossz, de kifejezetten nem is tett mély benyomást rám. A multi a béta alapján a szokásos. A kampány meg egy egyszerű háborús történet, jól elmesélt, de semmi extra. Ezt a második világháborús miliőhöz való visszatérést inkább éreztem annak, hogy egy ezer éve lerágott csonton kezdenénk ismét csámcsogni, aminek csak ezért tűnik úgy, hogy van íze, mert egy ideje nem kóstoltuk. Nem feltétlenül rossz, de úgy érzem, csak egyhelyben topogunk. Amit persze minden Cod-ra rá lehet fogni, de amíg az előző két rész olyan helyszíneket és helyzeteket engedett végigharcolni, amihez eddig nem volt szerencsém, addig itt minimum harmadjára rohanom le a normandiai partszakaszt, a huszadik rombadőlt francia/német városon harcolom magam végig, és az ardenneki csata, az utána lévő rajtaütéses küldetéssel is igen erősen idézte az első rész kiegészítőjét, a United Offensive-t. Továbbá szerintem a realisztikusabb konfliktus miatt vissza kellett fogni az akciót. A kedvenc jelenetem az egész játékban a 4. küldetésben lévő, repülő vagonokkal operáló „vonatkatasztrófa” volt, azonban, valószínűleg a komorabb hangulat és minimális történelmi hűség jegyében az ilyen akciójeleneteket visszafogták, ami kár, mert én pont az ilyen féktelen akciót kedvelem a Cod-ban.
Szóval tényleg akkorát esett volna a Call of Duty-k minősége, ami kiérdemelné azt a fajta vak gyűlöletet, amit az internettől kap? Nem hiszem. Persze, valaki biztos tudna meggyőző érveket hozni, emellett is, aki talán jobban beleásta magát, azonban úgy hiszem, a probléma másban gyökerezik.
Szerintem ugyanis nem a sorozat égett ki, hanem mi. Egyszerűen a játékosok ráuntak a Cod-ra, minden évben egy új rész, ráadásul a széria nem sokat tesz azért, hogy jelentős újításokat hozzon. A Cod-okra mindig az egyszerű, de szórakoztató játékmenet volt a jellemző: Mész és lősz, miközben minden felrobban. Erre a faktorra próbáltak minden részben legalább egy lapáttal rátenni, mindig valami nagyobb és sokkolóbb jelenettel. Azonban ha már felrobbantottak előtted egy atombombát, miután egy reptéri mészárlás közepébe dobtak, miután ledöntötték előtted az Eiffel tornyot, ezek után hova tovább, hová lehet ezt még fokozni? Nos, nem nagyon lehet (no nem mintha nem próbálkoztak volna), és ekkora dózisban nem csoda, hogy az emberek egy idő után belefáradtak a dologba, hiszen ha elég hosszú ideig csinálsz valamit, akármilyen szórakoztató is legyen, könnyen unalmassá válhat.
(Itt azért megjegyezném, hogy lehet most egy kicsit általánosítgatok, meg úgy teszek mintha mások nevében beszélnék, de remélem nem kell hozzátennem, hogy csak a saját véleményemet írom le, ami nagyrészt a saját tapasztalataimból származik. Mivel viszont általánosságban keresem azt, hogy mi a baja az embereknek a Cod szériával, így maradok a többes számnál.)
Márpedig a sorozat sem tett sokat azért, hogy megújítsa magát. Szerintem pedig ebben rejlik az emberek másik nagy baja: A készítők hozzáállása. Az egy dolog hogy a sorozat nem nagyon változik, az meg egy másik, hogy a készítők nem is próbálkoznak, sőt, látszólag tesznek rá magasról. Persze üzletileg érthető, de a legkevésbé sem felhasználóbarát. Egyszerűen a fejlesztők meg se próbálnak többet kihozni az egészből, mint ami már 10 évvel ezelőtt is volt, annak ellenére, hogy a befolyt összegek alapján a világ összes pénze a rendelkezésükre áll. Ráadásul a Call of Duty a játékvilágban a tömeggyártott tucatjátékok szimbóluma, még ha az egyes darabok színvonala nem is kifejezetten alacsony. Talán a játékok minősége nem esett nagyot, de a készítők megítélése nagyon is. Jelenleg ők a játékipari kapzsiság egyik legismertebb megtestesítői, amit az olyan megmozdulások, mint, hogy a Modern Warfare remastered-jét kötelezően az Infinite Warfare extradrága kiadásához kötötték, gyakorlatilag túszul ejtve azt, nem segítettek.
Akkor viszont egyéb kritikákról is beszélni szeretnék:
Terjeng egy olyan sztereotípia is, mely szerint a Cod-ok történetei és kampányai mind hatalmas, blőd baromságok. Amelyek azért nem véletlenül ütik fel a fejüket, a sorozat valamiért mindig tartózkodott attól, hogy valami mélyebbet alkosson. A rosszfiúk mindig nagyon gonoszak, nem is túl sok indokkal, amikor pl.: az Infinite Warfare-ben a harmadik hullahegy mellett haladunk el, akiket egyértelműen egy sortűzzel végeztek ki, és a tárasaink nyolcadjára is megjegyzik: „Az SDF nem szed foglyokat.” meg hogy „A civileket sem kímélték.”, akkor azért kiakad az ultragonosz, sátánimádó, náci birodalom-mérő. Amikor pedig ugyanezen rész főgonosza Salen „Jon „Kit Harringotn” Snow” Kotch egy harcra való kihívásra benyögi, hogy:
„Mi nem harcolunk, mi támadunk!”
Akkor majdnem hangosan felnevettem. Már az Advanced Warfare-nél is említettem, de a Cod valahogy sosem mer többet bevállalni, semmi szürke moralitás, tessék csak a hősnek lenni, és halomra lőni az egyértelműen gonosz rosszfiúkat. Igen, a sorozat látványosan megragadt a saját szintjén, de én így se érzem, hogy a helyzet messze olyan rossz lenne. Ezeken a kereteken belül is mindig képes volt valami szórakoztatót alkotni. Az IW vagy a BO 3 esetében egyértelműen látszik, hogy próbálkoztak, az előbbi esetében karakteralkotással, míg az utóbbiéban egyfajta meta „semmi nem volt valóság” dologgal. A legújabb WW 2 meg egy teljesen korrekt háborús történet volt. Egyszerűen csak a sorozatnak valahogy túl kéne lépnie önmagán és megpróbálni kicsit elrugaszkodni a jól kitaposott ösvénytől, de ugye, erre kicsi az esély.
További problémákat okoz néhány embernek az is, hogy a Call of Duty konzisztensen nem szerez rosszabb értékeléseket, mint egy 70%. Olyanokkal, jönnek, hogy: „Ez az oldal szerint az új Cod egy 80%, ennyit a hitelességről.” Oké lehet utálni a Cod-ot, és lehet nagyon is jó indokkal utálni, nem azt mondom, de a játékok alapjaikban véve valójában sosem voltak olyan rosszak. Ha minden Call of Duty ugyanolyan, az első pedig jó volt, az nem azt jelenti, hogy mindegyik ugyanolyan jó? Nem feltétlenül, de a sorozatban azért mindig volt annyi, hogy ha az embert elkapja a darálós hangulat, akkor azért jól szórakozzon. A kritikusok pedig általában azért törekednek az objektivitásra, és ha a játék ugyanaz, mint 10 éve, akkor akárhogy is nézzük a Cod-ok szinte alapjaikban megérnek egy 70%-ot. Mert az alapokat betonbiztosra építették, akármennyire is untunk rá az évek során.
Újabb probléma mondjuk a technikai gondok jelenléte és a gyengébb optimalizáció, amivel, tudtommal az elődök kevésbé küszködtek. Az Infinite Warfare nekem különösen sok fejtörést okozott, amikor letöltöttem az ingyenes hétvégére, a játék pedig egyszerűen el sem volt hajlandó indulni, és ez elvileg a legjobban felpatchelt verzió volt. A tört verzió is okozott gondokat, annyit töltött, mint a fene, és még átvezető közben is képes volt egy loading feliratot az arcomba vágni. Erre viszont tényleg nem tudok mentséget adni, egyre több fejlesztő dolgozik felváltva a sorozat különböző részein, így elvileg pont hogy több időt engedve a fejlesztésre.
Mostanában gyakrabban láttam olyan embereket komment szekciókban, akik képesek elvonatkoztatni a grafikától, és gyakrabban találkozom olyan véleményekkel mely szerint a grafika nem minden. Mégis a leggyakoribb kritikával, amivel a sorozatot illetik, az az, hogy ocsmány. Egyszerűen nem értem, a Call of Duty-nak mindig nagyon egyben volt a látványa, és a dizájnra pedig főleg nem lehet panaszkodni. Oké a sorozat sosem volt a technika csúcsán és motorjaikat sem sűrűn cserélgetik, ha pedig közelebbről megnézzük a textúrákat, láthatjuk, hogy azért nem a legrészletesebbek. De ezt mégis ki nézi? Akár ebben, akár más játékban? Leszegett fejjel menve, hogy a grafika legkisebb részleteit se hagyja ki. A Cod szerintem mindig teljesen vállalhatóan nézett ki, és amilyen iramot diktál a játékmenet, nem is lesz nagyon időd nézelődni. Egyszerűen nem a grafikai részletességen van a hangsúly, kit érdekel, hogy a pálya egy eldugott sarkán valami textúra nem a legrészletesebb. Aki szerint pedig még a mai napig ocsmány a sorozat minden része, az nem tudom mit néz, mert a fejlesztők azért mindig össze szoktak rakni néhány állejtősebb jelenetet és részletesebb pályarészt, összességében pedig messze nem olyan rossz a helyzet, mint amire egyesek lefestik.
Összefoglalva szerintem a Call of Duty játékok minősége nincs (legalábbis akkora) lejtmenetben, mert ami működött 10 éve, az működik most is, és az ugyanaz nem egyenlő a rosszabbal. De nem is feltétlenül egyenlő az ugyanolyan jóval, márpedig a sorozat nem hajlandó előrelépni. Amire pedig az emberek egy idő után elkerülhetetlenül ráuntak. Ha viszont valami tényleg lejtmenetben van, az a fejlesztők, kiadó megítélése, az innovációhoz való hozzáállásuk és a pénzéhes megmozdulásaik, kiváltották a játékosvilág ellenszenvét, ami haragját pedig e magatartás megtestesülése ellen fordította, a Call of Duty ellen. Ezen kívül azért el kell ismerni, hogy a játékon belül is vannak problémák, a rengeteg kritikának, amivel a sorozatot illették, azért van alapja. Azonban én nem hiszem, hogy a helyzet messze olyan borzalmas lenne, mint amilyennek egyesek mondják, és úgy tűnik, sokan pattantak fel különösebb megfontolás nélkül a gyűlölet vonatra.
Vagy legalábbis én így látom a Call of Duty sorozat helyzetét.
