A Scarlet Nexus egy 2021-ben kijött anime stílusú sci-fi akciójáték, melynek világában a majdnem minden ember elméje különleges képességekkel ruházza fel őt, van, aki a puszta gondolatával tud tárgyakat mozgatni, más meg épp lángot lobbantani. Amelyek kapóra is jönnek, ugyanis az emberiség folyamatos harcban áll az Other névre keresztelt szörnyetegekkel, amelyek a világot lepik el.
Kezdjük az elején a játékmenettel, mert ezt egyszerűbb összefoglalni. A harcrendszer egy viszonylag egyszerű sémára van felhúzva, ugyanis az alap támadásaink mellett főhősünk képessége a tárgyak mozgatása, azaz mindenféle tereptárgyat tudunk felkapni az elménkkel (igazából gombnyomásra) és hozzávágni ellenfeleinkhez. Ezt a dobálódzást lehet, és kell is, alaptámadásainkkal kombókba fűzni, mely rendszer ritmusára nem nehéz ráérezni, és ha sikerül, akkor egész élvezetes is tud lenni. Főleg azzal kiegészülve, hogy kölcsönvehetjük egy időre csapattársaink különleges képességeit is, így egy rövid időre sebezhetetlenné válva, vagy épp elementáris erővel ruházva fel támadásainkat.
Bár azt hozzáteszem, hogy a rendszer inkább az egy az egy elleni felállásban működik jól, amikor a játék egynél több erősebb ellenséget küld ellened az helyenként igen bosszantó tud lenni, főleg amikor az egymást fedő támadások gyakorlatban stun-lockba zárnak téged.
Igazából az egyetlen igazi ballépése a játékmenetnek, az az, ahogy a tárgyak készítését megoldotta. Ugyanis nem lehet a boltból mindent pénzért megvenni, jó pár dolgot különböző nyersanyagokra kell beváltani, amit ellenségek dobnak maguk után. Sajnos néhány ilyen dolgot azonban csak ritkán hullajtanak szörnyeink. Aki már valaha farmolt ritka tárgyakat ellenségekből, az tudhatja, hogy az egyik legidegőrlőbb és legrosszabb mechanikáról beszélünk, amit játékok valaha kitaláltak. Akárkinek is volt az ötlete implementálni ezt a rendszert, az nyilvánvalóan nem játszott még életében videojátékkal, szóval minimum ott helyben ki kellett volna rúgni. Legalább annyi, hogy nagyon nem kell belemélyedned ebbe a rendszerbe, ha nem akarsz, mert csak kis részét teszi ki a játéknak.
A játéknak az igazán érdekes része, az a történet, ami ha egyszer beindul, akkor nincs megállás. A cselekmény fordulatot fordulatra halmoz, mindig történik valami, mindig új információkat tudunk meg, ami átértékeli a helyzetünket és világról alkotott képünket. Szóval unatkozni nem nagyon lehet a sztori alatt.
Érdektelennek viszont sajnos igen. Ugyanis az, hogy mennyire is fogja meg az embert ez a rengeteg fordulat, az már más kérdés. Mert nehéz átérezni egy-egy világrengető csavarnak a hatását, ha az se tudjuk, hogy egyáltalán mit csavarnak meg.
Általában a különböző történeteknek pont az ellenkezője a baj, helyenként túl szájbarágósak, túl sok expozíciót zúdítanak az ember nyakába, túlmagyarázzák a dolgok mikéntjét, olyan dolgokat firtatva, melyek az embert nem nagyon érdeklik, vagy épp nem kifejezetten relevánsak. Az infodump kifejezés rémlik valakinek? Na, a Scarlet Nexus ennek az ellentétje, túlságosan is keveset magyaráz el a világáról. Nem gondoltam volna, de mint kiderült ez ugyanakkor probléma lehet, mintha túl sok lenne az expozíció. A történet során egyszerűen nincs kontextus, amibe ezt sok új, és elvileg meghökkentő dolgot tehetnéd. Például, tudtátok, hogy Seiran az egy város? Nem is csak egy, hanem a New Himuka kormány második fővárosa? Mert én kábé a játék kétharmadáig nem, azt hittem valami cég, vagy ilyesmi. Márpedig én nem ugrom át a sztorit, próbálok én figyelni, ilyen tévedéseket pedig ritkán vétek. Igazából pontosan meg tudom mondani melyik beszélgetés során estem ebbe a félreértésbe, ahol Seiran nevét két vállalat nevével együtt említették. Mert egyszerűen azt előtte (de utána se) nagyon fejtették ki, hogy mi igazából Seiran.
Ez engem pont az alábbi humoros képre emlékeztet, csak helyettesítsétek Frodót Seiran nevével. Mert ha belegondolunk, akkor bizony az egyszerű bakán valószínűleg elveszett Aragorn szavainak pátosza, tekintve hogy fogalma sincs mi fán terem egy Frodó.
A fenti szituációhoz hasonlóan nehéz átérezni egy helyzet súlyosságát, ha nincs semmi kontextusod hozzá. Őszintén, még két teljes végigjátszás után sem tudom igazán hová tenni a Scarlet Nexus világát. Poszt-apokaliptikusnak néz ki, de csak néz ki, mert annak nem érződik. Azt a komorabb és elkeseredettebb hangulatot, ami ezt a miliőt jellemzi nem éreztem. Földig rombolt városok, a természet által visszahódított sugárutak, amiket mind az Other szörnyecskék népesítenek be. A képekben a poszt-apokalipszis jelenik meg, de a játék sosem éreztette velem azt, hogy az emberiség fél lábbal a sírban lenne. Persze veszélyes az Other, de nem úgy tűnik mintha a kormány vagy az emberek annyira aggódnának a helyzet miatt. Még egy jó pár dolgot fel tudnék sorolni a játékkal kapcsolatban, amit ha egy picit jobban kifejtett volna a sztori, akkor talán engem is jobban megfogott volna a cselekmény.
Ha valaki ezeket a problémákat esetleg nem vette volna észre, az nem feltétlenül az ő hibája, mert én is csak a játék háromnegyedénél vettem észre, hogy a rengeteg csavar és fordulat ellenére nem különösebben fogott meg az egész. Mert bizony amíg ezerrel pörög a sztori, addig nincs nagyon időd elgondolkodni a látottakon.
Amit viszont sikerült eltalálni a játékban, az a csapatunk. Mert rájuk kivételesen fordít elég időt a játék. Minden egyes fejezet között szereplőink visszatérnek bázisukra, mely kis helyen sok mindent ugyan nem lehet csinálni, de innen indul minden egyes szereplő bonding epizódja, amelyek során a karakterekkel ismerkedünk helyenként nem is túl rövid részek folyamán. Nem azt mondom, hogy tökéletesek, van itt egy igen bizarr megoldás, amit nem spoilerezek el, de szerintem mindenkinek fel fog tűnni, viszont nagyrészt azért rendben vannak a bonding epizódok. Ráadásul minél jobban jövünk ki csapattársainkkal, annál erősebbek lesznek a tőlük kölcsönvett képességeink. Másrészt ezen kapcsolatokat még külön adható ajándékokkal is erősíthetjük, amit azért emelek ki, mert erre meglepően nagy figyelmet fordítottak a készítők. Ugyanis ezen ajándékok fizikailag is megjelennek bázisunkon. Rejtekhelyünk egész kis evolúción megy keresztül, ahogy minden négyzetméterét a különböző kacatok kezdik beborítani. Ráadásul karaktereink használják is ezeket a cuccokat, ha teát kapnak, akkor a konyhában iszogatják, ha súlyzót kapnak akkor az edzőteremben használják, ha cserepesnövényt, akkor azt öntözik. Az egyik karakterünknek adhatunk boxzsákot, amivel ő külön küzdeni is fog. Márpdeig ezek mind egyedi animációk, amivel a fejlesztőknek pepecselni kell. Más játékban talán meg se jelennének ezek az ajándékok a fizikai térben, nem hogy a karakterek még csinálnának is velük valamit. Én személy szerint imádtam ezt a megoldást, az ilyen kis részletek azok, amik igazán élettel tudnak megtölteni egy játékot.
Még egy érdekessége van a Scarlet Nexus történetének, méghozzá az, hogy nem egy, hanem két főszereplője is van, Yuito és Kasane, akik sztorija párhuzamosan fut a cselekmény alatt, és akik közül a játék elején választanunk kell. Az ő történeteik nagyban eltérnek, ezen választás függvényében szinte teljesen más a játék kétharmada. Oké, ugyanazokat a helyszíneket járjuk be, de a sztori az nagymértékben eltér. Tehát tartalom az van a játékban, a kérdés csak az, hogy érdemes-e kétszer nekiülni. Talán, ha érdekel a másik főszereplő története is, de igazából nagy szükség nincs rá, a végére a cselekmény kerek egész lesz, attól függetlenül honnan indultál. Mindenesetre az első végigjátszásod végére valószínűleg tudni fogod, hogy kérsz-e repetát. Egy nagy ajánlásom azért van, érdemesebb a játékot a női főszereplővel, Kasane-val kezdeni. Az ő története egy fokkal érdekesebb, itt vannak a jobb fordulatok, kicsit érthetőbb is az egész, nem mellesleg maga Kasane is egy érdekesebb figura. Sajnos Yuito-nak a „shonen főhős A” típusú személyiség jutott, tehát szerencsétlen olyan klisés, hogy csak. (Ha megengedtek egy kis kitérést, pont a nem olyan régi Fate/Samurai Remnant esetében írtam azt, hogy tartottam ott az ilyen egykaptafára épülő főhősöktől. Na, pont erre gondoltam, amit a Scarlet Nexus is elkövet.) Szóval azért felemás képet fest ez a kéthősös elképzelése is a játéknak.
Az utolsó dolog amire még kitérnék az a DLC kérdése, tekintve, hogy nekem valamiféle Ultimate Edition volt meg a játékból. Ezen kiegészítők egy része elég banális dolgok, viszont van itt pár történetet kiegészítő is. Pontosabban van két darab bonding epizód pakk, mely mindkét hősnek ad egy pár új haverkodós részt, valamint van egy majd egy órás extra epizód, mely a történet főgonoszának háttérsztoriját mutatja be. Szóval a nagy kérdés: Megéri? Igen… megéri megnézni őket youtube-on. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de ezeknek az extra tartalmaknak a feloldása nem játékosbarát. Emlékeztek még, amikor fentebb a tárgykészítést ekéztem? Na, ahhoz, hogy feloldjuk a DLC tartalmakat, pont az kell, hogy ritka nyersanyagokat farmoljuk ellenségekből, amit én senkinek nem kívánok. A plusz bonding epizódok egész szórakoztatóak, ha még többet szeretnél látni a szereplőkből, a főgonosz sztoriját bemutató rész pedig kifejezetten lebilincselő olvasmány (mert nem játszol benne, egy nagy átvezető az egész), és őszintén én pont ezt hiányoltam a karakteréből az alapjáték során.
Összességében tehát igen felemás képet fest a Scarlet Nexus, sok jó ötlete van, de ezek közül keveset sikerül jól is implementálni, legalábbis ami sztorit illette, a játékmenet az élvezetesre sikeredett. Minden problémája ellenére azért le tudott kötni, és egy végigjátszást megérhet.
