A játékmenetet alaposan felrázták, úgy hogy alapvetések szinte ugyanazok maradtak. Gyakorlatilag fogtak mindent, ami az elődöt repetitívvé tette és alaposan megkeverték. Kezdve rögtön a küldetésekben lévő céljainkkal, amik ezúttal nem minden egyes esetben a pálya teljes meghódításáról szólnak. Már pusztán ez is nagy előrelépés, még úgy is, hogy egy idő után azért mégiscsak ismétlődni kezdenek az új típusú célkitűzések is. A legnagyobb változatosságot a harcrendszeren hozta, méghozzá nem is túl bonyolultan. Kicsit átvariálták az előző rész „Extella manőver” névre hallgató karakterünket szuper üzemmódba kapcsoló támadását (ami most Drive névre hallgat, és kissé másként is működik), külön elsüthető képességeket adtak a karaktereknek ahelyett, hogy minden a könnyű és nehéz csapások kombinációjához lenne kötve és végre nem csak egyetlen egyszer lehet pályánként elsütni hőseink Noble Phantasm-ját (szupertámadás). Ha ehhez hozzávesszük a különböző gombpüfölős részeket, amikor két hős feszül egymásnak egy rövid QTE keretein belül, akkor egy kifejezetten pörgős, látványos, és elődjéhez képest sokkal változatosabb játékélményt kapunk. Nameg MI társaink végre nem teljesen hasznavehetetlenek, gyakorlatilag képesek megvédeni és elfoglalni bármely zónát, amelyet nem ellenséges hős véd.
A történet viszont már problémásabb. Annyival kellemesebb az első Extella játéknál, hogy kevésbé vesztegeti az ember idejét. Amíg az első részben kicsit túl sok idő ment el a hősnők és a főszereplő közötti flörtölgetésre, itt ilyen nincs, ami meg is látszik a játékidőn, az egész feleolyan hosszú, mint az elődje. Mondjuk ennek van egy olyan hátulütője, hogy a dráma kevésbé működik olyan jól mint a múltkor. Vegyesek az érzéseim ezzel kapcsolatban, mert bár ez utóbbit sajnálom, egyben nem is hiányzik az előző rész egyhelyben topogása és főhősünk helyenként feleslegesen hosszú monológjai. Remélem, hogy az esetleges folytatásban sikerül megtalálni az arany középutat.
Továbbá sokkal követhetőbb a történet, az egész végre nem egy folyton utalgatott, de ki nem fejtett előzményre épül. Ezt ráadásul úgy, hogy a Link az Extella direkt folytatása, és mégis jobban érthető, mint az első Extella, ami elvileg csak kiindulópontnak használta volna a Fate Extra és Extra CCC sztoriját. Sőt, igazából valószínűleg pont akkor érthetetlenebb az egész, ha játszottál az első résszel. Olyannyira, hogy egy pillanatra azt hittem, hogy az Extella előzményével játszok és nem folytatásával. Hőseink gyakorlatilag teljesen megfeledkeztek egy olyan karakterről, aki legutóbb igen fontos szerepet töltött be. Nem tudom miféle párhuzamos idősíkos vagy emlékezetkitörlős keverés van mögötte, de őszintén ez az egy pillanat jobban felkeltette az érdeklődésemet, mint a játék tényleges sztorija.
Magának a történetnek megvannak a pillanati, de nagyrészt csak a szódával elmegy kategória. A probléma az, hogy túlontúl is egyszerű. Főleg az előző részhez képest, mert bár ott sem voltak eleinte túlkomplikálva a dolgok, azonban a pofonegyszerű felállás mellett ott egy másik szál is kezdett kibontakozni a háttérben, ami sokkal érdekfeszítőbb volt. A Link esetében ez egyszerűen hiányzik, ugyan most sem köt mindent rögtön az orrunkra cselekmény, azonban amit egy kicsit is eltitkol, az sem rázza fel érdemiben az egészet. Messze túl egysíkú lett.
Akkor még megemlíthetném, hogy a történet megint igencsak elhanyagolja a mellékszereplőket, de őszintén nem is nagyon vártam mást. Már az első Extella sem nagyon tudott mit kezdeni a maga 16 karakterének nagy részével, így gondoltam, hogy a Link 26-ra kibővített szereplőgárdája sem fog jobban járni.
Ez a játék leginkább annak érződött, mint amire az alcím is utal. Egy link az első Extella játék és egy teljes értékű folytatás között, amit remélhetőleg valamikor a jövőben megkapunk. Főleg az erősíti ezt az érzést, hogy a játék története kizárólag vizuális novella formátumban fut, szemben az előzővel, ahol e mellett azért a szereplők ott voltak 3D-s modelljükkel a ténylegesen animált átvezetőkben.
Önmagában véve viszont egy piszok szórakoztató játék, még ha a sztori kicsit túl egyszerűre is sikeredett.
