A játék a point and click kalandjátékok közé tartozik, mely egy noir detektívtörténetet dolgoz fel. A csavar az egészben az, hogy mindez egy állatok által lakott világban játszódik. Az egésznek kifejezetten szürreális hatása van, ahogy az összes viszonylag ember testű szereplőnek egészen realisztikusan ábrázolt állatfeje van. Egyébként pedig az egész világra a noir életérzés jellemző, fekete-fehér megjelenítés, jazz és az összes többi védjegy. Mindez pedig igen hangulatossá teszi a Chicken Police világát.
A legnagyobb meglepetés igazából az volt, hogy mennyire is komolyan van véve az egész. Eleinte valami sokkal könnyedebbre számítottam, de a fejlesztők nagyon is komolyan vették a világ ábrázolását. A Chicken Police-nak egy komorabb és sötétebb hangvétele van, a világ lelakott és nyomorúságos, bűnözéstől, korrupciótól, szegénységtől, rasszizmustól, társadalmi feszültségektől és végtelen mennyiségű cinizmussal telve. A Chicken Police egy nagyon is komoly detektív sztori.
Azonban nem neked kell nagyon a rejtélyeket megoldani, ugyanis túl sok játékmenetről nem nagyon beszélhetünk, az egész játék kifejezetten lineáris. Van egy két rejtvény, de végtelenül egyszerűek, van néhány rész, ahol gyanúsítottakat kell kikérdezni, de nagyon nem lehet ezeket a részeket se elrontani. A játék 90 százaléka abból áll, hogy a különböző helyszínek között váltogatsz, miközben a dialógusokat kattintgatva haladsz előre a cselekményben.
Namármost, egy valamit mindenképpen le kell szögezni. A történet nagyon jól bejáratott toposzokra építkezik, a detektív monológtól Sonny huszadik „túl öreg vagyok már ehhez” megjegyzéséig. Olyan szinten, hogy azt is mondhatnám az egészre, hogy baromi klisés. Ami bizonyos szinten talán igaz is, de szerintem nem lenne túl fair a játékot a kifejezetten negatív csengésű „klisés” szóval illetni. Mert ugyan a sztori nagyon jól ismert történeti elemekkel dolgozik, a végeredmény mégis végtelenül szórakoztató, mivel látszik, hogy a készítők őszinte szeretettel és meggyőződésből dolgoztak ezekből az elemekből. Ugyan talán tele van a cselekmény közhelyekkel, és talán ezt egy picit szokni is kell, de látszik az egészen, hogy a készítők nagyon jól tudták mit és miért kezdenek ezekkel a toposzokkal. Mert a történet a Chicken Police legnagyobb erőssége. Nem a legeredetibb és legkiszámíthatatlanabb, de végig leköti az embert, és az egyik legszórakoztatóbb dolog, amihez az évben eddig szerencsém volt. Legfőképpen itt a párbeszédekről van szó, amelyek mindig mókásak vagy épp elmésre sikeredtek. A két főhősünk, Sonny és Marty adok-kapokját órákig tudnám hallgatni, de nemcsak a kettejük közöttit, a dialógusok mind végtelenül szórakoztatóak lettek.
Összességében kifejezetten élveztem a csirkepáros detektívkalandját, talán kicsit túl sok, túl jól bejáratott megoldással dolgozik, de a végeredmény egy remekbeszabott történet, ami végig leköt, és akkor ott vannak még a megunhatatlan párbeszédek is. Sokat használtam ezt a szót a játékra, de egyszerűen az egész állati szórakoztató tud lenni.
