Hogy mégis miféle játék a Doki Doki Literature Club? Egy vizuális novella, animés tálalásban, randi szimulátor elemekkel… oké, várjatok, tudom, hogy sokaknak már most megindult a kurzora a képernyő tetején lévő piros x felé, de hallgassatok végig, amúgy is rövid leszek. Lehet, hogy egyszerű slice of life történetnek tűnik, és valóban, a játék első négy órája egy nagyon tipikus iskolai anime benyomását kelti, és igen, kicsit klisés, kicsit lassú, és habár a karakterek szerethetőek, nem a legizgalmasabb. Azonban pont ettől lesz érdekes a sztori, amikor a dolgok kezdenek egy kicsit felpörögni, a benne lévő csavar pedig mindenért kárpótol. Ebben a történetben jóval több van a látszatnál, és még az animéket kevésbé kedvelők számára is igen érdekes lehet, ha hajlandóak lenyelni a vizuális körítést, illetve a lassabb kezdést, viszont ha valaki csak egy kicsit is nyitottabban ül neki, garantált szórakoztatásban lesz része, ráadásul nem is a hagyományosabb fajtából. Sajnos azonban nem mondhatom el, hogy mitől is lesz egyedi a történet, ugyanis a Literature Club azok közé a játékok, közé tartozik, amelyek akkor a legjobbak, ha semmit nem tudsz előre, ha bármi konkrétabbat mondanék, azzal lelőném a poént. A Steames vélemények 90%-a úgyis azzal van tele, hogy ne olvass a játékról kritikát, menj bele vakon, és mindegyik csak annyit mond „bízz bennem”. Őszintén pedig, én is csak ennyit tudok mondani, bízz bennem, ez a játék tényleg megéri a ráfordított időt, pénzt nem, ugyanis a játék teljesen INGYENES! Ez egy tipikusan olyan történet, amit csak a videojátékok médiuma tud igazán elmesélni, egy olyan egyedi élmény, amivel ritkán találkozol. Az én egyetlen gondolatom miután végigjátszottam pedig ez volt:

TE ATYA. JÓ. ÚR. ISTEN! Ez meg mi a franc volt?!



Ha azonban továbbra is szkeptikusak lennétek a játék minőségét illetően, az nem a ti hibátok, ugyanis eleinte én sem hittem a fölső, általam leírt szöveghez hasonló ködös értékeléseknek. Elég volt egy pillantás a leírásra és a képekre, és el is könyveltem a játékot egy n+1-edik vizuális novellának. Azonban ha a felső szöveg nem lett volna elég a meggyőzésetekhez, akkor az alábbi kép alatt három spoiler fület helyeztem el, amik szintenként egyre több spoilert tartalmazva próbálnak kedvet csinálni a játékhoz. Valójában én is az első szint alatti „előtudás” birtokában ültem le játszani, és ennyi azért talán még nem rontott az élményen, de persze akkor lenne a legjobb, ha vakon mennétek bele. A második két fül azonban már tényleg durvább spoilereket tartalmaz, kinyitni csak saját felelősségre. A negyedik fül valójában pedig csak egy vicc, amire a játék értékelésinek böngészése közben akadtam rá, és csak akkor érdemes belenézni, ha már végigjátszottad a történetet.



Spoiler: 1.szint
Csak erősebb idegzetűeknek! Ez a felirat az, ami a játék elindításakor fogad… és nem véletlenül került bele.


Spoiler: 2.szint
Ha kedvelitek a meta történeteket, amik rugalmasabban kezelik a játékos és a játék között elterülő 4. falat, akkor lehet, hogy érdekesnek fogjátok találni.


Spoiler: 3.szint
Ha vetettetek egy pillantás a Steames tagek közé, akkor észrevehettétek, hogy az első helyen nem a vizuális novella, vagy az anime tag szerepel….. hanem a pszichológiai horror.


Spoiler: 4.szint
„Ez a játék a vizuális novellák Dark Souls-a, a randi szimulátorok Spec Ops: The Line-ja.”