Az ára is igen baráti volt, 80 ezret kóstált, úgy hogy el is hozta házhoz. Ilyen típusú és állapotú mocit ennyi pénzért álmodni sem mertem volna. Önindítóval is jól indul, formás, retro stílusú, de mégis modern. A motorja kiváló, a 60km/h-t erőlködés nélkül pirítja, masszív önhordó karosszériája pedig ezer évnyi használatra lett készítve.
Volt azonban a gépnek némi esztétikai hibája, itt-ott karcos volt, egyszer pedig jókorát zúghatott vele valaki, hisz a bal oldali deklije veszedelmesen be volt nyomódva.
Ez persze nekem nem szegte kedvem, bevásároltam festéket, kittet, smirglit stb. és egy pénteki napon nekiálltam szétkapni a verdát, ami teljes egészében eltartott szombat késő délutánig. Az összes műanyag elemet lekaptam róla, amik eredetileg nem voltak lakkozva, azok maradtak gyári törtfehér színben, a többi pedig piros lett, míg a gyárilag szürke felnik és a hajtómű deklije ezüst dukkózást kapott. Ezüst lett még a kürtnél lévő első műanyag elem és a hátsó csomagtartó is.
Volt vele munka bőven, a gittelés, csiszolás, festés másfél nap volt, rá következő hétvégén pedig megtörtént az összeszerelés, próbálgatás. Hál' Istennek az összes horpadást sikerült nyom nélkül eltüntetni, még a legnagyobbat is az oldalán.
Ennek már két hete, azóta nyúzom a kis Vespa-t, csak a bal első indexe törött egy picit, arra ráfér majd a csere, de úgy érzem, hogy életemben talán először olyan üzletet kötöttem, amin bőven nyertem is.
Akit érdele, az az alábbi linken megnézhet néhány közepesebb felbontású képet a motor egyes állapotairól:
