Aztán jött egy olyan dolog, ami szerintem az egész - talán már régóta kész - játékot megváltoztatta. Ez pediglen az volt, hogy a cseh Illusion Softworks-ot felvásárolta a Take2. A hír hallatán nekem egyből az ugrott be, hogy "úr Isten, ezek GTA-t akarnak faragni a játékból". És hogy ez sikerült e vagy sem, arra egy rövid értékelés után visszatérnék.
Történet
A játék története határozottan jó és magával ragadó. Egy szegény, Olaszországból bevándorolt családból származó srácot kell kommandírozni a fejezeteken keresztül, aki megelégelte a szegénységet és habár szimpatikus ént faragtak neki, azért látszik rajta az, hogy a jólétért minden gátlástalan dologra képes. Itt is különbözik a folytatás egy kicsit az első részhez képest, hisz Tommy akkor tulajdonképpen véletlenül került be a maffiába, mindvégig szerethető jófiú karaktere volt és tényleg csak olyat tett el láb alól, akit el is kellet - kivéve ugye azt az ominózus autóbombás incidenst, meg egy-két embert még...
A főhősé és az összes karakter szinkronhangja az első részhez hasonlóan kiváló lett, a sztori pedig beszippantja az embert, de úgy ahogy az első részben az autóverseny elvette sokak kedvét a végigviteltől, úgy lehet, hogy itt meg a kevéssé érdekes kezdet szólít fel sokakat a távozásra. Egyetlen karakter szerepe van kissé túljátszva, ez pedig Vito húgáé, akinek a szinkronhangja is elég nyávogósra sikerült.
Mindig kell egy másodhegedűs
Amíg az első részben Paulie-val, az idősebb, tapasztalt, de szimpatikus gengszterrel kellett T.A.-nak néha együtt működnie, itt kapunk egy elég gyakran velünk lévő társat Joe-t, egy régi cimbora személyében. Kicsit hasonló, mint a GTA IV Roman-ja, nem? Hát nem. A GTA IV-ben (spolier veszély) Roman egy idióta, balfék, komolytalan figura volt, rendesen megkönnyebbültem mikor lelőtték (mert én ezt a véget szeretem a kettő közül), csodáltam, hogy Nico-nak egy ilyen tetűfészek rokon mellett kellet kardoskodnia, helyében én lelőttem volna már a legelején. Ezzel szemben Joe egy teljesen szerethető karakter. Komolytalan, mókás, de nem agyalágyult balfék, mint amilyen Roman volt, hanem határozott és gyakran az Ő hirtelen természete indítja el a tűzpárbalyokat, szóval szerintem nagyon eltalálták a szerepét.
Sallangok
A történettel mindössze annyi a gondom, hogy nem épp a legizgalmasabb momentumaiban kapjuk kezünkbe a gyeplőt, van olyan fejezet, ami kereken arról szól, hogy a részeg cimborákat kell fuvarozni az éjszakában. Nem hangzik valami izgalmasnak és nem is az. Talán az is a Mafia II legnagyobb hibája az első részhez képet, hogy míg Tommy Angelo elég hamar beépül a maffiába, addig Vito esetében ezzel a 9. fejezet végéig kell várnunk, a bökkenő meg az, hogy csak 15-ig mehetünk.
A játékban egyébként sok az átvezető videó, az első 7-8. fejezetig rettentően sok és nem mindig pont a legjobbkor kapjuk a kezünkbe az irányítást. Amikor már tényleg a nagystílű maffia részévé válunk, akkor már egy kicsit kevesebb videót kapunk és ezek mind érdekfeszítőek, vétek átugrani azokat. A videók egyébként hasonlóan az első részhez, itt is a játék motorját használják és egytől egyig kiváló munkák, mind az első részt idézik.
Sajnos nincs freeride, és extreme sem, ez elég nagy gond, az első rész búskomor befejezését a freeride extreme ha nehezen is, de feledtette, itt egy kicsit más a helyzet, egy újabb fekete pont (vagy kettő) a fejlesztőknek.
Grafika, gépigény
Grafika van, mégpedig fantasztikusan lélegzetelállító, nem tudunk hozzászokni a látványhoz, ezt a játékot végig tátott szájjal fogjuk játszani, az garantált. Gépigény az nincs, az én vasamon, a monitorom natív felbontásán, az élsimítást és a Physx-et kikapcsolva, minden mást felvéve, maxon ment. Ebből a szempontból csillagos ötös a játék.
Folytatás a következő posztban...