Történt az, hogy az arcomon van egy anyajegy. Annyira nem zavaró, de volt, hogy borotválkozás közben belevágtam és akkor csúnyán vérzett, így hát elhatároztam, hogy szakemberhez fordulok.

Nem vagyok pénzes, de jó előre tudtam, hogy érdemes nem az SZTK nevezetű intézményt választani kiinduló pontként, mivel vannak már tapasztalataim: több órás várakozás, mikor meg bekerül az ember kb. olyan szintű tiszteletbeli beszédet intéznek hozzá, mintha a sarokba lökött felmosócsutak lenne.
Szóval elmentem egy előzetes időpontkérést követően a megyénk fővárosában lévő egyik bőrgyógyászhoz. Kb. 5 percet sem kellet várnom, valami lámpával megvizsgált és közölte, hogy semmi gond, teljes biztonsággal eltávolítható, egy aprócska heg fog csak maradni utána. Írt is gyorsan egy beutalót a város egyik kórházában lévő plasztikára. Lévén ez lesz a legolcsóbb. Én balga nem szóltam, hogy inkább valami magánzót ajánljon, mert bíztam a Magyar Egészségügyben – most utoljára.
Aznap be is mentem ahová a beutaló szólt, vagyis inkább csak mentem volna, lévén olyan megfeszített munkarendet tartanak ott, hogy a hét első két napján naponta 4-4 órát „güriznek” és mivel péntek volt, ezért csak a szomszéd szobában lévő bőrgyógyászaton ücsörgő kedves – tényleg az volt! - hölggyel tudtam beszélni. Ő világosított fel, hogy igen a szomszéd szobában van a plasztika, a jövő héten lesznek már csak, mivel úgy kompletten mindenki onnantól kezdve augusztus 20-ig szabadságon lesz. Egy állami egészségügyi intézmény, egy adott szakterülete, több mint egy hónapra, mindenféle helyettesítés nélkül szabadságra megy...
Habár a hölgy azt mondta nem kell még beutaló sem, azért én ezt nem hittem el, ilyen nincs, mindenki tudja, aki meg ott dolgozik annak meg illene tudni.

Jó, legyen gondoltam, azért átnéztem a szomszéd ajtóra, ahol ki volt írva egy telefonszám, hogy azon, vagy személyesen lehet előjegyzést kérni. Hétfőn nagy nehezen tudták kapcsolni a számot, közölték, hogy előjegyzést csak személyesen lehet kérni, menjek be 9-re, ezért rá következő nap bementem.
Be, de minek. Sokan voltak, de azért egy idő után pörgött a sor. Volt kirakva sorszám is, a 91-est húztam és bosszankodva megjegyeztem, hogy ezt már a lottón sem tudnám megjátszani, meg ugyan mi a fészkes fenének mondta a hölgy a telefonban, hogy 9-re menjek, mikor nem is időpontra kell ezek szerint jönni. Az hagyján, a sorszám sem ért semmit, nem volt jelentősége...
Azért egy idő után elkezdett pörögni a rendelés – gondolom közelgett az uzsonnaidő – köszönhetően annak a ténynek, hogy habár a hippokrateszi eskünek szerintem erősen ellentmondóan egyszerre 3 embert hívtak be. (Természetesen nem volt szeparáció, mind a 3 ember közösen, egyszerre került kivizsgálásra.)

Belépek két öregebb csonttal együtt, az asszisztensnő egyből elkezdte rám skandálni, hogy „új beteg, új beteg” ettől máris úgy éreztem magam, mint egy leprás. A doktor úr (ha jól tudom Ő volt a főorvos ott, de lehet, hogy tévedek) elkezdett egyből felmosócsutaknak nézni, megkérdezte, hogy miért?, minek?, mi a fenének?, meg, hogy Ő olyat - saját bevallása szerint – nem tud esztétikusan megcsinálni és a hippokrateszi eskünek ismét fittyet hányva a velem együtt behívott beteg hátára mutatott, akinek vagy egy 4 centis seb + varrás volt a hátán és azt mondta, hogy velem is ez lenne. Na, gondoltam jó, egy plasztikai sebész főorvos egy néhány milliméteres anyajegyből több centis heget csinál, fasza. Na itt köszöntem és sarkon fordultam, persze a fene nagy intelligenciája már nem terjedt oda, hogy visszaköszönt volna – hogy is, egy felmosócsutaknak köszönni? Előtte persze mondtam, hogy Dr. XY bőrgyógyász mondta, hogy csak egy apró heg marad, erre viszont az „akkor csinálja meg Ő” választ kaptam.
Nem is tudom, hogy hálás legyek, hogy bevallotta, amit elmondott, vagy üssön meg a guta, hogy feleslegesen bekocsikáztam, kivettem egy nap szabit, kifizettem a kórházi parkolódíjat. Egye fene, nem bosszantana, ha a kórház udvara nem hasonlított volna egy autószalonra – amely autók közül több /mivel több külön helyen állt és már máskor is láttam ott/ gondolom orvosé. Láttam többféle vacsi új BMW-t, de még egy elég ritka Alfa Rome Brera-t is.
Ekkor azért lefutott előttem az, hogy egy hónapig szabadságra megy a komplett részleg, a főorvos olyan heget csinál, mint egy boncmester, az embert szarba sem nézik. Mindezek ellenére a doktor úr úgy nézett ki mint aki most jött vissza Hawaiiról, gondolom alig kap valamicskét az adófizetők – vagyis többek között az én – pénzéből, a hálapénzeket meg „nem” fogadják el. Persze az is lehet, hogy az b.szta a csőrét, hogy nem az SZTK-s bőrgyógyászhoz mentem, hanem magánhoz, de bárcsak tettem volna azt a plasztikával kapcsolatban is.

Én mondom, hogy az állami egészségügy egy kész agyvérzés. Ha elgondolom, hogy hálapénzt ez is elvárt volna, amit ugyan úgy oda tudok adni egy maszeknak is és még hozzáveszem azt, hogy a maszeknál nem kell várni órákat, nem néznek felmosórongynak, akkor inkább azt mondom, hogy menjen mindenki maszek orvosokhoz, az adófizetők pénzéből fenntartott egészségügyet meg erőteljesen felül kellene vizsgálni, hogy milyen pénzek, hová, kikhez kerülnek.

Félreértés ne essék, nem mondom, hogy minden orvos, asszisztens, egészségügyi dolgozó ilyen, de velem ez történt és egyre inkább azt tapasztalom, hogy az egészségügyben minél inkább a ranglétra alján álló, kispénzű, ámde munkával elhalmozott dolgozókkal beszél az ember, annál inkább több kedvességet és törődést kap.