Ricco: Azért, mert nem maradtam fent hajnali egy után a szünetekben...

"Értem én, csak leszarom" pontosabban nem értek vele egyet. Fail, speciel egy asztali szerepjáték is "elmesél" egy történetet, nem teheted meg azt, hogy kitolva a haverokkal közlöd, hogy márpedig te mész és gombát szedsz az erdőben a bossharc helyett. Itt van a kutya elásva. A Te értelmezésed is szubjektív, nem általános érvényű. A Baldur's Gate legalább annyira RPG, mint a Wizardry 8, ami legalább annyira az, mint a The Witcher. Erre rengeteg játékban van lehetőség, többek között a Final Fantasykban is, holott azok JRPG-k, amikben aztán tényleg alig van kihatásod a történetre. De ennyi erővel a GTA IV is szerepjáték lehet, hisz azt csinálsz, amit csak akarsz.

Nem érted, mit írtam. Ha egy játék fő része az, hogy elmesél neked bevágott jelenetekben egy történetet, amire szinte nulla ráhatással vagy, akkor az egy interaktív mozi, maximum akciójáték. A szerepjáték az én értelmezésemben az, amiben azt csinálsz amit akarsz, néhány játékbeli megkötést betartva. Értsd: Ha akarod, nem mented meg a világot a főgonosztól, hanem mondjuk kereskedsz, barangolsz a földeken, dolgozol, tolvajt játszol. A játék csak egy környezet, ahol szabadon engedheted a fantáziád.

Mert az Oblivion aztán storytelling a javából... Az általad sorolt játékok legalább emlékezetes karaktereket vonultatnak fel. A TES-ből egyedül Martin ugrik be, de csak mert olyan idegesítő a csóka akcentusa.

Egyébként grindelsz, ability-t spammelsz mint a dög -> player error. Egy szerepjátéknak nem a tápolásról kellene szólnia. Singleplayer játékokban nincs kivel versenyezned. Mégis-Mass Effect: Gyilkolássz egy csőben egy órán keresztül- Döntsd el, hogy köcsög leszel egy random karakterrel, akit soha többé nem látsz, vagy sem- Gyilkolássz még két óráig- Döntsd el, hogy melyik virtuális kurvát baszod meg. Ugyanez a Dragon Age-re. A tolvaj, a harcos, meg a mágus között annyi a különbség játékmenetben, hogy hogyan harcolsz.

Bocs, de ezen nevetnem kell. Sosem értettem, hogy mi abban a fejlődés, hogy órákig futok, hogy növekedjen a futás skillem. Futok, hogy futhassak. És gyakorlatilag mindenre ez jellemző. Ha belegondolsz és elvonatkoztatsz a játéktól, akkor bárkiből az Oblivion világában egy mester kardforgató lehet, ha naponta kimegy megölni pár vaddisznót és ezt csinálja, mondjuk 20 évig. Igaz, hogy semmi mással nem találkozott még életében, nem harcolt semmi más ellen, de vaddisznóölésből kifolyólag már ő lehet a legjobb harcos az egész óperencián. Meg onnan is túl. Szerintem az xp alapú fejlődés még mindig sokkal értelmesebb. Bár a tapasztalat jóval megfoghatatlanabb, de jóval általánosabb is hihetőbb "fejlődési ok", mint az, hogy valami ability-t spammelsz és attól neked jobb lesz. Egy adott edzésfajta is csak bizonyos szintig juttat téged az állóképességed növelésében, egy idő után váltani kell vagy megragadsz egy szinten.