Oké, ne akarjon karakter lenni, de én egy üres vázba nem tudom beleképzelni magam, arról nem is szólva, hogy a HL2 sztorija olyan, mint az ementáli, csupa lyuk, csak utólagos kutakodással lehet összerakni, hogy mi is történik.
Mi másba akarod akkor magad beleképzelni?
A sztorival mi a baj? Kíváncsi vagyok, mert nekem tetszett, nem emlékszem semmi problémára.
Gordon nem is akar karakter lenni. Semmilyen igazi tulajdonsága sincs. Annyit tudni róla a múltjából, hogy okos és hogy tud fegyvereket használni. Az egész lényege az, hogy en egy karaketert próbálj a helyébe képzelni, hanem magadat.
Számomra sokkal nevetségesebb, mikor egy komoly karaktert akarnak felépíteni, de a világot mégis az ő szemén keresztül látod. Te csinálsz mindent, majd csak ott veszed észre a problémát, mikor elkezd beszélni. Sokkal hatásosabb egy TPS-ben ez IMO.
Én imádom a Half-Life-ot, pont ezért. Így sokkal intenzívebbnek hat a történet, ami egyébként sem megszokott (főleg a 2. rész). Plusz a G-Man jelenései is jobbak, mive soha sem beszél róla senki, a karaktered sem szólal meg, hogy "bazeg, ti láttátok azt az öltönyös palit, frászt hozza rám!". Így amit te látsz, azt tényleg te látod és te tudod. Nincs az, mikor harmadik személyből már kiabálsz a monitorra, hogy "te hülyegyerek, xy fog történni", mikor az irányított karakter kevesebbet tud, mint te. Ez még borzasztóan zavar engem.
TLoU-ban mondjuk szerencsére egy ilyen problémát sem találtam, pedig ott kidolgozottak a karakterek. Most viszem végig másodjára. Még mindig elképesztő.
Vélemények erről?
Oké, ne akarjon karakter lenni, de én egy üres vázba nem tudom beleképzelni magam, arról nem is szólva, hogy a HL2 sztorija olyan, mint az ementáli, csupa lyuk, csak utólagos kutakodással lehet összerakni, hogy mi is történik.
Az egész gunplay a MP3-ból lett átemelve szerintem. Sokkal kevesebbe kerül megölni valakit, és alövések is realisztikusabban hatnak az emberekre. RDR-nél már nagy volt az előrelépés. GTA IV-ben vagy 3 tár kellett egy glockból valakibe. És a kaliber különbségeket sem lehetett érezni.
kb magát a Final Fantasy címet is elkezdhetnék mellőzni
Nem feltétlen ezt akartam kiemelni, ha a FFIV-et vagy VI-ot remakelik bármire azzal szerintem nincs semmi gond, de azért érdekes így összegyűjtve látni, hogy mennyiszer dolgozták újra a cuccost.
Gordon nem is akar karakter lenni. Semmilyen igazi tulajdonsága sincs. Annyit tudni róla a múltjából, hogy okos és hogy tud fegyvereket használni. Az egész lényege az, hogy en egy karaketert próbálj a helyébe képzelni, hanem magadat.
Számomra sokkal nevetségesebb, mikor egy komoly karaktert akarnak felépíteni, de a világot mégis az ő szemén keresztül látod. Te csinálsz mindent, majd csak ott veszed észre a problémát, mikor elkezd beszélni. Sokkal hatásosabb egy TPS-ben ez IMO.
Én imádom a Half-Life-ot, pont ezért. Így sokkal intenzívebbnek hat a történet, ami egyébként sem megszokott (főleg a 2. rész). Plusz a G-Man jelenései is jobbak, mive soha sem beszél róla senki, a karaktered sem szólal meg, hogy "bazeg, ti láttátok azt az öltönyös palit, frászt hozza rám!". Így amit te látsz, azt tényleg te látod és te tudod. Nincs az, mikor harmadik személyből már kiabálsz a monitorra, hogy "te hülyegyerek, xy fog történni", mikor az irányított karakter kevesebbet tud, mint te. Ez még borzasztóan zavar engem.
TLoU-ban mondjuk szerencsére egy ilyen problémát sem találtam, pedig ott kidolgozottak a karakterek. Most viszem végig másodjára. Még mindig elképesztő.
Vélemények erről?
Elég jól néz ki, de az autók töréséről semmit nem tudunk eddig és állítólag a demóban sem volt lehetőség összetörni az autókat, ami miatt elképzelhető, hogy új törésmodellt kapunk, vagy feljavítják az IV-ben használtat. Mondjuk rá is fér a finomítás mert a GTA IV-ben igaz hogy jól törtek az autók csak semmi köze nem volt a valósághoz. Remélem a V-ben már ha belemegyünk 100km/h-val egy kamionba vagy betonfalba totálkárra törik az autó és a karakterünk is élethűbben reagál (megsérűl, meghal) majd, nem csak kirepül az ablakon, vagy káromkodik egyet aztán megy tovább.
A fegyverválasztó menü pedig egy az egyben a Max Payne 3-ból lett átemelve, mondjuk ez legyen a legnagyobb baj.
Az tetszik, hogy megtervezhetjük a rablásokat, boldog lesz az is aki darálni szeret és az is aki a lopakodás és a taktikázás híve.
A karakterek közötti váltás is jó, bár én folyamatos képre számítottam, de ez is megteszi, így legalább biztos nem fog laggolni a játék.
A minijátékok mint a golf, a tenisz, a bicikliverseny vagy a búvárkodás is tetszenek ki fogják tolni a játékidőt pár órával.
Az is jó hír, hogy visszatér az autó és ingatlanvásárlás, sőt tőzsdézni is lehet majd.
Az állatok szerepeltetése meg nem meglepő, manapság szinte minden sandbox játékban jelen vannak. Ez is a RDR-nal indúlt.
Összeségében elégedett vagyok a játékkal és szerintem az év játéka címre is esélyes. Lehet még a CoD eladási rekórdjait is megdönti.
Én jobban szeretem a felépített hősöket, a néma szereplő túl sok inkonzisztens pillanatot szül. Főleg akkor vicces, ha egy játék nem RPG és megpróbál elmesélni valamiféle történetet -- a Half-Life pl. ezért is nevetséges szerintem, hiába imádom a sorozatot, Gordont nem tekintem igazi játékkarakternek.
Az Episode Two-ban, már kifejezetten idegesítő volt, hogy Alyx megállás nélkül beszélt Gordonhoz (hozzánk), de annak meg egy árva nyekkenést sem adtak a szájába a készítők.
Ezek után kíváncsi lennék, hogy a HL3 pletykáiból mi lesz a nyílt világgal, meg RPG elemekkel... Mert azt már nehéz lesz eladni ugyan azzal a néma, üres rongybabával.
Én jobban szeretem a felépített hősöket, a néma szereplő túl sok inkonzisztens pillanatot szül. Főleg akkor vicces, ha egy játék nem RPG és megpróbál elmesélni valamiféle történetet -- a Half-Life pl. ezért is nevetséges szerintem, hiába imádom a sorozatot, Gordont nem tekintem igazi játékkarakternek.
Gordon nem is akar karakter lenni. Semmilyen igazi tulajdonsága sincs. Annyit tudni róla a múltjából, hogy okos és hogy tud fegyvereket használni. Az egész lényege az, hogy en egy karaketert próbálj a helyébe képzelni, hanem magadat.
Számomra sokkal nevetségesebb, mikor egy komoly karaktert akarnak felépíteni, de a világot mégis az ő szemén keresztül látod. Te csinálsz mindent, majd csak ott veszed észre a problémát, mikor elkezd beszélni. Sokkal hatásosabb egy TPS-ben ez IMO.
Én imádom a Half-Life-ot, pont ezért. Így sokkal intenzívebbnek hat a történet, ami egyébként sem megszokott (főleg a 2. rész). Plusz a G-Man jelenései is jobbak, mive soha sem beszél róla senki, a karaktered sem szólal meg, hogy "bazeg, ti láttátok azt az öltönyös palit, frászt hozza rám!". Így amit te látsz, azt tényleg te látod és te tudod. Nincs az, mikor harmadik személyből már kiabálsz a monitorra, hogy "te hülyegyerek, xy fog történni", mikor az irányított karakter kevesebbet tud, mint te. Ez még borzasztóan zavar engem.
TLoU-ban mondjuk szerencsére egy ilyen problémát sem találtam, pedig ott kidolgozottak a karakterek. Most viszem végig másodjára. Még mindig elképesztő.
Én jobban szeretem a felépített hősöket, a néma szereplő túl sok inkonzisztens pillanatot szül. Főleg akkor vicces, ha egy játék nem RPG és megpróbál elmesélni valamiféle történetet -- a Half-Life pl. ezért is nevetséges szerintem, hiába imádom a sorozatot, Gordont nem tekintem igazi játékkarakternek.
Az lenne jó (és szerintem éveken belül eljutnak a játékok ilyen mélységbe), ha személyiséget lehetne választani. Beszélgetéskor, mikor kiválasztjuk, hogy mit mondunk, még több következménye lenne. Pl ha mindig erőszakosak vagyunk, akkor később már a környezet óvakodva viselkedne velünk. Meg attól is függne, hogy nézünk ki, melyik fajhoz tartozunk, vagy akármi. Ez mind meghatározná a történet kimenetelét.
Mert most egy Skyrimban - attól függetlenül, hogy melyik fajt, melyik kasztot választjuk - mindig ugyanaz történik, csak esetleg nem karddal, hanem tűzgömbbel nyírjuk ki az ellent.
Én jobban szeretem a felépített hősöket, a néma szereplő túl sok inkonzisztens pillanatot szül. Főleg akkor vicces, ha egy játék nem RPG és megpróbál elmesélni valamiféle történetet -- a Half-Life pl. ezért is nevetséges szerintem, hiába imádom a sorozatot, Gordont nem tekintem igazi játékkarakternek.
Én nem vagyok nagy RPG rajongó, a Fallout New Vegas még is az egyik kedvenc játékom, ami nagyrészt a poszt apokaliptikus világnak köszönhető. New Vegas és környéke tele van érdekes és szokatlan helyszínekkel, karakterekkel. A 3. résszel ellentétben itt jelen van némi humor is és a hard core modnak köszönhetően a kihívás is nagy mértékben nő. Hiszen enni, inni, aludni kell vagy különben meghalsz és a lőszereknek is van súlya. A sztori nem nagy cucc egy mondatba le lehet írni és a grafikára is ráférne némi polírozás. A rengeteg bug is zavaró tud lenni. De a hibái ellenére is több tíz órát bele lehet pakolni a játékba. Még a Skyrim beszerzésén is gondolkodom, a haverok nagyon ajánlják és az értékelések is jók, viszont nem vagyok oda a fantasy stílusért. De ha a Steam Salen olcsón adják egy próbát lehet teszek vele.
Én is így vagyok a Fallout-tal, bár én a New Vegas-t nem próbáltam, csak a 3-mat, a Skyrim nekem személy szerint nem tetszett, papíron nagyon jól fest, de engem valahogy nem tudott magába ragadni a környezet, pedig én oda vagyok a fantasy-ért...
Én nem vagyok nagy RPG rajongó, a Fallout New Vegas még is az egyik kedvenc játékom, ami nagyrészt a poszt apokaliptikus világnak köszönhető. New Vegas és környéke tele van érdekes és szokatlan helyszínekkel, karakterekkel. A 3. résszel ellentétben itt jelen van némi humor is és a hard core modnak köszönhetően a kihívás is nagy mértékben nő. Hiszen enni, inni, aludni kell vagy különben meghalsz és a lőszereknek is van súlya. A sztori nem nagy cucc egy mondatba le lehet írni és a grafikára is ráférne némi polírozás. A rengeteg bug is zavaró tud lenni. De a hibái ellenére is több tíz órát bele lehet pakolni a játékba. Még a Skyrim beszerzésén is gondolkodom, a haverok nagyon ajánlják és az értékelések is jók, viszont nem vagyok oda a fantasy stílusért. De ha a Steam Salen olcsón adják egy próbát lehet teszek vele.
Sziasztok
Egy megbízható, komoly embert keresnék, aki ért a fifa 13-hoz és segítene nekem felrakni az origint.. kínlódok vele már egy ideje, de nem sikerül elindítani a játékban!
Nagyon megköszönném, ha valaki segítene!
Skype:husi.zsolt (Temesvár, Románia)
vagy mail:zsolt_talpai@yahoo.com
Tudnám ajánlani az Obsidian cuccait is (KOTOR2 - dark fantasy meets SW, eléggé egyedülálló darab -, NWN2, de abból is főleg a Mask of the Betrayer kiegészítő - RPG-t talán még nem élveztem úgy, mint anno azt -, Fallout: NV), igaz néha meg kell küzdeni bugokkal bennük, de sztori szintjén ütik a legtöbb BW produktumot.
Skyrimet én is élveztem amúgy (attól függetlenül, hogy itt ekézem :3), csak sokkal kevesebb ideig, mint anno az Obliviont, vagy a Morrowindet. A felfedezés öröme tényleg a TES húzóereje, emlékszem a Morrowindnél (az első játékom, amit a sorozatból kipróbáltam), konkrétan téglákat szartam, mikor először sikerült feltörni Vivec palotájának zárát, és ott levitált bent Morrowind egyik élő istensége :M.
Tervezem megint feltenni egyébként, ezúttal a DLC-kkel (Dragonborn az, ami legjobban érdekel), meg pár moddal, csak hát annyi játék van, amivel szeretnék játszani (Arkham City, Diablo 3, Skyrim, de tervezek egy új végigjátszást a DA:O-ban, Diablo 2-ben, Starcraft: HotS-ban és a KOTOR2-ben is), hogy azt se tudom melyikhez fogjak.
Gondolom jóval több tapasztalatod van az ehhez hasonló RPG-kel, mint nekem, tudnád sorolni évekig. Örülök, ha ezekből párat sikerül végigjátszanom.
Skyrimnál örültem volna, ha a fegyverek elhasználódnak és ha a szintlépéshez aludni kellene. Viszont a grafika nem azért döngöli földbe, mert a technikai szarok ennyi év után jobbak (mondjuk ugyan az az engine, lehetne jobb is), hanem mert a világ szerintem sokkal életszerűbb. Nem olyan kipusztult. Sokkal vertikálisabb, gazdagabb. Azért Oblivionban leginkább nagy síkságok voltak és viszonylag egyhangú erdők. Ehhez képest a Skyrim álleejtős, és sokkal változatosabb.
Nem is tudom, melyik volt a felfedezéses pillanat, mikor az állam leesett. Mikor megláttam Whiterun-t, az valami fantasztikus volt, de nem volt túl meglepetésszerű. Solitude már az volt, csak néztem egy ideig. Plusz mikor kóboroltam a dwarven dungeon-ökben és eljutottam abba az irdatlan nagy barlangba. (Labyrinthian talán, de a nevekkel össze vagyok kavarodva).
PS3-on játszom most. A Dawnguard-ot biztosan beszerzem, ha utólérem a PC-s mentésemet.
Most még elvagyok XCOM-al, bár nem szippantott be annyira. Marad a Civ kieg, az viszont... Húzós lesz.
A Skyrim története nekem tetszett. Sablonos volt, de valószínűleg a játék többi része miatt ezt nagyon elnéztem neki. Az viszont egyértelmű, hogy a játékmechanika miatt tényleg nem volt valami közvetlen storytelling. Uncharted mondjuk jó példa a tökéletes ellentétére. A játék vége felé jött ki, mikor már éreztem, hogy ennek sokkal epicebbnek kéne lennie, sokkal intenzívebbnek. Aztán csak nem lett az. Addig viszont működött.
A polgárháborús szálat pedig én is pont leszartam, ha belegondolok. Annyira nem lehetett érezni a játékon. Kellett volna pár nagyobb csata, teljesen random. Legalább 40-50 emberrel, ahol esetleg nagy szarba keveredhetsz (bár gyanús, hogy a konzolok miatt ebből amúgy sem lett volna semmi). Meg nem volt túl sok dolog ami a borzalmakra emlékeztetett volna.
Mint a GoT-ban, mikor Robb-ék eljutnak Harrenhal-ba, na olyasmit kellett volna látni itt pár rom-nál. Hullákat, megcsonkított embereket. Egy kevés szenvedést. Nem azt, hogy a zöldségesnéni nyavajog, mert a szállítmányát ellopta egy éhes katona, ezért ma nem kapnak krumplit a lakók.
A személytelen karakterek pedig nekem sokkal jobban bejönnek egy ilyen nyitott játékban, főleg FP nézetben, de ezt nem rég tárgyaltuk ki.
Nekem az Oblivion klasszisokkal jobban tetszik, mint a Skyrim. Némi graf moddal meg a látvány is szintre hozható, igaz fullon az Oblivion ezek nélkül is még mindig szép. Nekem pont az hiányzik a Skyrimból, ami az Oblivionban tetszett: szinte mindig süt a nap, fényesek a páncélok, meseszerűbb a látványvilág. Az Skyrim túl komor lett szerintem + nem tetszik, hogy a fegyvereknek, páncéloknak örök élettartalmuk van, nem kell javítgatni azokat.
Emlékszem mikor megjelent az Oblivion, menyire hurrogtak a Morrowind rajongók, hogy le lett egyszerűsítve a játék. Na ehhez képest a Skyrim még hozzátett egy jó adag egyszerűsítést + "konzolosítást".
Mind a kettőtökkel igazából egyetértek. DE ettől a Skyrim még így is szerintem az egyik leghosszabb, legjobb játék. Az fps nézetes játéka, plusz külső, gyönyörű graf, sok guild mind mind érdkesség teszi. De amit egyikőtök se mondott negatívumként.
Vagy egy warrior tipusú harcossal, mi a fészkes fenéért tudsz te egy college of winterhold-hoz csatlakozni? Vagy egy assassin guild-hez. Tehát baromság, igazából ilyen sehol nincs, választasz kasztot (amit itt is megteszel, mert teszem azt orkot vagy Nordot választasz, logikus, hogy harcos karaktert akarsz csinálni), - akkor ne lehessen korcs kasztot csinálni. Battlemage meg az idézésből tudsz legalább 3 fajtát. Oké a sokszínűség, de ártalmas. A Witcher persze jobb történetvezetésben, de nem is open world, hanem egy lineáris szerepjáték.
Chocho vicc a sztori: Mondj jobbat kérlek, mond, hogy ebből a sárkányos északi stile-ból hogy lehet jobbat kihozni.
Előadásmód != megvalósítás.
Az előadásmód egyéni preferencia kérdése is, esetünkben neked élvezhetőbb a Witcher/Uncharted, ha a főszereplő már fel van építve. Én viszont ugyanannyira tudok a néma főhőssel is azonosulni (legalábbis gondolom tátogó kockafej alatt erre gondoltál), nekem ez nem jelent problémát. Viszont a minőségbeli különbség nem is itt keresendő, hanem abban, hogy a sztorit, a környezetet és a mellékszereplők összességét hogyan építik fel. A Skyrim nagyot vállal, sok mindent belerak, de ahol kell, ott nem elég mély, tipikusan a túl nagy szelet kenyér, és a túl kevés vaj esete. A Mass Effect (vagy akár az Uncharted is tökéletes ellenpélda) meg mély ugyan, de nem vállal sokat, gyakorlatilag végig csőben vezet. A Dragon Age hasonló, de ott többet megenged a játék, több a mellékes content, ami jól feltölti a világot. Én a magam részéről A Dragon Age féle középutas megközelítést favorizálom legjobban (természetesen most az Originsről beszélünk, nem a második részről), hozzátéve, hogy egy kicsit több open world feature-t rakhattak volna bele, az én ízlésemnek az felelt volna meg a legjobban.
Én is szeretem a ,,néma főhőst", és egyáltalán nem hátrány a már fix és felépített karakterhez képest, sőt, jobban szeretem ha saját magam alakítom, hogy milyen legyen. A gond inkább az, hogy sokszor így is személytelen marad a karakter, olyan semmilyen.
A tátogó kockafejet pedig másra értettem. A Dragon Age-ben a játékmenet idejének 60%-a beszélgetés, 60%-ban egy-egy tátogó szögletes fejet kell bámulnunk, ahogy elmeséli hogy mi történt, mi a következmény, mi a feladatod, stb. Ez nekem kicsit borzasztó. A Witcherben legalább van cselekmény, amivel a szemed láttára történnek az események, történik ez-az a beszélgetések közepette is, átvezető videók, meg minden. A karaktereknek érezhetően van lelkük, személyiségük, jellegzetes vonásaik. Igazi megrendezett jelenetek vannak. A DA:O-féle RPG-ben ilyen nem igazán jellemző, csak minimálisan. Éppen ezért nekem a DA:O esetén nem is jött át igazán a sztori. Ott inkább képzelegni kellett, hogy átlássam, mikor mi történt, más játékokban meg ezt előadják, a képernyőn látom. De örülök, hogy a Skyrimban már sokat tettek ennek érdekében, de még mindig nem az igazi. Ettől függetlenül az említettek közül a Skyrim jött be nekem a legjobban. :D
,,Nem maga a sztori röhejes (bár vannak necces részei), hanem a megvalósítás."
Jót, jól. - a mondás szerint.
Ezzel egyetértek, de az RPG-k szinte mind ilyenek. Amelyik nem, arra általában azt mondják, hogy már inkább akció játék, mintsem RPG.
Legalábbis nekem nem szokott átjönni egy RPG-ben, pl a Dragon Age-ben sem, ha csak egy tátogó kockafej meséli el az oldalas történeteket. Éppen ezért jobban kedvelem a Witcher-féléket. Ott legalább van normális előadásmód. A Witcher esetében a jót jól adják elő.
Az Uncharted esetében még a nem annyira jó sztorit is annyira jól adják elő, hogy nagyon élvezetes.
Előadásmód != megvalósítás.
Az előadásmód egyéni preferencia kérdése is, esetünkben neked élvezhetőbb a Witcher/Uncharted, ha a főszereplő már fel van építve. Én viszont ugyanannyira tudok a néma főhőssel is azonosulni (legalábbis gondolom tátogó kockafej alatt erre gondoltál), nekem ez nem jelent problémát. Viszont a minőségbeli különbség nem is itt keresendő, hanem abban, hogy a sztorit, a környezetet és a mellékszereplők összességét hogyan építik fel. A Skyrim nagyot vállal, sok mindent belerak, de ahol kell, ott nem elég mély, tipikusan a túl nagy szelet kenyér, és a túl kevés vaj esete. A Mass Effect (vagy akár az Uncharted is tökéletes ellenpélda) meg mély ugyan, de nem vállal sokat, gyakorlatilag végig csőben vezet. A Dragon Age hasonló, de ott többet megenged a játék, több a mellékes content, ami jól feltölti a világot. Én a magam részéről A Dragon Age féle középutas megközelítést favorizálom legjobban (természetesen most az Originsről beszélünk, nem a második részről), hozzátéve, hogy egy kicsit több open world feature-t rakhattak volna bele, az én ízlésemnek az felelt volna meg a legjobban.
Nem maga a sztori röhejes (bár vannak necces részei), hanem a megvalósítás. Sekélyes, rövid és gyenge, egy pillanatig nem tudtam izgulni Skyrim sorsáért, de még a helyi vezetés is annyira leszarta, hogy n számú sárkány basztatja a vidéket, hogy inkább polgárháborúznak egy jót, ahelyett, hogy tennének valamit. A vége teljesen antiklimaktikus volt, Alduin pedig abszolút sablon főgonosz. A mellékszereplők sem tudtak túlzottan lázba hozni, a két Blade teljesen felejthető volt (Max von Sydow ellenére is), ráadásul elég antipatikussá is váltak, mikor kijelentették, hogy addig kb. eléjük se kerüljek, amíg nem gyilkolom le azt a sárkányt (is), aki segített Alduin ellen.
A másodlagos fő szál, a polgárháború is teljesen hasonló volt, ráadásul nekem be is bugolt kőkeményen, amit csak némi konzolban való kurkászással tudtam feloldani. Az egyetlen, egy facsavarnál érdekesebb mellékszereplő Ulfric volt, de ő se sokat volt színen azon túl, hogy a seggét meresztette 7/24 a trónján. Ráadásul ennek a szálnak a vége sem hozott sok végleges lezárást. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e még Skyrim DLC, ami a sztorit mozdítja előre.
szerk.: elvileg nem lesz egyáltalán új DLC hozzá.
,,Nem maga a sztori röhejes (bár vannak necces részei), hanem a megvalósítás."
Jót, jól. - a mondás szerint.
Ezzel egyetértek, de az RPG-k szinte mind ilyenek. Amelyik nem, arra általában azt mondják, hogy már inkább akció játék, mintsem RPG.
Legalábbis nekem nem szokott átjönni egy RPG-ben, pl a Dragon Age-ben sem, ha csak egy tátogó kockafej meséli el az oldalas történeteket. Éppen ezért jobban kedvelem a Witcher-féléket. Ott legalább van normális előadásmód. A Witcher esetében a jót jól adják elő.
Az Uncharted esetében még a nem annyira jó sztorit is annyira jól adják elő, hogy nagyon élvezetes.
Nem maga a sztori röhejes (bár vannak necces részei), hanem a megvalósítás. Sekélyes, rövid és gyenge, egy pillanatig nem tudtam izgulni Skyrim sorsáért, de még a helyi vezetés is annyira leszarta, hogy n számú sárkány basztatja a vidéket, hogy inkább polgárháborúznak egy jót, ahelyett, hogy tennének valamit. A vége teljesen antiklimaktikus volt, Alduin pedig abszolút sablon főgonosz. A mellékszereplők sem tudtak túlzottan lázba hozni, a két Blade teljesen felejthető volt (Max von Sydow ellenére is), ráadásul elég antipatikussá is váltak, mikor kijelentették, hogy addig kb. eléjük se kerüljek, amíg nem gyilkolom le azt a sárkányt (is), aki segített Alduin ellen.
A másodlagos fő szál, a polgárháború is teljesen hasonló volt, ráadásul nekem be is bugolt kőkeményen, amit csak némi konzolban való kurkászással tudtam feloldani. Az egyetlen, egy facsavarnál érdekesebb mellékszereplő Ulfric volt, de ő se sokat volt színen azon túl, hogy a seggét meresztette 7/24 a trónján. Ráadásul ennek a szálnak a vége sem hozott sok végleges lezárást. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e még Skyrim DLC, ami a sztorit mozdítja előre.
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET programcsomagokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.