Elképzelhető, hogy TRIVIUM nem magyar, de az is lehet, hogy fogyatékos, esetleg 7-8 év körüli kisgyerek.

Lemaradtál csaba.ottolecz-ről, na ő egy troll volt néha felbukkan itt. Korábbi profiljai dubstep.kadosa, szaszi.balazs.;) De TRIVIUM meg nem egy egyszerű eset, nem nagyon akar hallgatni rám, szerintem nem igazán beszél magyarul, a Google fordító sanszos.

Hiába TRIVIUM itt van, de se trollok, se warezolo nyolcévesek, se konzol fanbolyok nincsenek. A régi CoD vs BF összecsapásoknak is vége és Vassgood is eltűnt. Már azt a tagot se látni aki havonta egyszer ír az OFF-ba, hogy reklámozza a könyves blogját.

Egy visszatérő vendég volt.

Hát nem tudom. Pár órát játszottam vele, de nekem teljesen olyannak tűnt, mint amilyen a Prototype. Ott vírusos-mutáns képességeink vannak, itt meg sima áramos szupererő.

Kredencet nem nehéz kiakasztani. :3

"Már csak idő kérdése, hogy a fórumra is betévedjen."

Ahhoz minimum, egy Wiktoryyy szintet el kell hogy érjen.

Azért szerintem a Prototypenál valamivel több az inFamous. A Second Son miatt hoztam fel.

csaba.ottolecz nem csak ott virított, Kredencet is sikerült kiakasztania. Meg még volt valami másik srác aki Chochoról alkotott egy érdekes véleményt. TRIVIUM meg megtalálta a válasz gombot a kommentelésnél. Már csak idő kérdése, hogy a fórumra is betévedjen. :P

Az InFamous teljesen olyan, mint a Prototype. Van egy teljesen érdektelen történet, egy érdektelen főszereplővel, akivel csak azért szimpatizálunk, mert 6-7 órán keresztül megyünk, és szét*** vele mindenkit. Ebből kifolyólag nem említeném egy kalap alatt, a The Division vagy a Watch_Dogsal.

@Judgement
Annyira nyitott, mint a fent említett Prototype. Nagy város, de az elfoglaltság (a történeten kívül) a gyűjthető cuccokban ki is merül.

szerk. TRIVIUM szaporodik?

csaba.ottolecz - "kiváncsi leszek mijen játék hirek lesznek holnap"

Remekül összefoglaltad azt amit eddig lepötyögtünk az eddigi beszélgetésben.
A Watch_Dogsban és a The Divisionben és az új inFamous játékban is rengeteg a potenciál az említett témákban, nagyon kiváncsi leszek, hogy mit fognak mutatni.
Az eddigi inFamousökről mit gondolsz? Azokban is valamennyire nyitott a világ vagy nem? :P

Azért én a Watch Dogsszal óvatos lennék a helyedben. Amit láttunk belőle, mind ügyes scriptek eredménye volt, tipikusan "hiszem, ha látom"-játék eddig.

De egyébként vicces, hogy a Mass Effectet a The Elder Scrolshoz hasonlítgatjátok. Előbbi oké, hogy a harmadik rész végére összecsapott lett, de addig kiváló dramaturgiát és tényleges választásokat prezentált, nyilván cső-RPG-ként, de komoly sztorit játékokban csak így lehet elmesélni (egyelőre). A TES-ben ellenben kb. nincs is sztori, én mindegyik rész főszálát el tudom mondani egy rövid mondatban. A Morrowind óta az összeset végigvittem, mégsem emlékszem egy szereplő nevére sem. Navajon... ?

Szerintem a TeS-es játékokat TP-ben is meg lehet tökéletesen csinálni és máris oda az FP előny. A választásokat pedig meg lehet csinálni röhejesre is de a ME 3-ban is vannak olyan döntések amelyek fontosak lehetnek és alakíthatják a galaxis történelmét. Konkrét fajok sorsáról dönthetsz.
Azt, hogy csak csőpályákon működnek kétlem. Példa: Watch_Dogs.

Hogy miért az ME-t hoztam fel példának? Igaz, hogy felhozhattam volna bármelyik ARPG-t vagy TPS-t aminek megfogott a története/főszereplője. DMC széria vagy tökmindegy.
A választások fontossága és a tartalom mélysége meg szerintem nem függ a nézettől. Emiatt mondom hogy például a TeS játékokat is meg lehet TP-ben csinálni. A Skyrimnek is ugyanaz a vége ha TP ha FP. A hangsúly azon van, hogy a sztoriban mennyire fontos a főszereplő jelleme. Ha a főszereplő be van mutatva és van mélysége az új lehetőségeket nyithat meg a történetvezetésben mert az íróknak több helyük van játszani a párbeszédekkel. Mert a főszereplőnek van személyisége és képes aszerint cselekedni. El lehet rajta keresztül mesélni egy mélyebb sztorit

Én csak azt tudom, hogy 2013-ban hülyét kapok a néma, jellegtelen főszereplőktől...

Mass Effect, Bioshock: két nagy széria, ami kimaradt az életemből...

ME történetébe inkább bele sem mennék. Tele van plothole-al, és még egy íróváltás is volt. Az, hogy kérdezősködsz viszint nem változtat semmit. A választás illúzióját az a három mondat adja, ami után minden visszatér a régi medrébe. A trilógiában pedig ha 5 fontosabb választási lehetőség van, amik megint a pofádbanyomom stílusúak. És pont ezért nem lehet soha igazi móka ez a TPS meg választásos dolog, mert egy olyan hihetetlen csőbe szorít, ahol már a választás illúziója is nevetséges. Teljesen más, mikor egy teljesen nyílt világú RPG-ben találkozol választási lehetőségekkel. És a legjobb, mikor ezekről nem is tudsz. Akkor lehet ösztönösen cselekedni, nem a "Itt egy gonosz Krogan." "Option 1: Megölöm, mert gonosz, és mert én hülye vagyok." "Option 2: Nem ölöm meg, mert okos vagyok, és nyilván le lehet dumálni a dologról, utána pedig úgysem lesz semmi jó abból, hogy lelövöm, hiszen ez egy nyomorult TPS, nem valami RPG, és annyira kiszámítható hogy a cukimuki dolgok úgy is mindig kifizetődnek." És itt már el is vesztette a realitását a játék (na jó, már jóval előtte, de most mondjuk megint, sokkal nagyobb pofáraeséssel).

A moziszerű élménnyel pedig van egy nagy baj, ha működik, ha nem. Az, hogy moziszerű. Teljesen mindegy, milyen jó, egy ilyen TPS-ben, amik tele vannak az előre megalkotott szereplőd drámáival a többek között, szépen mocap-olt cinematic-okban, soha nem lesznek olyan tartalmasak és hatalmasak, mint egy TeS játék (fel fogom még hozni, mert tökéletes példa). Az Uncharted film akar lenni és folyamatosan kikopnak belőle a játékelemek, így lesz egy átlag shooter, jó történettel, meg grafikával, meg színészekkel. Egy TeS játék pedig annyival más kategória, mint ide Sopron (szabolcsból). Az végig interaktív, végig megvannak a döntéseid, végig te irányítasz és te vagy a főszereplő, aminek ha nyilván nem egy Hollywood-i produkcióba próbálod belehelyezni, hanem úgy, ahogy a Bethesdások csinálják 100%-osan működik.

De egy másik példa a mély nyomot hagyásra, mert nem értem, miért csak akkor hagyhat benned mély nyomot valami, ha abba már giccsesen erőltetik a dramaturgiát, meg a komoly párbeszédeket. Egy CivV meccs komolyabb nyomot tud bennem hagyni, mint akármelyik hatalmas AAA háborús, vagy nagy kalandozós cím. Ha egy könyvet olvasol, akkor sincs pontosan előtted minden.

Viszont nem értem, miért a ME-et hozod fel a főszereplő személyiségének fontossága miatt. Ha Shepard-nak nem lett volna, ugyan az lett volna a játék, sőt, szerintem még jobb is. Ha már főszereplő, akkor egy Joel, vagy valaki, aki nem olyan sekélyes és ősszetett, mint egy bot.

A végén akkor is úgy érzem, a TPS nézet és a nagyon főszereplő személyiségorientált játékok hátráltatnak, mert szinte sehol máshol nem működnek, csak lineáris csőpályákon, amiket átvezetők választanak el. Amiről beszéltem pedig leginkább akkor jön át a legjobban, ha felteszel egy Oculus Rift-et.

Vágszóként pedig csak annyit, hogy nem tudom, mégis hogy ne tudhatnál meg rengeteget a körülötted lévő világról egy játékban, ahol a karakter nem beszél. Megint annál a ME dolognál vagyunk lemaradva, hogy megkérdezed és válaszolnak. Ez megint kicsit fárasztó, sokkal jobb, és életszerűbb, ha az egyik város közepén találsz egy újságot, vagy meghallgatod ahogy mások egymással beszélnek.
Mellesleg szerintem erősen félreértetted a némaságot. Egy Skyrim-ban is néma a karakter, mégis tudsz párbeszédeket folytatni, a lényeg az, hogy minimális információt adjanak meg a karakterről, mert a végén az te leszel, és a részletek csak az utadban lennének.

Nem tudom, nekem nagyon bejött az ME-s párbeszédrendszer. Rengeteg választási lehetőség és mindegyikkel többet tudsz meg a téged körülvevő környezetről és a remek történetről és a Reaperekről, a mellékszereplők személyiségéről.
Szerintem a hátrányok nem teljesen kiküszöbölhetők, ahogy te is mondtad, ha elkezd beszélni egy FP-ben a főszereplő az eléggé kiábrándító lehet, ellenben egy RPG-vel vagy TPS-el ahol a főszereplő adott és alapkövetelmény, hogy ez bekövetkezzen és megtudjunk minden apróságot velük kapcsolatban. Még annyit fűznék hozzá, hogy a mellékszereplők és az antihős alakok szempontjából is áldásos ha a fő karakternek van mélysége mivel az interakciók útján azokról is többet megtudhatunk. Egyszerűen több benne az ilyen szintű potenciál, élvezetesebb lehet és mélyebb nyomot hagyhat a moziszerű élmény és ez TP-ben mindenképp jobban működik.
Persze mindkettőre igaz, hogy vannak olyan pontjaik amik jobbá teszik a másiknál és hibáik amik mellett nem mehetünk el csak úgy, én általában jobban örülök egy kidolgozott személynek vagy egy ME szerű rendszernek amiben bizonyos szempontokon keresztül mesélnek el egy sztorit, ahelyett, hogy semmit sem (vagy csak nagyon keveset) tudunk meg a történet egyik legfontosabb alakítójáról, a főszereplőről.

Általános ami a TPS-eknél bevett módszer. Gameplay, cinematic, gameplay, cinematic. FPS-eknél általában nincsenek átvezetők, mert ott a játék átvisz TP-ba, ami FPS-nél elég nagy öngól. Ezért ott általában a HL-hez hasonlóan megy a történetmesélés, ami szerintem megállja a helyét. A párbeszédek szerintem csak ott javítanak a dolgon, amikor a két karakter kapcsolatáról, vagy az egyik tulajdonságairól van szó. Itt pedig a tied szenved, hisz a többiek személyiségét megismerheted a egy harmadik személy beszállásakor. Miután én Gordon személyiségére nagyon kíváncsi nem vagyok, mert a hangsúly leginkább a Combine-on és a felkelésen van, nem pedig egy személyes történet, mint mondjuk a TLoU. G-Man is csak így kaphatja meg a magát övező rejtélyességet, hiszen csak a te gondolataidat nem korlátozza Gordon. Ez a nagy előnye a személytelenségnek szerintem, persze ahogy mondtad, vannak hátrányai, de ezeket könnyű megoldani, ha olyan kontextusba helyezi at ember ezt a rendszert, vagy a fene tudja minek is nevezzem.

Shepard-nál te semmit nem alakítottál a személyiségén. Akkor alakítod a személyiséged, ha te írod a párbeszédeidet, de nyilván ez ma elég nehézkes. Így a legjobban működő dolog szerintem még mindig a némaság, ami nem kétséges, "jóval kevésbé" interaktív.
A Mass Effect-ben a Bioware legyártott 2 darab faék egyszerűségű személyiségnek csúfolt vázat, ami megtestesítette a tökéletes embert és az izomagyú parasztot. Az előző sablonos, az utóbbi pedig egyszerűen nem reális egy olyan szituációban és nem is működne. Mindkettő egy trágyahalom, rajtad pedig csak az múlik, melyik előre legyártott dolgot választod. Ezt én mindig is elleneztem, és most is azt teszem. Egy TeS-ekben sokkal jobban meghatározod a saját karakteredet azzal, hogy megkapod a szabadságot, hogy bármit tegyél. És a szabadság az egyetlen járható út. Ha folyamatosan a képedbe nyomja a választási lehetőségeket a program, ebből nem lesz semmi jó. A Heavy Rain még jó példa. Ott ha meghalsz, megy tovább a dolog és az a szereplő kiesik, bár ez már nem annyira a személyiségekhez kapcsolódik, inkább a mostani választásosmániához, ami szerintem katasztrofális irányba halad azzal, amit az ME elkezdett.

Megértem, hogy közelebb áll hozzád, de szerintem jót lehet erről beszélgetni így is.

Mire gondolsz konkrétan akkor amikor azt írod, hogy nem általános módszereket használ a történet elmesélésére? Ezt nem nagyon értem...

Amúgy igen, egyetértek veled, a nézetek alapkoncepcióiban viszont szerintem fontos egy játék szempontjából, hogy legyen a főszereplőnek személyisége (az, hogy ezt te alakítod vagy sem az most mindegy) főleg a párbeszédek miatt.
A párbeszédek szerintem alapvető elemei egy jó sztorinak és emiatt gondolom úgy, hogy egy mélyebb történetet csak párbeszédekkel lehet elmesélni és könnyebb egy jó párbeszédrendszeren keresztül belekerülni a játék világába és átélni az atmoszférát mint egy szimpla FP nézet által főleg ha te választhatod ki, hogy mit mondjon a karakter (BioWare gamek, Shepard személyiségét is te alakítottad, a BioWare játékainak ez volt az egyik fő vonulata.). A főszereplő megismerése rengeteg pluszt adhat azzal szemben, hogy mindezt leváltjuk egy FP beállításra. Az is fontos TP nézetben rengeteget lehet játszani a kamerával, a karakterekkel stb. főleg amiatt, hogy ott meg lehet mutatni a főszereplő küllemét.
Természetesen FP nézetben is lehet hasonlót alkotni csak akkor legyen realisztikus a dolog. (pl.: Mirror's Edge) Ezzel szemben a legtöbb FPS-ben az általunk irányított karakternek még lába sincs...
(Az pedig gondolom egyértelmű, hogy a TP nézet nekem közelebb áll a szívemhez mint az FP. A Skyrimet is TP-ben toltam :P).

Nekem minden olyan játék, ami kevésbé filmes megközelítést használ, hanem az atmoszférateremtésre koncentrál és nem olyan általános módszereket használ a történet elmesélésére, mint a sima cinematic-ok, ezerszer jobban átjön FP nézetben. Pont azért, mert a világ fontos. Azt pedig szerintem csak FP-ból lehet igazán átélni. Ilyen mondjuk az összes TeS, és a legtöbb nyílt világú RPG

Én elég jól viselem, ha a főszereplőnek nincsenek jellemei (HL), Bioshockban sem vitték túlzásba. Azt mondjuk ki nem állhatom, ha egy borzalmasan sablonos, unalmas karaktert csinálnak, mint Commander Shepard. FPS-ekben pedig általában kihagyják ezt, úgy van előnye az FP nézetből származó nézőpontnak, ha sosem ráncigál ki belőle, ami szerintem jó dolog. Viszont így nyilván nehéz kiismerni a karakteredet, mert az embere automatikusan magát próbálja beilleszteni a képbe. Ezért is tartom jó ötletnek, hogy a HL-ben nem erőltették a párbeszédet. Nekem az is furcsa volt, mikor egy FPS-ben megszólalt a karakterem, mivel mint karakter, hihetetlen felszínes és inkább próbáltam kizárni a képből és magamat beilleszteni, mindig furcsán jött ki a dolog.

A Bioshock szeritnem jó volt így, a történetet is direkt úgy alkották, hogy az általad irányított szereplő személyisége ne legyen szükséges a megértéséhez. Így kell jó történetet beilleszteni egy FPS-be, de mellé kell az atmoszféra, mert azért a filmes jelenetek egy Uncharted-ben jóval érdekesebbek, izgalmasabbak, mint akármelyik FPS párbeszéde, pontosan azért, mert az utóbbiban a te karaktered eléggé foghíjas lesz, így kell kompenzálni egy Columbiával, vagy Skyrim-al, amit viszont nagyobb élmény belső nézetből látni.

Bár ez az én kis teóriám, majd rávilágítanak a problémáira. Mindenesetre én nagyon szeretem a FP játékokat. A TeS-t gyakorlatilag csak azért kezdtem el, mert láttam, hogy végre van egy játék amiben FP-ban lehet kardozni, nyilván a végén sokkal több sült ki ebből.

Ha az általad említett 2 játék közül kel majd kiválasztani az év játékát akkor egyértelmű lesz a döntés, te le is írtad miért.

Szerintem az alapvető gond az összes Bioshock játékkal az, hogy a készítők rossz műfajt választottak a játék összképéhez. Egy FPS keretein belül sokkal nehezebb elmesélni egy bonyolultabb és jobb sztorit mint az alapvetően ehhez megteremtett műfajokkal.
Szerintem egy TPS RPG keret jobban illett volna az anyaghoz, már csak a rengeteg más játékban nem megtalálható testreszabási lehetőség miatt is.
Ha még ezekhez az elemekhez hozzáadtak volna egy jól kidolgozott főszereplőt egy kisebb háttérsztorival (ne adj isten még a külsejét is alakítgathattuk volna) akkor sokkal könnyebb lett volna azonosulni a karakterrel és a sztorival.

Röviden: Egy susulyka jó történettel megfűszerezett, primitív akciójáték, ami többnek akar látszani, mint amilyen.

Ki mit gondol a Bioshock Infinite-ről így most, jóval a megjelenést övező irdatlan hype után? Megnéztem az Otherworld-ös tesztet, ami inkább moslék, de ez lényegtelen.

A történeten, ami amúgy a tipikus önmagába visszatérő időutazós cucc, megspékelve a végtelen univerzumokkal tényleg kiemelkedik, ahogy a gyönyörű város is. Viszont a harc valami botrányos. Főleg az első két rész után, ahol kellett gondolkodni és voltak lehetőségeid, meg egy rakat fegyvered. Kamera, turret hackelgetés, plasmidok. Itt lényegében csak abból áll a dolog, hogy egy rakat ugyan olyan ellenségre lövöldözöl 3 fajta fegyverrel, miközben a Vigorokkal szórakozol, amiken borzasztóan érződik, hogy valami alibi plasmidok akartak lenni, de nem túl hasznosak, nem is ötletesek és a fantázia, ami bennük van egy hatalmas nulla. Megvan még Elizabeth tulajdonsága, amivel kb. 3 féle dolgot tud áthozni más univerzumokból. Hármat. Turretet, skyhook pontot és fedezéket. Ezt nemcsak kevésnek, de eléggé fölöslegesnek is éreztem. Nem vagyok az a HC gamer, ritkán kezdek neki valaminek Hard-on, de itt még ezen a szinten is végig tudtam lőni magam mindenkin mindenféle extra használata nélkül.

A másik pedig a világ, ami képeken nagyon jó, de igazából lineárisabb és kisebb, mint ami a Bioshock első két részében volt. Szépen becsapják az embert a nagy terek, de 2 ajtónyival távolabb nem is lehet menni. Itt pedig nagy szerencsével az ember talál egy időkapszulát, ami pár érdekes infót ad, kevesebb szerencsével 2 szendvicset, 3 banánt meg egy almát egy kis sóval. A korábbi részekben egyrészt nagyobbak voltak ezek a terek, másrészt volt ott kihívás is, hogy az ember megszerezze a cuccokat, nyilván ott értek is valamit, ezért volt tétje. Én itt semmilyen késztetést nem éreztem, hogy még 2 ajtón is átnyargaljak.

Az is úgy tűnik, nagy falat volt nekik, hogy egy élő világot teremtsenek. Vannak szépen scriptelt részek, de egyébként az NPC-ket egy fadarabbal is helyettesíthetnék.

Kezd előjönni a TLoU vs. Infinite harc, de én őszintén nem tudom, hogy nem lehet itt egyértelműen dönteni.

Kezdetnek dolgozhatnál azon, hogy ne nyíljon ki a bicska a zsebemben ahányszor csak elolvasom egy kommented :)

Sziasztok. Tudom, hogy ez egy PC-s oldal, de hátha tudtok mondani valamit. Most cseréltem le a rég Xbox Atcadeomat egy Slimre. Ugye az Arcadeon lett aktiválva a BF3 Premium tagságim, és nem tudom a Slimen megoldani hogy oda átkerüljön. Pedig elvileg nem a gép hanem a felhasználó kapja a tagságot. Köszi a lehetséges választ!

Igen ez mondjuk történetesen igaz. De megértem, hogy kiveri nála a biztosítékot. Valóban nem ez a legmegfelelőbb módszer a nem tetszésünk kinyilvánítására.

Wiktoryyy: nem az off topicról van szó, lenincat sem erre gondolt ez nyilvánvaló.

Az nem baj, h ő egy kretén, de én hagyjam abba az "utálkozó hozzászólásaimat". Megint semmi rosszat nem mondtam.

lenincat is viszonyulhatna azért máshogy a sráchoz szerintem. Azzal, hogy bunkózik vele nem ér el semmit. Sőt.