Dehogy sértődtem meg, nagyon is értem mit akartál mondani és igazad is van. A gyerknek egyénisége van, amit nem szabad elnyomni, nem szabad saját világunkat ráerőszakolni. Csak tudod gyakran elszörnyülködöm a környezetemben lévő 5-10 éves gyerekek láttán, hogy bizony ám sok közzűlük elégg elkallódik, haszontalanul éli az életét és ha gyerekként nem alapozza azt meg, akkor a későbbiekben már lehet hogy túl későn jön meg az esze, ha egyáltalán megjön. Sok fiatal szülő az én szememmel nézve egyszerűen nem tudott felnőni a gyereknevelés feladatához, még 25-30 évesen maguk is elég gyerek fejjel gondolkodnak. Ehhez gondolom nagyban közrejátszik a környezet és az ő szüleikenk is a nevelési "stílusa" is. Szerintem nagyon fontos az is hogy a gyerek, lgyen az akár egészen apró milyen külső ingerek között nő fel, hogy Öveges professzorra, vagy épp a Pokemonokra alszik be a TV előtt, vagy hogy téli szünetben a Kincskereső Kisködmönt olvassa ki, vagy netalántán végigtolja a COD4-et.

Remélem, nem sértettelek meg az előbbi kis szövegemmel, Gpety! Csak arra akartam célozni, hogy az ember akármilyen jót akar a gyerekének, nem a szülő elképzelései, hanem a gyerek a fontos. Amikor én gyerek voltam, magamnak bütyköltem hajót, űrhajót. És mert máshoz nem értettem, hát papírból ügyetlenkedtem össze őket. Persze nem egy hajtogatott valamire kell gondolni. Akkor még nem voltak Lego-emberkék, nekem sakkfigurák voltak a tengerészeim. És azt is ki kellett bírnia a hajómnak, hogy csatákat vívtam vele. A fiaimnak is megpróbáltam készíteni hasonló űrhajót, de már műanyagból. De csak egyet, mert igazából nem érdekelte őket. Ők már másképpen játszottak, mint én. Persze vívtak ők is hajócsatát egymás, meg a haverok ellen, de másként. Hogy ahhoz is én csináltam meg a játékot, meg a hajókat? Hát nem ez egy szülő dolga? A legnagyobb közös játékunk az volt, amikor űrcsatákat vívtunk. Papírmodelleket építgettünk, aztán légpuskával lelőttük egymás űrhajóit.

Igen egyet kell értenem. De ezt megvalósítani hogy nek erüljön a gyerek kapcsolatba a média szennyével egyszerűen lehetetlen. Mivel ahogy blarskerin is mondta a gyerekek egy saját akaratal rendelkező emberi lények csak éppen kisebbek. És a mia világban az általános iskolában az a menő aki látt minden filmet reklámot stb. engem is nem egyszer cikiztek hogy nem láttam ezt vagy azt, de nem nagyon érdekelt, de azért még is zavart. És én is megnéztem ennek a hatására azt a sok szennyet ami akkoriban ment. Most vegyük azt hogyte nem engeded a gyereknek de ő úgy is megtalálja a módját egy havernál vagy nem tudom. De ha meglehetne valósítani akkor egy nagyon művelt értelmes generációt lehetne felnevelni én például olyan csodálattal halgatom az olyan idős embereket akik olyan műveltek. De ez még hagyán olyan körülményesen szépen tudnak beszélni hogy öröm hallgatni. Vegyük példának egy ismert embert Farkasházi Tivadar. Én minig is vágyom arra hogy ilyen szépen tudjak beszélni. De már egy kicsit eltértem a témától. A mia világgal az a gond h a média mindenüt ott van minden egyes reklámplakát, híedetés bpmbázz minket hogy vegyük meg ezt meg azt. Pedig lehet hogy nincs is szükségünk arra a cuccra de még is megveszük. Ezt nem egy felmérésen derült már ki. Szerencsétlen gyereknek meg itt kell felnőnie ebben a média uralta világban.

Persze, hogy a gyereken is sok múlik. Én csak azon lehetetlen dolgot szeretném majd véghezvinni, hogy úgy 12 éves koráig távol tartsam a digitális világ szennyétől, csak annyit kapjon belőle ami feltétlenül muszáj a továbbhaladáshoz. Van ismerősőm akinek egész apró gyereke van, mindent megkap, van PS3, FULLHD plazma, meg miegymás. Én abban a 90-es években nőttem fel, ahol még a videomagnó csodának számított és ami csodából én kimaradtam, amit nem is nagyon bánok ám így utólag. Szeretném, ha a gyerekem tudná értékelni a kevésbé anyagias dolgokat is, hogy rájöjjön arra, hogy az életben nem az a fontos, amivel magával sodor a külvilág, a sok technikai kacat, hanem a tudás megszerzése ami értékessé teheti az embert. Én őszintén szólva egyetemre sem azért jártam, hogy legyen egy papírom, hanem amiatt a sok csodálatos dolog miatt, amiről azelőtt soha nem hallottam és belegondolva ha nem hallottam volna akkor nagyon sok dologról le is maradtam volna. Vannak ismerőseim akik jóval kevesebb önerőből jóval "magasabbra" vitték, de én mindig arra gondolok, hogy pénze lehet a embernek, de a tudást nem lehet ám csak úgy megvenni, akármekkora vagyona is legyen bárkinek, mert azért keményen meg kell ám küzdeni. Éppen ezért az én szememben sokkal többet ér egy egyszerű ámde tanult ember, mint egy buta újgazdag.

Persze, hogy a gyereken is sok múlik. Én csak azon lehetetlen dolgot szeretném majd véghezvinni, hogy úgy 12 éves koráig távol tartsam a digitális világ szennyétől, csak annyit kapjon belőle ami feltétlenül muszáj a továbbhaladáshoz. Van ismerősőm akinek egész apró gyereke van, mindent megkap, van PS3, FULLHD plazma, meg miegymás. Én abban a 90-es években nőttem fel, ahol még a videomagnó csodának számított és ami csodából én kimaradtam, amit nem is nagyon bánok ám így utólag. Szeretném, ha a gyerekem tudná értékelni a kevésbé anyagias dolgokat is, hogy rájöjjön arra, hogy az életben nem az a fontos, amivel magával sodor a külvilág, a sok technikai kacat, hanem a tudás megszerzése ami értékessé teheti az embert. Én őszintén szólva egyetemre sem azért jártam, hogy legyen egy papírom, hanem amiatt a sok csodálatos dolog miatt, amiről azelőtt soha nem hallottam és belegondolva ha nem hallottam volna akkor nagyon sok dologról le is maradtam volna. Vannak ismerőseim akik jóval kevesebb önerőből jóval "magasabbra" vitték, de én mindig arra gondolok, hogy pénze lehet a embernek, de a tudást nem lehet ám csak úgy megvenni, akármekkora vagyona is legyen bárkinek, mert azért keményen meg kell ám küzdeni. Éppen ezért az én szememben sokkal többet ér egy egyszerű ámde tanult ember, mint egy buta újgazdag.

Remélem, nem sértettelek meg az előbbi kis szövegemmel, Gpety! Csak arra akartam célozni, hogy az ember akármilyen jót akar a gyerekének, nem a szülő elképzelései, hanem a gyerek a fontos. Amikor én gyerek voltam, magamnak bütyköltem hajót, űrhajót. És mert máshoz nem értettem, hát papírból ügyetlenkedtem össze őket. Persze nem egy hajtogatott valamire kell gondolni. Akkor még nem voltak Lego-emberkék, nekem sakkfigurák voltak a tengerészeim. És azt is ki kellett bírnia a hajómnak, hogy csatákat vívtam vele. A fiaimnak is megpróbáltam készíteni hasonló űrhajót, de már műanyagból. De csak egyet, mert igazából nem érdekelte őket. Ők már másképpen játszottak, mint én. Persze vívtak ők is hajócsatát egymás, meg a haverok ellen, de másként. Hogy ahhoz is én csináltam meg a játékot, meg a hajókat? Hát nem ez egy szülő dolga? A legnagyobb közös játékunk az volt, amikor űrcsatákat vívtunk. Papírmodelleket építgettünk, aztán légpuskával lelőttük egymás űrhajóit.

Persze, hogy a gyereken is sok múlik. Én csak azon lehetetlen dolgot szeretném majd véghezvinni, hogy úgy 12 éves koráig távol tartsam a digitális világ szennyétől, csak annyit kapjon belőle ami feltétlenül muszáj a továbbhaladáshoz. Van ismerősőm akinek egész apró gyereke van, mindent megkap, van PS3, FULLHD plazma, meg miegymás. Én abban a 90-es években nőttem fel, ahol még a videomagnó csodának számított és ami csodából én kimaradtam, amit nem is nagyon bánok ám így utólag. Szeretném, ha a gyerekem tudná értékelni a kevésbé anyagias dolgokat is, hogy rájöjjön arra, hogy az életben nem az a fontos, amivel magával sodor a külvilág, a sok technikai kacat, hanem a tudás megszerzése ami értékessé teheti az embert. Én őszintén szólva egyetemre sem azért jártam, hogy legyen egy papírom, hanem amiatt a sok csodálatos dolog miatt, amiről azelőtt soha nem hallottam és belegondolva ha nem hallottam volna akkor nagyon sok dologról le is maradtam volna. Vannak ismerőseim akik jóval kevesebb önerőből jóval "magasabbra" vitték, de én mindig arra gondolok, hogy pénze lehet a embernek, de a tudást nem lehet ám csak úgy megvenni, akármekkora vagyona is legyen bárkinek, mert azért keményen meg kell ám küzdeni. Éppen ezért az én szememben sokkal többet ér egy egyszerű ámde tanult ember, mint egy buta újgazdag.

Szép tervek, Gpety! Az a baj, hogy a gyerek sajna emberből van, és vagyon nekije szabad akarata is. Bármi szépet és jót tervez is el előre a szülő, a gyereken is múlik, hogy lesz-e belőle valami. Addig nálunk is szépen mentek a dolgok, hogy sokat foglalkoztam a fiaimmal. De az olvasást az istennek sem tudtam igazán megszerettetni velük. Pedig van vagy háromezer kötetes könyvtáram. Csodaszép (és kevésbé csodás) ifjúsági irodalommal is alaposan feltöltev! Többek között egy komoly Delfin sorozatot is ideértve. Próbáltam én mindenfélét! Még azt a galádságot is, hogy minden elolvasott könyvért kaptak a srácaim egy repülőmodellt, amit ők építhettek meg. De akkor sem szeretnek úgy olvasni, mint én. Én meg kénytelen voltam beletörődni. Elvégre a fiaim mégis csak fontosabbak, mint valami csodaszép elképzelések. Ember lett belőlük így is. És ez az igazi lényeg!

Szép tervek, Gpety! Az a baj, hogy a gyerek sajna emberből van, és vagyon nekije szabad akarata is. Bármi szépet és jót tervez is el előre a szülő, a gyereken is múlik, hogy lesz-e belőle valami. Addig nálunk is szépen mentek a dolgok, hogy sokat foglalkoztam a fiaimmal. De az olvasást az istennek sem tudtam igazán megszerettetni velük. Pedig van vagy háromezer kötetes könyvtáram. Csodaszép (és kevésbé csodás) ifjúsági irodalommal is alaposan feltöltev! Többek között egy komoly Delfin sorozatot is ideértve. Próbáltam én mindenfélét! Még azt a galádságot is, hogy minden elolvasott könyvért kaptak a srácaim egy repülőmodellt, amit ők építhettek meg. De akkor sem szeretnek úgy olvasni, mint én. Én meg kénytelen voltam beletörődni. Elvégre a fiaim mégis csak fontosabbak, mint valami csodaszép elképzelések. Ember lett belőlük így is. És ez az igazi lényeg!

Az egyszer biztos, de ha nekem valaha lesz gyerekem ( 26 +1/2 évesen lassan ideje lenne...) akkor a régi Tüskevár sorozatot, meg a Kincskereső kisködmönt fogom vele nézetni, /a Tenkes Kapitányáról nem is beszélve/ a mai (jövőbeli) számítógépes animációs filmeket meg inkább majd dugdosom el ellőle, sőt inkább könyv mint TV előtti agylágyulás. (Hű előre látom, hogy a gyerekeim útálni fognak... )

Hát ha lesz egyszer fiam vagy lányom, akkor ezeket 100% hogy megmutatom neki! a testvérem is megfogja nézni az összes Micimackó "egész estés rajzfilmet" Ezeket senkinek sem szabad kihagynia

Múltkor(2 hónapja) a tv-ben láttam,és azért valahol örültem,hogy adnak még ilyeneket,és a mai 3 évesek még láthatják

Akkor már inkább a Micimackó

Alkalomhoz illően néha gondolom Örkény Egypercesek, néha pedig Stendhal: Vörös és Fekete passzol, (nem mondom hogy megy a színéhez mert az már lehet hogy gusztustalan lenne ) attól függően mekkora idő/erő befektetés kell a súlyemelő pozitúrában végzendő internális kompressziós munkához

Nekem fordítva: csak ott van időm ilyesmire, így én ott olvasom a Gurut, a TESCO-újságot, ha az nincs, Örkény Egyperceseket vagy verseket . Reklám? Hol?

A Vodás reklám engem csak akkor zavar,ha hozzászólást írok,és valamiért kattintanék,rájövök,hogy megint a reklámra sikerült kattintanom.... WC-n olvasni?Csak nagyon ritkán.....Hát te Iversion? szerk: De %-os arányt nem tudnék mondani.....

Én nem olvasok a rötyin, nincs rá időm. Mellesleg engem a félig átlátszó Vodafonos reklám bosszant de pimaszul. Azt hinném hogy sikerül mellé kattintani, de nem...