Olyan érdekes ez a nyár...most lehetne sok mindenkinek szabad ideje, lófrálni a szabadba, erre az ismerőseim olyan susulyka elfoglatl mind, s így én nekem is itthon kell lenni...mert hát egyedül mozizni vagy egyebek nem olyan túl izgalmas ...ennek örömére ráadásul még lusta is vagyok, még játszani is .
szerk: ráadásul majd mind otthon ül, és ugyancsak annyit scinál mint én -.-
Itt stabil 34 fok van órák óta... de valami nagyon nem stimmel... normális esetben én már 25 fok felett meg vagyok halva... most viszont egész jól tűröm, miközben körülöttem szenved mindenki, ilyet 22 év alatt egyszer sem tapasztaltam... valami nem okés ma...
blarskerin írta: Az ember kénytelen manőverezni a dicséretes őszinteség és a csúsztatások, apró hazugságok között.
Ezt nevezik kétszínűségnek, nem?
KillTheRabbit írta:
blarskerin írta: Az ember kénytelen manőverezni a dicséretes őszinteség és a csúsztatások, apró hazugságok között.
Ezt nevezik kétszínűségnek, nem?
Messze nem.
Ha azt mondanám valakinek, hogy "persze, neked van igazad, és úgy a jó, ahogyan te akarod", aztán az orra alá dörgölném, hogy "én előre tudtam, megmondtam, hogy így nem lesz jó!", az valóban kétszínűség lenne.
De ha kijelentem, hogy ez az ő élete, amiben neki kell döntenie, aztán támogatom a bajában, a magam igaza helyett az ő baját véve középpontba, az egészen más.
Nem. A kétszínűség az, ha a hátamögött mást mondassz, de a szemébe nem. Amit blarskerin leírt két történet közül az első, velünk esett meg, méghozzá a legjobb barátnőm, és köztem.Kikérte a véleményemet a választottjáról, akit szintén ismertem, mivel mi hárman osztálytársak voltunk. Én egyfolytában azt hangoztattam, hogy ne menjen hozzá feleségül, de hát a szerelem nagyobb úr mint én.
És mi lett a vége, amit előre mondtam, csak egy gyerekkel többen lettek
Soha nem vágtam a fejéhez, hogy mi megmondtuk. Azóta a volt párja a negyedik feleségét is elfogyasztotta.
blarskerin írta: Az ember kénytelen manőverezni a dicséretes őszinteség és a csúsztatások, apró hazugságok között.
Ezt nevezik kétszínűségnek, nem?
KillTheRabbit írta:
blarskerin írta: Az ember kénytelen manőverezni a dicséretes őszinteség és a csúsztatások, apró hazugságok között.
Ezt nevezik kétszínűségnek, nem?
Nem feltétlenül. Inkább az a kétszínűség, ha valaki X-nek azt mondja, hogy "ez az Y mekkora egy fasz", közben hátul meg Y-nak azt mondja, hogy "ez az X egy fasz" így próbálván mindkettőnél jó hatást elérni valamiféle személyes haszonszerzés céljából. A személyes haszonszerzésen van a hangsúly. Ha valaki néha-néha kegyességből hazudik, vagy a nyers igazságot próbálja kifejezni finoman az teljesen más kategória, így a másik személynek akar jót tenni nem magának.
DamnedAlien írta: Dobok egy új témát, ha nem gond.
Valaki kérdez tőled valamit, amire a válaszoddal megbántanád. Ez lehet bármi. Mit tennél?
a) Inkább hazudsz, mert nem akarsz neki rosszat.
b) Megmondod az igazat, inkább őszinte leszel.
c) Megpróbálod elterelni a szót, vagy más szempontból közelíteni a dolgot.
d) Megmondod neki, hogy nem akarsz válaszolni.
Az ilyen pszicho-tsztek szoktak olyan fals eredményeket hozni, melyekkel a való életben keményen bele lehet szaladni a betonfalba.
Persze, a "b" válasz a legjobb és a leghelyesebb.
Kivéve, ha ...
És itt jöhetne egy kilométeres felsorolás.
De maradjunk egy alap megállapításnál. Mindenki életében vannak olyan dolgok, amik nem tartoznak másra, egyszerűen nem lehet beleszólni. Egy "pici" kis példa. Van egy nagyon szerelmes barátod-barátnőd, aki nagyon boldogan készül hozzámenni a választottjához, akiről te látod, hogy finoman szólva sem hozzávaló. Megkérdezi, mi a véleményed a választottjáról. Megmondod a barátodnak-barátnődnek az igazat. A legvalószínűbb, hogy megsértődik rád, szóba sem akar veled állni többé, de mégis hozzámegy a választottjához.
Aztán amikor igazad lesz, akkor másodszor is megsértődik ... terád! Mert igazad lett.
Ha viszont megkerülöd a témát, akkor barátként segíthetsz neki átvergődni a problémáján, amikor bekövetkezett az általad előre látott gubanc.
Az említett eset velünk, a mi ismeretségi körünkben esett meg!
Másik példa: (mivel itt főleg fiatal emberkék vannak) tegyük fel, hogy a barátnőd valami olyan ruhát vesz fel, ami minden barátnőjének tetszik, te viszont ki nem állhatod.
Mi történik, ha ezt nyíltan és egyenesen közlöd vele? Megsértődik. Nem is kicsit.
Míg ha van egy kis eszed, akkor megdicséred a ruháját, és mellékesen egy másikról is elkezdesz áradozni, hogy abban milyen szépnek látod.
Szóval (szerintem) a valóság nem ennyire egyszerű, nem ilyen fekete-fehér. Az ember kénytelen manőverezni a dicséretes őszinteség és a csúsztatások, apró hazugságok között.
Nem véletlen született a közmondás: "Mondj igazat, beverik a fejed!"
blarskerin írta:
Az ember kénytelen manőverezni a dicséretes őszinteség és a csúsztatások, apró hazugságok között.
Inkább meccset néztem...de jó így is látni xD....
Am minek kellett már behozni...ha el akart menni akk menjen (mármint a színésznő), most meg nincs a központba s elő a szellem
Elképzelem ahogy majd Vili bá mint Edgar Allen poe: A Holló című versében hogy ott üldögél és mondja a bíboros részt (aki ismeri a verset tudja miről van szó)....
Végülis téged hibáztatott azért is mert megmondtad az igazat, utána meg azért mert igazad lett, s mintha ez a te hibád lenne hogy otthagyta ...de azóta beszélgettek újra?
A kegyes hazugság is természetesen sokszor elkerülhetetlen, mindneki használja...Mondták már nekem is szemrebbenés nélkül tudok hazudni...De csak ha kell...szülőknek nem kellene de azért a legnagyobb bepiálásomról nem tudnak
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy helyzete válogatja, mennyire kell és érdemes ragaszkodni a feltétlen igazsághoz.
Egy ilyen példa, amikor édesanyám igen ostobának nézett, mert a nagyapám halálát nem tagadtam le a fiaim előtt (a nagyobbik akkor volt öt éves!). Én viszont nem akartam hazudozni. Elég hosszan beszélgettünk a fiammal, de gond nélkül megértette, hogy mindenki meghal, de csak nagyon sok év után, nem kell tőle félnie.
De vannak esetek, mikor bármennyire megmondanám az igazat, látnom kell, hogy a kérdező képtelen elfogadni azt. Ebben az esetben többet ártanék neki az igazmondásommal, mint egy kis kegyes hazugsággal.
Az előbb leírt házassági esetnél a lány kérdezte tőlem a véleményemet, Megmondtam neki, hogy a srácnak nem ő kell, hanem csak a pénze. Évekig nem is állt velem szóba a leányzó. Először az őszinteségem miatt, aztán meg azért, mert amikor elfogyott a pénze, elváltak, otthagyta a férje.
Velem - igaz nem a házasságnál persze - voltak ilyenek hogy illik-e hozzá valaki meg ilyenek...mondtam nem, kifog használni, aztán meg itt sírsz a vállamon és mondhatom hogy pedig nekem igazam volt...sajna be is jött...nem haragudott rám...magát hibáztatta maga helyett...de én ott voltam mellette és átvergődött...igaz, ez kisebb dolog, de ha igaz barát valaki akkor nem sértődik meg rá...
A ruhás kérdés viszont igaz, de akkor úgy csinálom h mondom neki hogy ez szerintem nem túl előnyös, bár dögös rajtad, de ink vedd fel ezt, aztán duzzog egy kicsit de rájön hogy igazam van... Most nem az ego beszél belőlem, csak jól bánok a szavakkal...Amúgy meg lehet néha megbánom az igazmondást, de a dolgok ferdítése csak azoknak valók akik nem képesekek elfogadni az igazságot, a maguk naturális valójukban...vagy mi is tévedhetünk persze, de akkor mondjuk hogy nem volt igazam sajnálom
Jó reggelt mindenkinek. (ezúton megjegyezném, hogy rekordot döntöttem: ilyen korán még nem keltem fel a nyári szünetben, hacsak nem volt muszáj)
DamnedAlien írta:
Dobok egy új témát, ha nem gond.
Valaki kérdez tőled valamit, amire a válaszoddal megbántanád. Ez lehet bármi. Mit tennél?
a) Inkább hazudsz, mert nem akarsz neki rosszat.
b) Megmondod az igazat, inkább őszinte leszel.
c) Megpróbálod elterelni a szót, vagy más szempontból közelíteni a dolgot.
d) Megmondod neki, hogy nem akarsz válaszolni.
Csatlakozom az előttem szólok nagy részéhez. Én is a b-re szavaznék.
Valaki kérdez tőled valamit, amire a válaszoddal megbántanád. Ez lehet bármi. Mit tennél?
a) Inkább hazudsz, mert nem akarsz neki rosszat.
b) Megmondod az igazat, inkább őszinte leszel.
c) Megpróbálod elterelni a szót, vagy más szempontból közelíteni a dolgot.
d) Megmondod neki, hogy nem akarsz válaszolni.
Egyértelműen a B....Ha meg behisztizik rajta akkor így járt, ő az igazat akarja hallani, én megmondom neki, mondják is kegyetlen lopótök vagyok néha, de hát ő kérdezte a véleményem én meg leplezetlenül elmondom, ha megsértődik ha nem...majd lenyugszik
Ezio írta:
Mi van veled? Önkéntes pszichológus lettél?
Önkéntes szociológusokból sose volt hiány ezen az oldalon....Emlékszel vistásgyerekre? ő is tőlünk várt megváltást
A b. a legjobb megoldás... de ha tudom, hogy behisztizne miata, akkor inkább terelek... persze, ha olyan hangulatom van, akkor megmondom a frankót és még rá is teszek 1 lapáttal... de nálam az ilyenek nagyon sok mindentől függenek, mármint, h mire, hogy reagálok.
Szegeden kamionos találkozó van minden nyáron.
Végigvonulnak a városon, nagy tülkölés közepette.
A picifiam miatt én csak a hangjában szoktam gyönyörködni.
Sajna nem, bár egy szomszédfaluba lesz egy, ami bár kisebb költségvetésű és inkább csak a helyi "gazdagok megmutatják a motorjaikat" című lesz, ráadásul a Tisza parton, úgy hogy nem lehet majd lemenni a Tiszára csak ha megveszed a belépőt
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET programcsomagokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.