[Top 5] Klasszikusok az útvesztőből – Szörnyetegek a labirintus mélyén

Idén júliusban 40 éves a kis robbantó figura, Bomberman, avagy Európában Dyna Blaster aki augusztusban ráadásul vissza is tér egy fordulóra (írjunk majd róla?). Ha valaki nem találkozott még vele, tessék gyorsan utánanézni, mert a videójátékos általános műveltség része a robot, mely egy labirintuson és számos ellenfélen robbantja át magát. A Bombermant egyébként még 1980-ban fejlesztették, hogy a Hudson Soft techdemójaként szolgáljon. A játéknak ez a nagyon egyszerű változata jelent meg 1983-ban PC-re, majd a Famicom-változatot Nakamoto Sinicsi portolta, aki állítólag 72 óra alatt egyedül végzett a feladattal. A széria közel 80 különböző epizódot és változatot élt meg a negyven év alatt, ráadásul tette ezt úgy, hogy miközben 3D-be is átköltözött, vagy akár kartjátékká is átalakult, mindvégig az eredeti formája nyújtotta a legnagyobb élvezetet és legjobb szórakozást. A Bomberman egy megkerülhetetlen klasszikus, melyet leginkább a “maze”-játékok közé sorolnak, éppen ezért nézzük is, mik még a műfaj legjobb szereplői, miket érdemes elővenni a Hudson Soft. alapvetése mellett.

5. Tank Batalion

A Namco 1980-as klasszikusa, a Pac-Man után elárasztották a hasonszőrű, labirintus-játékok a piacot, és egy volt ezek közül a házon belül fejlesztett Tank Batalion, amely azonban kifejezetten jól sikerült, sőt egyből két folytatást is megért. Maga az arcade gép lényege az volt, hogy a játékos a tankjával kilőjje a felülről érkező ellenséges lánctalpasokat, amik viszont a képernyő alján álló bázist szerették volna elpusztítani. Amennyiben a játékos sikeresen likvidálta az adott kör 20 ellenfelét, a fordulót megnyerte, a játék viszont addig tartott, míg el nem esett a bázis, vagy el nem fogytak a játékosok életei. A Tank Batalion, ha nem is volt tökéletes, de falbontós rombolása, a tankok kilövése és a folyamatos akció miatt simán beírta magát a videójátékos történelemkönyvekbe, pont mint játékosai a toplistába, miután teljesítették a fordulót… újra és újra! 

4. The Last Guy

Szinte még az elején ellövök egy kakukktojást. Mert hozhattam volna ide a Gauntletet is, mint klasszikust, de az inkább hack and slash és dungeon crawler a maga nemében és egyszerűségében, a The Last Guy viszont a klasszikus értelmében jobban illik a bemutatott zsánerbe. A Japan Studio 2008-as, PS3-ra megjelent játéka ugyanis egy felülnézetes maze-játék, olyan városokban, melyeket óriási szörnyek özönlöttek el, ezeket a játék "zombiként" emlegeti. A játékos “az utolsó fickót” irányítja, akinek az a feladata, hogy megtalálja és a menekülő zónába vezesse a bajba jutott civileket, mielőtt az idő lejár, miközben elkerüli az ellenséges lényeket. Különféle képességei is vannak, így gyorsabbá válhat és a többi, a több mint tizenkét játszható helyszín között pedig észak-amerikai, európai és ázsiai városok is szerepelnek. A letölthető, PSN-exkluzív videójáték kifejezetten jópofa volt a maga idejében, ráadásul nagyszerűen hozta a műfaji elemeket, ügyesen modernizálva azok alapjait.

3. Dig Dug

Vissza a Namco-hoz, valamint ahhoz a Dig Dughoz, amit éretlen gyermekként még nehezen tudott az ember úgy megemlíteni, hogy ne vigyorogjon mellé vadul, de ugye mi már mind felelősségteljes, érett felnőttek vagyunk, így ezt a buta poénkodást meghagyjuk a kamaszok ópiumának… khmm, igaz? Az 1981-es játékban egyébként ásunk, méghozzá szó szerint és jó sokat, mivel Dig Dug-hősünk, avagy Taizo Hori, a föld alatt haladva akad össze különböző szörnyekkel, akik a szilárd talajon szellem formában haladnak át, majd a levegőn különböző lényekké válva szeretnék a főszereplő életét venni. Ő viszont nem adja magát könnyen, avagy pumpájával megdolgozza, jól megpumpálja ellenlábasait (Emlékszel még a címre? Nem röhög!), vagy éppen, ha elhalad egy szikla alatt, az jól ráesik a mögötte haladó lényre, és persze ki is lapítja. A Dig Dug is számtalan folytatást és klónt megért, de az első és eredeti játék különböző portjai voltak a legjobbak, amik a mai napig élménynek számítanak, miközben C64-en és Atarin szerintem mindenki találkozott vele, aki annak idején már gamer volt.

2. Wizard of Wor

És ha már C64 és Atari, akkor következzen a csúcs, ami majdhogynem az első helyen végezte, már csak azért is, mert ha a nyolcvanas évek szóba kerül, az öreg rókák és vén motorosok szinte mindig komoly nosztalgiával emlékeznek rá. Sőt, jómagam is rendszeresen játszottam vele általánosban, illetve iskola után egyik osztálytársamnál ketten roncsoltuk a joystickot (az a jó kis gumikorongos, letapadós talpú, ami recsegett és ropogott, ha nagyon vehemens volt a játékos). És hogy a Midway játéka mitől volt olyan különleges? Nos, leginkább a stílusa és hangulata miatt. Anno én azt gondoltam, hogy űrhajósokkal kell szörnyeket ritkítani, de az igazság az, hogy itt a fantasy a főszereplő harcosok esetében erősen keveredett egy sci-fis hatással, ami miatt simán azt mondhatjuk, hogy tényleg űrhajósokkal aprítjuk az ellent, pedig a varázsló-dungeon-harcosokvsszörnyek háromszögben erről szó sincs. Ellenben van labirintus, ami ráadásul egyik oldalról átjárást biztosít a másikra, van még egy rakás, egyre erősebb lény, aztán ott vannak az egyre nehezedő szintek, valamint, ha mindez nem lenne elég, ott a varázsló, aki még hecceli is a játékosokat. Ha olyan a páros, vállvetve harcolnak a gonosz ellen, de akár le is lőhetik partnerüket a plusz pontért, mialatt a szörnyek csak özönlenek és özönlenek, egyre gyorsabb és halálosabb módon, ezzel már-már rémálmokat okozva. A retró rendezvények gyöngyszeme!

1. Pac-Man

És bármennyire is azt mondja a szívem, hogy a Wizard of Wor a műfaj legjobbja, muszáj az eszemre hallgatnom, ezzel leleplezve a zsáner ikonikus nagyját, az öreg Pac-Man-t, akit még az is ismer, aki nem gamer. Emlékezetes zenéjével, szellemeivel és gyümölcseivel a Namco beírta magát nemcsak a történelemkönyvekbe, de még a popkultúrába is. Elvégre Ivatani Tóru alkotása még a Jóbarátokban is szerepelt, ahol a szereplők egymás rekordját döntötték meg. Maga a játék pedig ugye egy olyan időszakban készült el, mikor a Space Invaders hatására minden arcade videójáték azonos recepten alapult, harcos és lövöldözős stílusban, miközben Túru egy olyan játékot szeretett volna piacra dobni, ami főképpen a nőket, de legalább a nőket IS megcélozza. Így került középpontba az evés és a desszert, ami mai szemmel már nem annyira passzol, de ezt kár lenne pont egy 43 éves videójátékon számon kérni.

Ezek tehát a legjobb és legismertebb maze-játékok, amik a júliusban 40 éves Bomberman kapcsán eszünkbe jutottak, de természetesen ez a műfaj is kellően változatos és színes ahhoz, hogy sokkal több mindent mutasson, sokkal több élményt nyújtson. A kérdés tehát adott. Te melyik Bombermant szereted a legjobban? És ha ismersz rejtett gyöngyszemet a maze-játékok műfajában, mi az, amit szívből ajánlanál minden gamernek?