Volt idő, amikor egy videójáték még a saját jogán is képes lehetett sikereket elérni, hiszen játékmenetével, grafikájával és történetével olyan minőséget képviselt, ami nem ritkán egész műfajokat definiált. A ’90-es évek pedig pont ilyen időszaknak tekinthető az ipar történetében. Hatalmas sikerű alkotások születtek akkoriban, olyanok, amik a mai napig jelen vannak a piacon, akár számozott folytatás, akár reboot formájában. Elég csak a Mortal Kombatre, a Need for Speedre, vagy épp a Tomb Raiderre gondolnunk. Ez volt az az idő, amikor az Electronic Arts említése még nem ért fel egy szitkozódással, a Bullfrog játékfejlesztő cég neve pedig egyre jobban csengett, hála a Populous sikerének. A két cég együttműködésének köszönhetően született meg az 1993. május 6-án megjelent Syndicate, amely akár a Cyberpunk 2096-nak is betudható lenne.
A program az akkoriban rendkívül népszerű izometrikus nézetet használta, célunk pedig az volt, hogy ügynökeinkkel (maximum néggyel) különböző küldetéseket hajtsunk végre a térképen, melyek az egyszerű mentőakcióktól kezdve az ellenséges cégek embereinek lemészárlásán át egészen orgyilkos akciókig terjedtek. És… és igazából ennyi volt az, amit én akkoriban, a tinédzser éveim derekán a CRT monitor képernyőjére meredve értettem az egészből. Van egy cég, aminek az embereit én irányítom. Különböző kibernetikus beültetésekkel fokozhatom a teljesítményüket, hogy hatékonyabban tudják eliminálni az ellent. Ennyi. Se több, se kevesebb. Ma már persze tudom, hogy az akkori – enyhén szólva is hiányosnak mondható – angoltudásom is közrejátszott abban, hogy a legtöbb misszió gyakorlatilag féktelen öldöklésbe fulladt. Mint kiderült, ez akkor sem változott volna, ha jobban megértem a nyelvet, mivel a tényleges háttértörténetet a játékhoz mellékelt könyvecske rejtette, és hát a ’90-es évek magyar játékpiacáról sok mindent el lehet mondani, de azt semmiképp sem, hogy mindenki eredeti példányokat tartalmazó adathordozókhoz jutott volna hozzá. Igen, ez még a sok lemezes, darabolós időszak volt, amikor barátoktól kaptuk a kiszemelt játék másolatának a másolatát. Szép emlékek. Igazi nosztalgia. Akár csak a Syndicate.
A játék cselekménye 2096-ba, egy cyberpunk-jellegű világba helyezi a műfaj kedvelőit, ahol multinacionális vállalatok uralkodnak a világ felett, akik harcban állnak egymással a technikai monopólium – az emberek irányítására alkalmas „CHIP” gyártás – birtoklásáért és a területek feletti uralom eléréséért. Már a program bevezető videója is megalapozza a meglehetősen komor hangulatot, a cégek kibernetikus ügynökei ugyanis valaha egyszerű civilek voltak, akiket elraboltak, módosítottak és újraprogramoztak – természetesen a céljaiknak megfelelőn. Rendkívül hatásos volt ez akkoriban, emlékszem, alig vártam az újabb és újabb fejlesztési lehetőségeket, amik nem csak a beültetéseket, hanem a küldetések alatt bevethető fegyvereket is érintették. A végjátékban (amit egyébként soha nem értem el) végül a saját vállalatunk válik a világ legnagyobb szindikátusává, megszilárdítva hatalmát a Földön.
A Syndicate Amiga és PC platformokra jelent meg, de sikerének köszönhetően később rengeteg átirat született – olyan gépekre is portolták, mint a MAC, az SNES vagy éppen az Atari Jaguar. Sokat elárul az akkori technikai korlátokról, hogy a DOS-os verzió mindössze 320x200-as felbontásban futott és 256 színt jelenített meg – de erre csak a főbb menükben, illetve a tervezéshez/fejlesztéshez használt képernyőkön volt képes, a taktikai térképen ugyanis 640x480-as felbontást használtak az alkotók, mindössze 16(!) szín társaságában. Az erősebb platformokon (Atari, Macintosh) is hasonló grafikát láthattak a játékosok, de a 16 bites konzolok (például az SNES vagy a Sega Mega Drive) tulajdonosainak már be kellett érniük alternatív pályatervezéssel és visszafogottabb grafikai megoldásokkal. A népszerűsége miatt az alkotás még PSP-re is megjelent 2006 végén (persze csak emulált környezetben), majd 2012 januárjában OS X és modern Windows rendszereken is elérhetővé vált.
A debütálást követően egyébként nem aratott osztatlan sikert a program, hiszen voltak, akik a gyenge mesterséges intelligenciát, a többjátékos mód hiányát vagy éppen a túlzott erőszakosságát hozták fel negatívumként. Egy dologban viszont egészen biztosak lehetünk: az idő végül a játékot igazolta. ’96-ban a Computer Gaming World például a 67. helyre pozicionálta a programot a "minden idők legjobb PC-s játékai" listáján, a The Daily Telegraph pedig a minden idők legjobb erőszakos videojátékait tartalmazó listájára válogatta be 2011-ben – aki játszott vele, az tudja, hogy nem alaptalanul…
A Syndicate egy kiegészítő lemezzel is bővült a kiadásának évében, ez volt a Syndicate: American Revolt, amit a Syndicate Wars címet viselő folytatás követett 1996-ban. A szériát a Starbreeze Studios is újragondolta 2012-ben, méghozzá FPS formátumban, mérsékelt sikerrel. 2015-ben aztán megjelent az eredeti program szellemi örököseként is értelmezhető Satellite Reign (Windows, macOS és Linux rendszerekre adták ki), melynek elkészítésében az eredeti fejlesztők közül is közreműködtek páran.
A Syndicate egy értékes játék és egy kellemes emlék, amit volt szerencsém ott és akkor átélni. Az utcákon zajló káosz, a gyakran civil áldozatokat is követelő bandaháború grafikai és történeti hiányosságait pedig bőven pótolta a képzelet, így mosollyal az arcomon néztem a parancsaim során elszabaduló, apokaliptikus történéseket. Igazi élmény volt, olyan, amit sajnos a mai fejlesztők többsége meg sem kísérel átadni. Ez már kevésbé fontos. Legyen 8K felbontású. Legyen „százezermillió” FPS. Legyen eladható. Csak a legfontosabb hiányzik: a szórakoztatás. Ezt pedig ’93-ban még tudták. Kár, hogy már szinte senki nem emlékszik rá.
