[Születésnaposok] A nevem majdnem Bond… majdnem – 40 éves a Spy Hunter

Szerintem itthon is sokan kezdték pályafutásukat a játéktermekben és/vagy a C64-es játékokkal, és bár a nyolcvanas évek második felében számos más hírhedt és híres játékgép vagy éppen kazettáról-floppyról indítható program akadt, köztük az is beleégett a retinámba és a fülembe, mely eredetileg egy James Bond-adaptációnak készült. Pedig bőven volt választék azokban az időkben is, és ezért nem is kellett játéktermeket látogatni, hiszen a C64-es rendszerre csak úgy özönlöttek a klasszikusok, a The Last Ninjától kezdve a Wizard of Woron át a Xeviousig. Sorolhatnám még a címeket napestig, a Karatekától, Paradroidtól és a Bruce Lee-től a Barbarian: The Ultimate Warriorig (bocs, srácok, elkapott a nosztalgia, kéne egy C64), de továbbra is az a Spy Hunter lenne a lényeg, amely az amerikai játéktermekben 1983. június 11-én látott napvilágot, hogy egy darabig letarolja a világot. De mielőtt erre rátérnénk, kicsit menjünk vissza az időben.

Majdnem Star Trektől a majdnem Bondig

A Taito Space Invaders gépe és a Namco Galaxianje a nyolcvanas években annyira sikeres lett, hogy érthető módon mások is gyorsan beszálltak a bizniszbe. Így a chicagói Midway is megpróbálkozott a műfajjal, ráadásul nem is akárhogyan: az 1981-es Gorf (Galactic Orbiting Robot Force) ugyanis Space Invaders-klónként a Star Trek: The Motion Picture-t akarta a játéktermekbe vinni, párhuzamosan a mozifilmmel, ami garantált siker lehetett volna, csak éppen a licenc nem jött össze, míg az Enterprise-ra emlékeztető űrhajó megmaradt. Más kérdés, hogy az alkotók semmit nem bíztak a véletlenre, szóval a Gorf alapjául szolgáló hardver lehetővé tette a játéktermek üzemeltetői számára, hogy a belsejét könnyen kicseréljék más hasonló játékokkal, például a Wizard of Worral, sőt jobban odafigyelve még a játék neve is a Frog, csak visszafelé írva. Nem mellesleg a "Frog" volt a tervező Jamie Fenton beceneve a főiskola alatt. Számunkra azonban izgalmasabb az a részlet, hogy a Gorfhoz egy új joysticket kellett tervezni, ami aztán a Bally számos arcade masinájánál kapott szerepet, ezt az eszközt pedig egy kubai úriember, név szerint George Gomez tervezte meg, aki ezután több videójátékot és flippert is készített. Ezek közül az egyik a Spy Hunter.

Gomez ugyanis a Bally Midwaynél maradva 1982-ben elkészítette a Satan’s Hollow-t és a Tron-t, és míg előbbi nem volt túl sikeres, utóbbival beírta magát a történelembe, hogy utána 1983-ban a Discs of Tronnal folytassa a sort. Ezután került képbe egy autós játék, mely a James Bond-licencet és a filmeket alapul véve kínált volna újszerű élményt a játéktermekben, eredeti James Bond-zenékkel, de ezúttal is a licenc okozta a problémát, avagy a terv meghiúsult – és ugyan a játék elkészült, de innentől mindent kukázni kellett, ami a sármos titkosügynökhöz kapcsolható. Hiába tehát, hogy Gomez a James Bond-zenéket hallgatva inspirálódott a játék fejlesztése során, végül maradt egy különleges Interceptor járgány, Henry Mancini Peter Gunn zenei témájának egy átdolgozott változata, valamint egy olyan arcade cabinet, aminek eleve mindenki a csodájára járt, pedig maga a játék is megért egy misét.

A Spy Hunter egyébként egy nagyon egyszerű koncepció mentén készült. Az Interceptorral az úton, felfelé scrollozó képernyőn kellett haladni, miközben a terep, számos normál sofőr, valamint közel ugyanennyi ellenség nehezítette a játékos dolgát. Az ellenfeleket ki lehetett lőni, megelőzve megzavarhattuk őket a vezetésben, ha pedig elintéztünk párat, az növelte a pontszámunkat, míg az ártatlanok likvidálása megakadályozta ennek a gyűjtését. Felbukkant még helikopter is, amivel meggyűlt az emberek baja, és ami még izgalmasabb: az útról a folyóra térve a járgány átalakult, innentől motorcsónakkal hajthattunk tovább. Közben persze szólt az ikonikus zene, “tüddütírűtírűtírű”!

Örökség

Miután George Gomez játéka 1984-ben hónapokig vezette a listákat, majd 1995-ben az amerikai Fluxx magazin is 29. helyre szavazta meg a Top100-as listáján, mondhatni, hogy a Spy Hunter sikeres, sőt ikonikus lett, amihez persze a rengeteg átirat is hozzájárult, méghozzá úgy, hogy az otthonokban nem a különleges kormánnyal elkészített kabinet jutott el. 1987-ben elkészült a folytatás, a Spy Hunter 2, amit nem mellesleg Gomez kritikával illetett, hiszen a Midwaynél az ő közreműködése nélkül folytatták a játékot. Sőt, 2001-ben a kiadó megpróbálta újraéleszteni a brandet, a SpyHunter fejlesztője pedig a Paradigm Entertainment lett, amely mindent átvett az eredetiből, így még a zenét is, csak éppen a lényegre nem érzett rá, ezzel is bizonyítva, hogy az arcade klasszikusok sokszor 2D-ben működtek leginkább, így ezeket a legtöbb esetben felesleges 3D-be és modernizált környezetbe erőszakolni.

Végül pedig a Universal 2003-ban vásárolta meg a Midwaytől a játék adaptálásának jogát, amihez egy évre rá még Dwayne "The Rock" Johnsont is sikerült szerződtetni, a forgatókönyvírók pedig nekiálltak a sztorinak. Eredetileg 2004-ben el is kezdődött volna a forgatás, hogy 2005-ben mozikba kerülhessen a kész mű, de a folyamatos változások, cserék miatt végül még Rock is menesztve lett, 2007-ben pedig Paul W. S. Anderson (A Kaptár, Mortal Kombat, Halálhajó) ült volna a rendezői székbe, ha nem a Halálfutam második részének produceri munkálatai kötik le. A projekt utoljára 2013-ban és 2015-ben adott magáról jelet, méghozzá akkor már a jogokat megszerző Warnertől, de az egy időben SpyHunter: Nowhere to Run munkacímen futó alkotásról azóta sincs tényleges hír. Persze az ilyen huzavonákat és hosszú produkciós időket ismerve talán jobb is így, mert a végeredmény már olyan is lenne, amilyen.

Film és újabb modern verzió helyett marad a történelem és az emlék, amit George Gomez remek, az izommemóriát és a reflexeket is fejlesztő, nagyon hangulatos játéka hagyott bennünk, hogy a fiatalember utána főleg flipperek terén kamatoztassa tudását. Olyan flipperek fűződnek a nevéhez, mint a Johnny Mnemonic (1995), a Monster Bash (1998), The Lord of the Rings (2003), a Transformers (2011), a Deadpool (2018), vagy éppen a James Bond 007 (2022), amivel végül csak elérte egykori vágyát, hogy hivatalos James Bond-játékot készíthessen. Noha mi maximálisan elégedettek voltunk a nem hivatalossal is, amit köszönünk szépen és boldog születésnapot kívánunk!