[Top 5] Badass hősök – A nyolcvanas évek akciósztárjai

Aki a nyolcvanas években már foglalkozott bármilyen szinten a filmekkel, az jól tudja, micsoda aranybánya volt a VHS-korszak, majd mekkora fejlődést jelentett a későbbi, DVD-s ősrobbanás, mikor a korábbi kincsek és ritkaságok már csillogó-villogó, a legtöbb esetben legális formában váltak elérhetővé. Azok a különlegességek és fiatalkori csodák, amik még szalagon, sokszor hangalámondással (aka narráció), vagy éppen csak eredeti hanggal vagy németül terjedtek a szomszéd szomszédja által. Onnan, abból a szentélyből, ahol a TV melletti, kombózott lejátszók és felvevők tetején és mellett sorban álltak a ceruzával írt, vagy betűkkel matricázott kazetták, amiken sokszor olyan feliratok álltak, hogy az ember maximum találomra emelt le egyet-egyet. Ebben az időszakban nemcsak az európai és amerikai horror terjedt olyan szélsebesen, mint a nátha, de a különféle akciófilmek is kellően népszerűvé váltak. Az Amerikai nindzsa Dudikoffját legalább annyian ismerték, mint Chuck Norris pörgőrúgását, ahogy Schwarzi kommandós bosszúja is szájról szájra terjedt. Nos, bár csak a korszak, avagy az évtized végén jelent meg a Drágán add az életed!, amely ma ünnepli 35. születésnapját, a Bruce Willis főszereplésével készült akciófilm kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy kicsit elmerüljünk a nosztalgiában, elővéve a VHS-korszak leginkább badass karaktereit. Figyelem, nem fért fel mindenki, így kicsit szubjektív és rendhagyó módon lett összeszedve az öt kiemelt karakter, de kommentben ott a lehetőség, hogy elmondd, te még kit szavaztál volna be!  

5. Mit is mondana ilyenkor Jack Burton? (Nagy zűr kis Kínában)

Aki szereti a filmeket (az rossz ember nem lehet), az jó eséllyel nem vitázna azon, hogy John Carpenter rengeteget tett a modern filmes iparért és a filmvilágért, hatalmas és emlékezetes élményeket kínálva a nézőknek. Akár a vadnyugati hommage-ról, akár sci-fi-horror alapvetésről, akár misztikus horrorfilmről van szó, vagy éppen egy nem hivatalos lovecrafti adaptációról, Carpenter szinte minden esetben megtalálta a helyét, sőt még a horrorfilmes rendezők legjobbjait gyűjtő Masters of Horror-sorozatban is az egyik legjobb epizódot szolgáltatta. Nem elhanyagolható a tény, hogy Kurt Russell társaságában igazi klasszikusokat készített, és míg A dolog sokak számára a legjobb a saját zsánerében, addig a Nagy zűr kis Kínában egy olyan parádés műfaj-paródia, ami a fantasy és a keleti-nyugati akciófilmek legjobb elemeit vegyíti egy poénos és látványos elegy képében, amit a horror úgynevezett sleazy stílusával fűszerez meg. De az egészből különösen kiemelkedik Kim Cattrall, a későbbi Sex és New York érzelmileg sekély nimfomán szinglije, valamint Jack Burton, aki nagydumás pózerként osztja és kapja az egyre jelentősebb pofonokat. Kár, hogy soha nem készült hozzá folytatás, mert a karakter és a film ennél többet érdemelt volna. Tessék pótolni, ha kimaradt!

4. Nem az én háborúm (Rambo – Első vér)

A nemrégiben külön ünnepelt Sylvester Stallone, a nyolcvanas években, két igazán nagy karaktert biztosított az akciófilmek rajongóinak, az egyik a Rockyból ismert Rocky Balboa, a mások pedig természetesen John J. Rambo, a vietnámból hazatért háborús hős, akin azonban nyomot hagyott a rengeteg szörnyűség, és a PTSD hatására kicsit nehezen veszi, mikor egy túlbuzgó, szemétkedő seriff a szadista embereivel kipécézi magának. Egyszerre kritika és kiváló akciófilm, valamint dráma a Rambo, amely úgy működik mindegyik műfajban, hogy utána egyik folytatással sem sikerült ugyanazt a minőséget és különleges hangulatot, élményt megismételni. A modern folytatások kellően brutálisak, a korábbiak pedig inkább az akció irányába húznak, de az 1982-es Rambo – Első vér egy igazi klasszikus, amit aztán beépült a popkultúrába, így Stallone maga is nyugodtan emlegethette a Tango és Cashben.

3. Köszönöm az együttműködést, jó éjt! (Robotzsaru)

Talán két badass karakterrel is szolgálok most, akiket sokan nem tettek volna a listára, de szerintem bérelt helyük van az akciófilmek Panteonjában. Ezek közül az egyik Alex Murphy, aki kiváló rendőr volt életében… majd kiváló rendőrré vált “halálában”. Elvégre Peter Weller, az 1987-es film sztárja alaposan fémesítve, de visszatér feltételezett halála után, méghozzá a robotzsaru-program alanyaként, aki utána megőrizve tisztességét és elkötelezettségét, úgy dönt, hogy megtisztogatja Detroitot, és kiűzi a bűnt a városból. Peter Weller számos remek filmben szerepelt és bizonyított, de a Robotzsaru az egyik legkülönlegesebb darab, amely száz százalékig akciófilm, mégis vannak benne más műfaji elemek, emellett pedig sikerült legendává válnia, aminek hatására videójátékokban, képregényekben és persze folytatásokban, valamint egy remake-ben is visszatérthetett a karakter. Azonban mindmáig az első, eredeti mozi a legkiemelkedőbb, Nancy Allennel, Ray Wise-szal és a többiekkel. 

2. Hagyod őt békén, te szuka! (A bolygó neve: Halál)

Az 1979-es Alien, avagy A nyolcadik utas: a Halál a sci-fi-horror alapvetés (olyanokkal, mint A dolog, Vámpírok bolygója, Testrablók és a többi), míg a folytatás, a James Cameron által ledirigált A bolygó neve: Halál ennek a továbbgondolt, akciófilmes változata, ami mindenből többet és jobbat hozott, megtartva az eredeti jellemzőket, mégis továbblépve az előzmény határain. Ellen Ripley pedig, avagy Sigourney Weaver önfeledten lubickolt a savas vérrel öntözött szerepben, mely minden idők egyik leginkább badass karakterét jelenti, így nemcsak a korszakhoz kapcsolható. Nem mellesleg, miközben a legtutibb akciófilmes karaktereket vesszük listára, alapvetően a macsó férfierő dominál, dagadnak az izmok és csak úgy árad a tesztoszteron, Weavernek hála olyan női akció (és horror) sztárunk is akad, akire nemtől és identitástól függetlenül (kivétel talán, ha valaki xenomorfnak vallja magát), mindenki büszke lehet és akivel mindenki azonosulhat. Míg a karakter az első epizódban szimplán a túlélésért küzd, addig a folytatásban a lánya helyett lányaként megjelenő Newtért egy félelmet alig ismerő anyatigrisként veti bele magát a legkilátástalanabb küzdelembe is, hogy végül a másik harcos amazonnál, a királynőnél is kihúzza a gyufát. Talán mondanom sem kell, hogy ki húzza a rövidebbet.

1. Yippee-Ki-Yay, Motherf*cker! (Drágán add az életed!)

Ha flörtölnek vele, megmutatja a jegygyűrűjét; ha bezárják előtte az ajtót, az ablakon megy be; és természetesen nem hagyja, hogy bűnözők vagy terroristák bárki életét veszélyeztessék. Ha van karácsonyi film, az nem a Reszkessetek betörők, hanem a Drágán add az életed!, aminek második és harmadik része is igazi alapvetés, fantasztikus helyzetekkel, megoldásokkal, csavarokkal, színészekkel és dumákkal, de mivel az 1988-as első rész ünnepli a születésnapját, ezért szorítkozzunk csak erre a filmre. John McTiernan klasszikusa a csúcs felé közeledő Bruce Willisen túl a fantasztikus Alan Rickmannel szolgáltatta a maximális fordulatszámon pörgő karácsonyi akciót, miközben a Nakatomi Tornyot megszálló terroristáknál is nagyobb fenyegetést jelentett McClane elhidegült felesége. Hiába na, még a legerősebb és legbátrabb férfiak is tartanak valakitől.

(Képek: IMDb és Port.hu)

És akkor most jöhet a forró olaj, vagy éppen a feketeleves, avagy zúdulhat rám a felháborodott kommentek áradata, hogy Schwarzi pl. miért nem került fel (Conan, Ragadozó, Kommandó), vagy hol van Chuck Norris, Jean-Claude Van Damme, Dolph Lundgren, Mel Gibson és még egy rakás olyan sztár, akik annak idején kitettek magukért, bicepszükön felül pedig legalább egy félmosolyt megvillantottak. Csillapítva a kedélyeket: ők is badass karaktereket hoztak, akiket nem feledünk, de ugye öt hely állt rendelkezésre, oda pedig most éppen ezek szereplők fértek fel. Ettől függetlenül mondd, neked melyik a kedvenc badass karaktered a nyolcvanas évekből?