Hollywoodban biztos recept van arra, hogy ha valaki talál egy remek regényt, ami úgy jó, ahogy van, akkor azt olyan kezébe adják tovább, aki lehetőleg legalább a felét átírja az egésznek, hogy az adaptáció még csak véletlenül se emlékeztessen az eredetire. Itt van például Max Brooks 2006-os remekműve, a képzelt riportokkal teli World War Z, amely magyarul is megjelent, és ami lényegében különböző karakterek elmesélésében, felidézett emlékein keresztül mutatja be azt a hatalmas háborút, amely az emberiség és az élőhalottak között zajlott le. Természetesen, csak mint fikció, hála az égnek. Nos, ezt a regényt vette alapul Marc Forster (A Quantum csendje, Géppisztolyos prédikátor) 2013-as mozifilmje, amelynek elkészítése ugyan biztató előjelekkel indult, végül igen gyorsan sikerült úgy alakítani, hogy kifejezetten a nagyközönséget célozza meg. Hogy eredetileg milyen lett volna a definitív zombifilm, illetve milyen lett Brad Pitt hősies alászállása a halálos kórokkal teli pokolba? Rövid intermezzo után kitérünk erre is.
A zéró páciens nyomában
Nincs is jobb, mint egy tipikus, reggeli dugó, ami Amerika nagyvárosaiban kicsit más méretekkel rendelkezik, mint mondjuk, itthon. Bocsánat, dehogy nincs, hiszen az még felemelőbb érzés, mikor ebben a reggeli dugóban elszabadul a pokol: robbanások döreje töri meg az átlagos dudálással és kiabálással teli korai órák zaját, majd emberek támadnak társaikra, akik lassan feltápászkodva szintén őrült módjára esnek neki másoknak. Gerald "Gerry" Lane (Brad Pitt) igen gyorsan ráeszmél, hogy ez egyesek részéről nemcsak egy átlagos reggeli, “még nem ittam meg a kávémat” durca, hanem sokkal több annál, így családjával gyorsan menekülőre veszi a dolgot. Hogy mennyire van nagy baj, azt egy másik városba érve tapasztalja meg, ahol a szupermarketet már kellőképpen kirabolták az emberek, amikor pedig valaki Gerry feleségére támad, és őt védelmezve a férj elsüti a fegyvert, egy berohanó rendőr szinte rá sem néz, úgy rohan el mellette, hogy aztán magának zsákoljon be némi elemózsiát az útra.
(Képek: Port.hu, IMDb)
Szóval van baj, ám érkezik a felmentősereg, méghozzá Gerald régi munkájának (ENSZ) és munkatársának hála, már csak hajnalig kell kihúzni a lakótelep zsúfoltságában, ami várható módon nem olyan egyszerű. Végül csak sikerül családostul eljutni egy hadihajóra, ahova a VIP személyeket mentik ki, mármint azokat, akiknek hasznuk van: így vár Gerryre a feladat, hogy derítse ki, honnan származik a zéró páciens, merthogy egy zöldfülű doki szerint vírus lehet a dologban, aminek eredetét felkutatva meglehet az ellenszer is. Némi katonai támogatással a csapat Dél-Koreába indul, ahol aztán nem éppen a tervek szerint alakulnak az események, viszont legalább kiderül, hogy Jeruzsálem reagált a leggyorsabban a fertőzésre – még azelőtt, hogy az kitört volna. És hogy ez miképpen lehetséges? Nos, Gerry elindul, hogy ezt is kiderítse a hatalmas falakkal körbevett városban, amely olyan, mint egy erődítmény, és elvileg bevehetetlen. Persze hamar kiderül, hogy nem, még Jeruzsálem sem bevehetetlen…
Amikor a zombik elözönlötték a világot
Bár kisebb szerepekben más ismert színészek is előkerülnek (Pierfrancesco Favino, David Morse, Peter Capaldi, Moritz Bleibtreu), a Z világháború kimondottan Brad Pitt szóló produkciója, amelyben tipikus héroszi szerepben tündököl, ki mindent túlél, szinte már a haja szála sem görbül. Jó, azért görbül, vagyis inkább sikerül szépen átszúrni a testét, de ettől függetlenül is megy tovább, és megmenti a világot. A családjáért aggódó apát/férjet nagyjából jól hozza, bár ebből kapjuk a legkevesebbet, avagy nem itt kellett élete legnagyobb alakítását hoznia. Helyette inkább harcol, túlél és megoldást talál, amire leginkább szükség van a majdnem 2 óra alatt, ami nagyjából az első percektől az utolsókig pörög, mintha nem lenne holnap. Jó, hát ha nem sikerül megtalálni a gyógymódot, nem is lesz.
Segen (Daniella Kertesz) képében bekerül mellé egy olyan karakter is, akiről igazából semmit nem tudunk meg, ezzel megteremtve a filmtörténet egyik legkidolgozatlanabb karakterét, de átlagban nagyon papírmasé figurákkal van tele a film. A zombik pedig ösztönlények, valahol a 28 nappal később és a Holtak hajnala-remake szörnyetegeit másolva, akik rohanásukkal igen gyorsan kinyitják a bicskát az ember zsebében. Már a nyolcvanas években is voltak rohanó zombik, de inkább a csoszogó hullákkal dolgozott a filmipar, ami adott egy hamis biztonságérzetet, amit aztán a 2000-es évek elején sikerült teljesen lerombolni, hogy a Z világháború még az ember maradék reményét is élve fojtsa meg… itt a fertőzöttek gondolkodás és mérlegelés nélkül támadnak, rohannak, vetődnek, ezzel tömegben olyasfajta mozgást mutatva, mintha csak a víz keresne utat magának. Ez néha, főleg az elején zavaró, már-már komikus lehet, részben a CGI-nak köszönhetően, de később egyre “realisztikusabbá” válik, pláne a vírus természetéből adódóan. Így aztán működik a horror, még ha ez amolyan popcorn-horror is, bár azt hozzá kell tennem, hogy a lakótelepi lépcsőházban kommandózás egyetlen jelzőfény mellett kellőképpen zsigeri számomra, így nyugodt szívvel nem tudnám lehordani azt a filmet, amely ilyet mutat fel. És nem ez az egyetlen jó jelenet, ráadásul Marco Beltrami is hozzá méltó, emlékezetes és hatásos filmzenét írt a mozihoz.
Happy end?
De visszatérve a változtatásokhoz. Brad Pitt Plan B Entertainmentje Leonardo DiCaprio produkciós cégével, az Appian Way Productionsszel ment bele egy licitháborúba, majd 2007-ben így szerezte meg Max Brooks regényének filmes jogait. A forgatókönyv első vázlatát J. Michael Straczynski írta, aki a mű adaptációjának kihívását pont az eredeti regény formájában látta. Egy korai forgatókönyv aztán 2008 márciusában kiszivárgott az internetre, ami az Ain't It Cool News kritikájához vezetett, amely szerint "nemcsak egy nehéz könyv jó adaptációja, hanem egy műfajmeghatározó alkotás is egyben". Végül azonban rengeteg változtatás érte a forgatókönyvet, mely 2007 és 2009 között teljesen átalakult, sőt még a forgatást követően is sikerült új szegmensekkel kitoldani, amik 60 oldalnyi anyagot és 20 millió dollárnyi kiadást jelentettek, végül pedig be sem kerültek a filmbe. Ilyen az a Budapesten forgatott, közel 12 perces jelenet, amely a moszkvai csatát mutatta be, de itt Pitt karaktere már teljesen átment hősies harcosba, így valahol érthető, hogy ez (egyébként leginkább politikai felhangok miatt) a végső vágásba nem kerülhetett be. És ha már Budapest: a forgatást némileg nehezítette és egy rövid ideig akadályozta a Magyar Terrorelhárítási Központ razziája – a producerek elfelejtették a magyar hatóságokkal egyeztetni az éjszaka folyamán, magánrepülővel beszállított fegyverek kapcsán, amik ugyan papíron hatástalanítva voltak, de ez nem felelt meg a valóságnak, és érthető módon felkeltették az illetékes szervek figyelmét. Persze a vádakat hamar ejtették.
Mindez azonban olyan szempontból nem lényeges, hogy a film végül elkészült, és ha nem is lett (sajnos) az eredeti regény minőségi, példaértékű adaptációja, azért így is egy szórakoztató, bizonyos helyeken egészen működőképes, nagyköltségvetésű akció-horror, amely a kém- és zombifilmek hatásos és megszokott kliséit összegyúrva próbál valami egyedit alkotni. Ha ez nem is jött össze, azért így is emlékezetes a végeredmény, már csak egy-egy túlzónak tűnő jelenete (jeruzsálemi fal) okán is. Tíz év távlatából legalábbis jó újranézni (fizikai adathordozók mellett a Netflix, a YouTube, Apply TV és a Google Play lehet a nyerő), és ha nem is lesz a kedvencem, de egyszeri nézésre legalább ajánlható, ha még nem láttad. Boldog születésnapot!
