Top 5 játékújságírói botrány

• A játéksajtónak is vannak botrányai
• Lefizetett újságírók, megváltoztatott értékelések
• Valakik még szexszel is fizetnek egy jobb pontszámért
• Lehet-e még őszinte a játéksajtó?

Azt mondják, baj van, ha a sajtó saját magával foglalkozik -- akadnak viszont olyan kivételes helyzetek, amik miatt érdemes felrúgni ezt az ezeréves hüvelykujjszabályt, mert túl érdekes vagy fontos dolgokról maradnánk le ahhoz, hogy a szőnyeg alá söpörhessük őket.

Ilyen a videojáték-sajtóval kapcsolatos botrányok témaköre is: évente egyszer-egyszer kidurran a gamer-zsurnaliszta lufi, a bemocskolt nevű kollégák pedig azt sem tudják, hová kapják a fejüket meglepetésükben. Legutóbb egy fiatal játékfejlesztő hölgy bizonyos „szolgáltatásai” verték ki a biztosítékot, és e jeles alkalom perverz örömére összeszedtük az utóbbi idők öt legdurvább videojáték-újságírói botrányát.

5.: Geoff Keighley és a chips

Geoff Keighley egy kanadai játékújságíró, egyszersmind talán a legbefolyásosabb az összes külföldi kolléga közül. Olyan neves újságoknak dolgozott, mint a Kotaku vagy a GameTrailers.com, és nemcsak ír, de műsorokat is vezet, illetve szervez – hozzá köthető többek között a SpikeTV-n futó Video Game Awards, avagy újabban VGX is. Geoff olyan emberekkel van baráti kapcsolatban, mint Gabe Newell, Ken Levine, Randy Pitchford…

és mindemellett szegény ördög két éve eladta a lelkét pár zacskó chipsért.

Történt ugyanis, hogy 2012 őszén Geoff feltűnt a tévében egy halom Mountain Dew energiaital és Doritos chips közepette, majd karikás szemekkel, megfáradt tekintettel az arcán közölte a nézőkkel, hogy az említett finomságok exkluzív Halo 4-es tartalomhoz juttathatják a vásárlóikat.

Mindeközben fogadta a beérkező telefonokat, és egy egészen szürreális jelenetsor folyamán azt bizonygatta egy nézőnek, hogy szükség van a hiteles játékújságírókra, akik nem adják el a szavukat. Hogy mi volt ezzel az egésszel a baj, azt a saját kognitív képességeitekre bízom.

Geoff Keighley és egy szomorú kép, ami bejárta
az egész internetes játéksajtót

4.: Rab Florence és a cenzúra

A negyedik helyre egy, az ötödikkel összefüggő eset került: a bizarr tévéműsor ugyanis egy angol játékújságíró, Rab Florence érdeklődését is felkeltette. Rab szabadúszóként rittyentett is egy cikket a Eurogamerre arról a hihetetlen dologról, amit látott, majd egy kiváló anyagban kötötte össze Keighley szereplését a GMAs néven ismert díjátadóval, ami történetesen arról szól, hogy PR-os emberek tüntetnek ki újságírókat – ó, az irónia!

Florence az írta a cikkben, hogy a fent is látható kép „nagyon fontos”, mert remekül összefoglalja, hogy a modern gamer-sajtó tulajdonképpen megkenhető reklámemberekből áll. Ez azonban még nem volt elég, Rab más újságírók nyilvános Twitter-üzeneteit is idézte a cikkben, akik közül egy bizonyos Lauren Wainwright annyira megsértődött az egyik ilyen kiemelésen, hogy

perrel fenyegette meg a Eurogamert, így a szerkesztők a békesség kedvéért simán csak megnyirbálták Rab cikkét, eltávolítva belőle a legfontosabb mondatokat.

Florence másnap felmondott, a sajtó pedig egy emberként ugrott Lauren nyakába, aki mint kiderült, újságírói karrierje mellett megrendelésre is készített ál-teszteket, melyek szerinte „belső felhasználásra készültek, hogy a kiadó tudja, mit várhat majd, ha megjelenik a játék”. Oké. A Kotaku főszerkesztője, Stephen Totilo később elbeszélgetett Laurennel, aki állítja, hogy nagyon bántja, ami Rabbel történt, de nem érzi úgy, hogy a karrierjének kilengései bármit is rontanának a hitelén.

Lauren Wainwright, akit sértett Rab Florence
őszinte hangvételű cikke

3.: Évek óta lefizetik az IGN-t

Az IGN.com a GameTrailers.com és a Gamespot legnagyobb konkurense, egyszersmind az amerikai videojáték-újságírás megkerülhetetlen mamutja, amely ráadásul filmekkel és televízióval is foglalkozik. Az IGN-t jó ideje szokás komolytalan oldalként emlegetni, főleg a hardcore játékosok körében, akik valahogy nem értik, hogy lehetséges, hogy a „nagy” játékok szinte sosem kapnak 7-8 pontnál kevesebbet az IGN stábjától, akkor sem, ha mondjuk abszolút trágyák. Nos, tavaly márciusban egy morcos volt IGN alkalmazott elmagyarázta a népeknek, hogy miért: a neves portál jó előre lezsírozza a kiadókkal az adott játékok pontszámait!

A névtelenségbe burkolózó alkalmazott állítása szerint már tavaly tavasszal biztos volt a The Last of Us és a GTA 5 10/10-es pontszáma, csakúgy, mint az év végén kiadott Assassin’s Creed 4: Black Flag 8.5-je.

A listában más játékok is szerepeltek, amik aztán picit jobb vagy rosszabb pontszámot kaptak, mint amit a volt munkatárs jövendölt, de az eltérések sosem voltak olyan szignifikánsak, hogy eltereljék a gyanút az IGN-ről.

Hogy akkor erről miért nem beszél senki? Egyszerű: az IGN-t a befektetők és a reklámozók tartják el, akiknek a keze messze ér, ergo ha hihetünk az összeesküvés-elméletnek, a befolyásos pénzemberek egész egyszerűen elnyomták a botrányt. Meg különben is, kit érdekel pár tucat lefizetett újságíró, amikor az IGN.com-os hosztesz, Jessica Chobot éppen PS Vitát nyal a lenti képen? Na, ugye!

Jessica Chobot, az IGN.com "arca" éppen egy Sony-féle
kézi konzolt nyaldos, ki tudja, mennyiért

2.: Jeff Gerstmann és a Gamespot

Jeff Gerstmann a Gamespot szerkesztője és meghatározó újságírója volt több mint tíz éven át, ezen hosszú idő alatt pedig a szakma legjobbjai közé tört, köszönhetően őszinteségének és felkészültségének. A diadalmenet egészen 2007-ig tartott, amikor is Jeff kézhez kapta a Hitmannel elhíresült IO legújabb játékát, a Kane & Lynch: Dead Ment (ne tessék meglepődni, ]{redenc mester 71 százalékot adott a játékra, de őt nem fizette le senki, legalábbis nekem nem adott egy fillért se). A program a megjelenésekor olyan sok buggal küzdött és annyira szaggatott, hogy Gerstmann minden jóindulata ellenére is csupán 6 pontot adott rá, kiemelve, hogy a hangulat és a sztori rendben van, de a játékmenet alig élvezhető a félkész állapot miatt.

Aztán Jeffet szépen kirúgták a Gamespottól, a cikket pedig másnapra kicserélték egy magasabb pontszámú anyagra.

Mi történt? Nos, Jeff valódi kritikusként magasról tett arra a tényre, hogy a Gamespoton már hetek óta Kane & Lynch bannerek és hirdetések futottak, amikért az Eidos több százezer dollárt fizetett az akkortájt még viszonylag újnak számító ügyvezető csapatnak. Utóbbi bagázs igazi dörzsölt pénzemberekből állt, akiket nem hatott meg Gerstmann érvelése a hiteles újságírói munkáról. Az elbocsátásból persze hatalmas botrány kerekedett – ebből is látszik, mennyire nem értett az igazgatóság a sajtó nyelvén –, az eredeti cikk pedig ironikus módon visszakerült az oldalra. Bár azt beszélik, Jeffnek felajánlották, hogy visszatérhet a Gamespothoz, ő érthető okokból inkább egy új lap elindítása mellett döntött. És milyen jól tette: a Giant Bomb az egyik legjobban szerkesztett gamer-portál a világon.

Sokak kedvence, Jeff Gerstmann a Giant Bomb sikere
miatt újra megtanult őszintén mosolyogni

1.: Zoe Quinn és az ágyteszt

Zoe Quinn és a Kotaku bizarr esete nem azért került az első helyre, mert alig pár hete kitört botrányról van szó, hanem mert annyira ciki az egész, hogy a fenti, szintén nem túl kellemes történések egész megnyugtatónak tűnnek hozzá képest.

Zoe Quinn egy indie-fejlesztő, aki készített egy viszonylag jó kis játékot Depression Quest címmel, melynek célja a depresszió nevű betegség megértésének segítése. Ugyebár a depresszió nem csak azt jelenti, hogy valaki rosszkedvű vagy szomorú; egy komplex, valódi betegségről van szó, amit néha csak hosszú éveken át tartó kezeléssel lehet elviselhetővé tenni. Na már most, ez eddig rendben van, de…

… az már nincs, hogy Zoe a lábait is széttette pár jobb értékelésért.

Legalábbis ezt állítja róla a volt barátja, aki bizonyítékokkal alaposan teletömött, fájóan hosszú blogposztban írta meg (vagy sírja el) Zoe kis kalandjait a játékvilág pár fontosabb szereplőjével, köztük a Kotaku újságírójával, Nathan Graysonnal.  Zoe mindent tagad, szerinte összeesküvés áldozata lett, igaz, ezt kicsit árnyalják azok a telefonbeszélgetések és e-mailek, amik kiszivárogtak a netre, és meglehetősen explicit helyzetben ábrázolják Quinnt.

A kérdés adott: Zoe felhasználta saját magát ahhoz, hogy jobb színben tűntessék fel őt és a játékát a sajtóban? Nehéz megmondani, bár a gyanú adott, és noha az, hogy kivel fekszik össze, a hölgyre tartozik, azért van egy határ, amit nem illik átlépni a privát szférában.

Szegény Zoe Quinn itt pontosan olyan képet vág,
mint akit valami nagyon meglepett hátulról...

És ti mit tartotok a játéksajtó legnagyobb problémájának? Osszátok meg velünk véleményeteket a kommentek között!