A videojátékok világa sem mentes a tévhitektől, amik szájról szájra terjedve rémisztgetik a kevésbé hozzáértő gamereket. Pedig csak azért, mert a szomszéd Pistike hallotta a haverjától, aki a helyi játékboltban dolgozik árufeltöltőként, még nem biztos, hogy betiltják az FPS-eket, hogy csak éves franchise-ok lesznek, vagy hogy a PS5 már jövőre megjelenik.

Az itt bemutatott tévhitek persze a fentieknél kevésbé vadak, ellenben jóval makacsabbak, hisz nagyon régóta halljuk őket, jómagam egészen ártatlan kis PC Guru olvasó koromig vissza tudom követni a többségüket. Lássuk hát, melyek a játékvilág legfeleslegesebb és legrégebbi tévhitei, amiket még ma is el-elkapunk egy-egy kósza gamer-beszélgetés közben!

5. „Régen minden jobb volt”

Á, igen, az örök klasszikus mondat, amit elsősorban azok a játékosok szeretnek hangoztatni, akik egy ideje már benne vannak az iparban, ott voltak a 486-osok vagy a Commodore-ok felemelkedésekor, játszottak az Impossible Missionnel és az első Test Drive-val, és már vagy tíz éve nem nyúlnak modern játékokhoz. Hogy miért? Egyszerű: mind szar. Na jó, talán mégse mind, de a többségük. És hogy mihez képest? Hát persze, hogy a régi játékokhoz viszonyítva, amik MINDENBEN jobbak voltak! Szép grafika? Kit érdekel, a látvány másodlagos. Jó sztori? Ugyan, a Tetrisnek sincs története, mégis király. Baráti kihívásfaktor? Bitch please, amiben nem halok meg az első képernyőn 5 perccel a program elindítása után (persze ebbe nem beleértendő a Commodore-os kazi beolvasásával eltöltött fél óra), az nem is igazi játék!

Zsémbes öregember
"Ne beszéjjé nekem itten hülyeséget! Az Amiga, az még
gép volt, de ez a péjszéjsön... Bah!"

Akik szerint minden jobb volt régen, természetesen nem a jó oldalról közelítik meg a kérdést. A játékok változtak, az elvárások változtak, a technológia változott, az egész világ változott. Egy Wizards of Wor interfésze ma már legfeljebb nosztalgiázni jó, mert az emberek többsége könnyen átlátható felületet vár. A Wizardry 7 „sztorija” csak megmosolyogtatni tud egy Heavy Rainhez vagy The Last of Ushoz viszonyítva. A Last Ninja epikus játékideje belefér egy GTA 5-ös minijátékba. Józan paraszti ésszel belátható tehát, hogy a mai játékok sem rosszabbak, épp csak nincsenek hozzá fűződő gyermekkori emlékeink, illetve 10-20-30 éve simán elnéztünk olyan dolgokat egy tízezres árú játéknak (már ha volt olyan ember, aki megvette őket egyáltalán és nem a Pecsában másoltatta), mint hogy 5-6 órán át ugyanazt kell csinálni benne, vagy hogy szinte teljesíthetetlenül nehéz. Ráadásul e klasszikus remekművek a maguk idejében ugyanolyan újítóak voltak, mint most egy Battlefield vagy NFS. És ugyanúgy utálták őket a Space Invadersen és Pacmanen nevelkedett ősgamerek, akik úgy vélték, régen minden jobb volt.

4. „Kazuárosodik a játékvilág”

Hancu örökérvényű kifejezése, az angol „causal gamer”, azaz alkalmi játékosokat illető kazuár szó nem véletlenül olyan népszerű: a fent már bemutatott „régen minden jobb volt” emberek így illetik a Wii előtt hadonászó és a telefonjukon Angry Birdsöző nagypapákat és kisgyerekeket. Mert bizony „tény”: a játékvilág egyre jobban kazuárosodik, a játékokból kiveszett a kihívás, a mai kor játékosa pedig azt várja, hogy az amúgy is 2-3 óra hosszú programocska 90 százaléka során semmit se kelljen csinálnia, nehogy már megizzadjon szegény a nagy agymunkában. A kalandjáték manapság interaktív filmet, az FPS csőszerű akciótengert, az autós játék eszetlen száguldozást jelent, míg az olyan, butításra érzékeny műfajok, mint a stratégiák vagy a szerepjátékok egyszerűen csak kihalnak.

Kazuár
Ez egy kazuár. Úgy nézz rá, hogy nemsokára minden
játékos így néz majd ki. Te is. Tényleg.

És hogy mi a legnagyobb baj ezzel az állítással? Nos, csak annyi, hogy bullshit az egész.

Való igaz, hogy az évente új résszel jelentkező, több tízmilliós tömegeket megszólító franchise-ok nem olyan nehezek vagy bonyolultak, mint egy Red Alert vagy Heroes 3 annak idején, de ettől függetlenül igenis vannak olyan programok a piacon, amik a kihívásra szomjazó hardcore réteget veszik célba. Remek példa a hatalmas népszerűségnek örvendő Dark Souls-sorozat, vag a Diablo 3 Monster Power szintjei, hogy az olyan kizárólag PC-re elérhető, brutálisan nehéz alkotásokat ne is emlegessük, mint a DayZ vagy bármelyik nagy MMORPG. És akkor még csak az AAA-kategóriában néztünk körül! Vannak itt még ugyanis indie-k szép számmal, amik szó szerint tobzódnak a szívatás mocsarában. Super Meat Boy, Spelunky, The Angry Video Game Nerd Adventures és még sorolhatnánk. Ha ezekben a játékokban nincs kihívás, akkor mégis miben van?

3. „Minden folytatás csak rossz lehet”

Újabb népszerű frázis és tévhit. Ha egy jó játék folytatást kap, ami ráadásul egy éven belül megjelenik, akkor tuti, hogy tré lesz a végeredmény. Ilyenkor már jobb temetni a szériát, és különben is, ez tiszta Activision és EA jellegű viselkedés. Fúj! Amikor egy ésszerűen gondolkodó gamer szembeszáll a folytatásokat csípőből utálókkal, és megjegyzi, hogy jó-jó, igaz, vannak béna folytatások, de mégis miért mondod, hogy az összes az, akkor rendszerint a már említett kiadók két terméke kerül elő: a CoD és az NFS sorozat, amelyek valóban évente jönnek, és tényleg nem fejlődnek sokat. Viszont. A folytatások között igenis vannak jó játékok, mi több, nem egy sorozat létezik, amit csak másodjára vagy harmadjára sikerült tényleg rendbe tenni. Erre kiváló példa a Far Cry, csakúgy, mint az Assassin’s Creed vagy a GTA. Ezek a franchise-ok ma nem lennének olyan népszerűek és -- mondjuk csak ki! -- jók, ha nem kaptak volna még egy esélyt a bizonyításra.

assassins-creed-4-video-logo.jpg
Az Assassin's Creed 4 is olyan rossz lett,
de olyan rossz! (Nem.)

Természetesen szó sincs arról, hogy minden folytatás jól sikerül. Csak épp kár előre kiborulni, ha egy sikeres játékhoz új részt jelentenek be, ez ugyanis nem egy esetben a vásárlók követelése miatt történik. Ha egy programot milliók szereztek be egy hónap alatt, akkor teljesen egyértelmű, hogy igény mutatkozik rá, és nem biztos, hogy nagyon jót tesz az eladásoknak, ha sokat változik a sorozat két epizód között. Ezért tűnnek egyformának a CoD-ok és a BF-ek, és ezért követnek egyforma receptet a Diablók vagy a StarCraftok. Az élet ilyen, az ipar ilyen, és nem lesz jobb attól sem, ha hülyeségeket terjesztünk a haverjaink között.

2. „Minden nagy kiadó szemét”

Ez az állítás egyre népszerűbb, elég csak arra a szürreális jelenségre gondolni, hogy az EA zsinórban kétszer nyerte el a legrosszabb cégnek járó online kitüntetést, miközben vállalatok százai gyártanak fegyvereket, mérgezik a környezetet, vagy kergetik öngyilkosságba alkalmazottaikat -- nem viccelek, utóbbi kategória királya a kínai Foxconn, melynek vezetése elrendelte, hogy aggassanak védőhálókat a munkásszállások alá, nehogy még több melós haljon szörnyet, amiért kiugrik az ablakon az embertelen körülmények között. Tök jó fejek, ugye?

John Riccitiello
"És ami a legfontosabb: még ebben az évben
világuralomra törünk!"

Mindez azonban senkit sem bosszant annyira az interneten, mint az, hogy laggol a Battlefield 4. Oké.

És ez csak egy kiragadott példa a sok közül. A nagy kiadókkal szembeni általános ellenszenv néha embertelen magasságokba tör, Bobby Kotickot, az Activision főnökét például jó eséllyel jobban utálják a játékosok, mint Hitlert vagy Kim Dzsongunt. Hogy miért? Nos, mert a termékek, amikért fizetnek, nem fejlődnek eléggé, évről évre egyformának tűnnek, a nagy cégek pedig egyre drágábban adják el ugyanazt az árut, amit egy évvel korábban. Ja, hogy ez azért van, amit a 3. pontban is feszegettünk, nevezetesen, hogy a kiadóknak muszáj a kereslet-kínálat szerint üzemelniük, különben bedőlnek? Ez már a kritikusok többségét hidegen hagyja, ők csak fröcsögnek, mint mindig, mert az olyan jó.

Persze a valóság ennél összetettebb színpalettával bír. Először is, a nagy kiadók emberek ezreinek adnak munkát, ergo ha tetszik, ha nem, KELL, hogy termeljenek, és így ki tudják fizetni a saját alkalmazottaikat. Ráadásul minél nagyobbra duzzadnak, annál többe kerül önmaguk fenntartása, ezzel együtt pedig az árak és a pofátlansági mutató is emelkedni fog. Szó sincs szemétkedésről vagy rosszindulatról, csak kőkemény kapitaliztmusról. Nyilván vannak bunkó és rosszindulatú kiadói döntések, de az ilyesmire minden vállalatnál találni példát.

1. „Kihalnak a PC-s játékok”

A kedvencem, a non plusz ultra, a megrögzött konzolos játékosok és a buta, statisztikákat elemezni képtelen, de szájkaratéban feketeöves kazuárok legtöbbször hangoztatott badarsága. Az egyik legrégebb óta létező magyar IT-oldal (nem, akkor sem linkelek, nincs az az isten) fórumán immár tíz éve az egyik leglátogatottabb topik arról szól, hogy a PC-s játékoknak annyi. Az interneten százszámra találunk hasonló anyagokat, cikkeket, jóslatokat, chatszobákat, ahol még ma, a 90-es évek eleji forradalom után megannyi PC-s generációval is virágzik a téma. Igen, még nem halt ki a PC, de majd most! Jaja, megjelentek a next-genek, jaj a PC-nek, majd idén! Oké, idén még nem pusztult ki, de majd jövőre, meglátjátok! Bizony, vége, finító, marad a pléjsztájsön és az egzbáksz, tornoff!

Halott PC
A PC olyan, mint Lenin: él, élt, és élni fog, és még csak
ideológia sem kell neki mindehhez

Csakhogy ezek az emberek tévedésben élnek. A PC nem hal ki, a PC nem megy sehová. A PC virágzik, és ezt számokkal lehet bizonyítani, amik velünk ellentétben nem tévednek.

Ugyanakkor igaz, hogy a PC-s játékipar jóval gyorsabb átalakuláson megy át, mint amit a konzolos piac megenged. Emlékeztek még arra a hisztire, ami az Xbox One bejelentéskor még kőbe vésettnek tűnő DRM-je miatt tört ki világszerte? Nos, PC-n mindez már nem okoz felháborodást. Olyannyira nem, hogy 2008 óta boldog-boldogtalan a digitális vásárlásban látja a jövőt. A Steam nevű internetes áruház és virtuális platform több aktív felhasználót tudhat magáénak, mind a PSN vagy az Xbox Live, a rendszeres leárazások pedig pofátlanul olcsón kínálják az adott szezon legnagyobb címeit. Mindezt csak PC-n.

Hihetetlen, nemde? Az igaz, hogy a hardveres eladások az utóbbi években csökkenő tendenciát mutattak, de fontos figyelembe venni, hogy az előző konzolgeneráció nagyon hosszú ideig volt velünk, az elavult gépek pedig visszafogták a fejlődést. Most viszont, hogy megjelent a PS4 és az Xbox One, egyre szebb játékok fognak megjelenni, amikhez igenis lesz értelme új alkatrészeket venni. Ennyi az egész, nincs itt semmi látnivaló, lehet menni a Steam fórumaira győzködni az ottaniakat, hogy kedvenc platformjuknak vége. Sok sikert!