The Angry Video Game Nerd Adventures teszt

A The Angry Video Game Nerdöt nem ismerni olyan, mintha nem tudnánk, ki a pápa, milyen évet írunk, vagy épp hogy hívnak bennünket. Na, jó, ez talán túlzás -- a nevünkre később kell emlékezzünk, mintsem arra, ki is az a Nerd! Hiába, muszáj elismerni, hogy a mocskos szájú, alkoholista karakter gyakorlatilag egy személyben felelős az interneten hódító videósok furcsa perszónáiért. Ha az okleveles filmkészítő James Rolfe nem találja ki a mára ikonná vált figurát 2004-ben, a vicces, nyilván túlzásokba eső retrojáték-tesztekről szóló videók sem árasztják el a videómegosztókat. Jó eséllyel nem ismernénk Francist, nem tudnánk, ki az a FreddyD, és fogalmunk sem lenne róla, hogy van Irate Gamer -- utóbbi mondjuk nem lenne baj, de akkor is. 2014 mozgalmas év lesz a Nerd számára, elvégre idén remélhetőleg debütál első egész estés filmje (katt a The Angry Video Game Nerd Movie előzetesért), minek köszönhetően a tavaly ősszel megjelent hivatalos videojáték is egyre népszerűbb lesz. De vajon megérdemli, hogy megvegyük, vagy dobjuk rögvest a lávában úszó robotcápák közé?

You know what’s bullshit?

Nos, a válasz attól függ, hogy mennyire szeretjük a kihívást, ugyanis tény, hogy a The Angry Video Game Adventures talán a legszívatósabb játék, ami megjelent a múlt év során. Azok, akik ismerik a független fejlesztők néha teljesen elborult platformereit, mint mondjuk a Super Meat Boy vagy az I Wanna be the Guy, már sejtik, mi vár rájuk az AVGN Adventures telepítése után -- bár tény, hogy még jómagam, mint a Nerd igazi rajongója is megdöbbentem, hogy milyen nehéz a program valójában.

Pedig elsőre nem tűnik vészesnek. A sztori szerint a Nerd és pár barátja épp egy szar játékkal játszanak, amikor beszippantja őket a tévé, hogy segítsenek megtisztítani a 8 bites videojátékok világát a tonnányi gagyi szeméttől, ami elárasztotta azt az elmúlt harminc évben. A takarítás a NES-korszak hagyományaihoz hűen oldalra görgetős platformjáték formájában történik, azaz a Nerdet terelgetve annyi a dolgunk, hogy átverekedjük magunkat a pályákon. Ehhez csak a reflexeinkre, a Nerd zapperjére (a NES régi fénypisztolya) és pár powerupra lesz szükségünk -- ám már az oktatópályán rájövünk, hogy a dolog koránt sem lesz egyszerű, lévén nem elég, hogy Naggi, a nyafogó Zelda-szökevény tündér folyamatosan idegesít minket az ostoba tanácsaival, de elég egyetlen apró hiba, és a Nerd teste apró cafatokra szakad, elveszítve egyet az induláskor kapott harminc életből.

Az oktatópályát követően kiválaszthatjuk, hogy melyik szintet szeretnénk teljesíteni, és ez az a pont, ahol minden Nerd-fanatikusnak széles vigyor ül ki az arcára. A pályák ugyanis olyan játékok paródiái, amiket a Nerd már bemutatott, például az Assholevania a Castlevania 2-nek, a Beat it & Eat it az ataris pornójátékoknak, a Dungeons & Dickholes pedig a klisés fantasy platformereknek állít nem túl dicső emléket. A szabad szájú szóhasználat az egész AVGN Adventuresre jellemző, sőt, a játék kiválóan olvasztja magába a Nerd köré épült franchise közkedvelt elemeit. A mentési pontok például a karakter által gyakran használt Nintoaster gépeket formáznak, az életerőnket sörben méri a program, a felvehető powerupok pedig a videókban látható szereplőket jelenítik meg, mint a Super Mecha Death Christ (ez egy robotikus Jézus Krisztus) vagy a Glitch Gremlin. Ha pedig ez még nem lenne elég, az ellenfelek, a pályák felépítése, a bossok, vagy épp a feloldható karakterek egytől-egyig ismerősek lehetnek. Játszható Motherfucker Mike, a Gitáros Fickó (épp halott állapotában), és a Bullshit Man. Hát kell ennél több egy igazi Nerd-rajongónak?

This game sucks ass…

Kell, persze, hogy kell: a játék ne csak vicces és „nerdy” legyen, hanem jó is -- még szerencse, hogy ezt a kritériumot teljesíti az AVGN Adventures. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy ezt a programot a régi NES-es klasszikusokon edződött mazochistáknak találták ki. A pályák pofátlanul nehezek, tele vannak elkerülhetetlen csapdákkal, szándékosan szemét húzásokkal, amiket csak betanulás útján lehet elkerülni. Mindegyik szint 30 élettel indít, ami soknak tűnik, valójában viszont épp, hogy elég az első végigjátszásra. Összesen nyolc pálya érhető el, majd ha mindegyiket teljesítettük, megnyílik egy utolsó, kilencedik helyszín is, mely végén a Nerd farkasszemet nézhet régi nemezisével.

A játék maga nem hosszú, az igazi veteránok egy óra alatt végigszaladhatnak rajta, de a legtöbb vásárlónak sokkal több idejébe telik majd a szintek legyűrése, egyszerűen azért, mert olyan sokat kell szenvedni velük. Könnyű lenne a brutális nehézsége miatt ekézni az AVGN Adventurest, de nem volna jogos, ugyanis ez esetben a játékosok elvárták, hogy a Nerd játéka igenis kemény legyen, mi több, a kihívás csak az első pár próbálkozáskor hat jogtalanul aljasnak, később már tényleg csak a saját bénaságunk lehet felelős egy-egy elhibázott ugrásért. Ha tényleg nagyon szőrözni akarnék, a gyilkos kockákat emlegetném fel. Ezek a halálfejes blokkok instant megölik a karaktert, és mivel sokszor fájóan pontos időzítés kell az elkerülésükhöz, valószínű, hogy sokak kedvét elveszik majd a program befejezésétől.

Az mondjuk biztos, hogy az irányításon sosem múlik semmi, mert az telitalálat. Billentyűzettel sem olyan rossz játszani az AVGN Adventuresszel, de egy Xbox 360-as kontrollert csatlakoztatva a PC-hez olyan folyamatos, kényelmes és könnyed élmény lesz terelgetni a Nerdet, amilyet csak a legjobb platformerek kínálnak. S ha már a technikai megoldásoknál tartunk, érdemes kiemelni a tálalást, ami egész egyszerűen zseniális lett. A pályatervezés a Mega Man-játékok legjobb pillanatait idézi, a 8 bites grafika nagyon hangulatos, a zene pedig szó szerint tökéletes, e sorok írása közben is a hivatalos soundtrack szól a fejhallgatómban.

Buy this, asshole!

A The Angry Video Game Adventures az a játék, amit minden AVGN rajongó kívánhat. Hangulatos, vicces, pofátlan, bunkó, nehéz, és iszonyatosan szórakoztató. Bár voltak korábbi nerdös próbálkozások, a ScrewAttack és a Freakzone Games csapata ráérzett a lényegre, szóval, ha valaki megszállott Nerd imádó, nyugodtan felvésheti az AVGN Adventurest a kötelezően megvásárolandó játékok listájára. Ugyanakkor, ha az olvasó nem ismeri a franchise-t, amire a program épül, nem fogja érteni a vulgáris humort, és képtelen lesz tolerálni a játékos kitolása céljából összehozott pályákat.

Ráadásul a ScrewAttack masszívan túlárazta a játékot, Steamen 13,99 eurót kérnek érte, míg a weboldal saját boltjában 16,99 dollárt kell kicsengetnünk a szintén steames kulcsért -- és akkor még nem vettük meg a király zenei anyagot, ami újabb 7,99 dollár. Akármekkora Nerd-rajongó legyek is, magamtól nem valószínű, hogy megvettem volna a The Angry Video Game Nerd Adventurest ilyen magas áron, ha pedig mégis, lehet, nem örültem volna, hogy a kínkeserves végigjátszás után már nem sok extra kakaó marad a programban. Mindennek ellenére viszont a készítők jó úton indultak el, remélem, lesz egy hosszabb, nagyobb, suttyóbb második rész!

A játékért köszönet bullseye-nak!