Top 5: 2013 botrányos eseményei

Sajnos vagy nem, 2013 sem volt botrányoktól mentes; ez természetes velejárója annak, hogy egy több milliárd dolláros ágazatról beszélünk, ami milliókat szórakoztat, így elkerülhetetlen, hogy valaki olyat tegyen vagy jelentsen be, ami lavinaszerű kommentáradatot indít be. A Top 5 eheti részében az elmúlt esztendő öt legnagyobb cirkuszát szedtem össze.

5. Patrice Désilets-t utálja a Ubisoft

Patrice Désilets esete a Ubisofttal ugyan nem meríti ki teljes mértékben a botrány fogalmát, mégis eléggé felkapott és legfőképpen érdekes eseménye volt az elmúlt esztendőnek ahhoz, hogy itt is foglalkozzak vele. Az eset röviden arról szól, hogy az Assassin’s Creed-sorozat tervezésében nagy szerepet játszó Désilets átnyergelt a THQ-hoz, majd annak csődbe menetele után visszakerült korábbi munkaadójához, hogy aztán rövid úton az utcán találja magát, mégpedig néhány kollégájával együtt, akiket az évek során magához, az új játékához és a friss THQ stúdióhoz csábított.

Sajnos a mai napig nem tudjuk, hogy szegény Désilets és társai miért jártak így, de figyelemre méltó, hogy egy nagy kiadó mennyire gyerekes módon tudja kezelni a belső ügyeit. Désilets, amennyire mi tudjuk, békés körülmények között távozott (kreatív okokra hivatkozva), s ugyanígy problémamentes volt, mikor visszatért, a franciák azonban valahol időközben olyan alaposan megorrolhattak rá, hogy nem csak a munkájától fosztották meg, hanem az új ötletétől is. Nem szép dolog, Ubi!

Patrice Désilets új játéka az 1666 címet kapta, melynek fejlesztését jelenleg „szüneteltetik,” s csak azért nem kaszálták el, mert különben a jogok visszaszállnak a kitalálóra.

4. A Blackwell Deception ingyen osztogatása

A Wadjet Eye Games, azt hiszem, egy örök életre megtanulta, hogy ingyen játékot csak alapos körültekintéssel lehet osztogatni, különben katasztrofális eredményei lehetnek a mohó és tisztességtelen játékosok hadának. Az eset középpontjában a Blackwell Deception áll, melyet a fejlesztők halloween alkalmából ingyenesen elérhetővé tettek, ami önmagában jó ötlet, de a naivitás, az emberi hiba és a kódokat osztogató program rossz beállításának együttese pokoli két napot eredményezett a csapat vezetőjének, Dave Gilbertnek.

Az egész ott kezdődött, hogy a kódokat kiadó program nem csak a Blackwell Deceptiont osztogatta, hanem a stúdió valamennyi programját. A csapat persze ezeket gyorsan visszavonta, s örülve annak, hogy sikerült hárítani a krízist, kicsit hátradőltek, ám ekkor a játékosok terhe alatt összeomlott a szerver, ugyanis sokan nem egy példányt akartak elvinni. Ekkor a Wadjet Eye Games úgy döntött, hogy tükörszerverekkel tehermentesíti a BMT Micro gépeit, ám ezzel elvették a Steam-aktiválás lehetőségét, ami sokaknak nyilván nem tetszett. A dühödt e-mailek után a csapat IP-címhez kötötte a kódok beváltását, ám mikor ez hatástalannak bizonyult, a promóciós oldalt levették -- csak a kódküldő alkalmazás linkjét nem. Az ingyen játék tehát tovább terjedhetett, mígnem Gilbert megunta az egészet, s a közösségben mélységesen csalódva, úgy ahogy van leállította az ingyenes játékosztogatást. 

A Blackwell Deception jelenleg 9 euróért vásárolható meg a Steam rendszerében.

3. YouTube Content ID

Menj fel a YouTube-ra és garantálom neked, hogy tíz percen belül találsz legalább egy olyan videót, ami egy játék végigjátszásának valamelyik szakaszát mutatja. Az ilyen videókkal tele van az egész oldal, s sokan ezzel keresik a kenyerüket -- legalábbis keresnék, ha a YouTube nem keményített volna be az új tartalomszűrő rendszerével. Ez az eredeti jogtulajdonos által adott minta alapján találja meg a YouTube-on fent lévő anyagok közül azokat, amik teljesen vagy akár részlegesen is egyeznek (a zene a legnagyobb probléma, de a grafikák, filmjelentek és persze videojátékok képi anyagai is problémásak lehetnek), majd a másolatot törli, a gazdájának pedig figyelmeztetést küld.

A mezei felhasználóknak nyilván nem oszt, nem szoroz, hogy figyelmeztetést kap, ám akik a partnerprogram tagjai, azoknak ez óriási probléma, ugyanis intővel a nevük mellett (egyéb korlátozások mellett) a reklámokból nem kapnak pénzt, ha pedig a hirdetésekből nem jön apanázs, oda a korábban olyan jövedelmező csatorna. Nagyon sokan felháborodtak tehát ezen a rendszeren, s amilyen gyorsan találni egy Let’s Play videót, olyan gyorsan jön szemben egy hosszas érvelés arról, miért nem jó a YouTube Content ID.

Több nagy kiadó is kiállt a YouTube-erek mellett, azonnal engedélyt adva a felvételeikre.

2. SimCity-fiaskó

Ha online játékot akar csinálni az ember, akkor jobb, ha felkészül a játékosok rohamára, az ugyanis senkinek sem jó, ha az első nap játszhatatlan a program. Nincs mese, strapabíró szerverek kellenek, mégpedig sok, hogy ne lehessen fennakadás, ez pedig különösen igaz akkor, ha egy népszerű sorozat új részéről van szó. Nos, az EA alulértékelte a SimCity népszerűségét, s mikor elindult a játék, a szerverek szépen derékba törtek a játékosok súlya alatt, sokáig elérhetetlenné téve a virtuális városkákat.

Így utólag persze könnyű belátni, hol hibáztak: nem kellett volna online kapcsolathoz kötni egy olyan sorozatot, ami eddig kiválóan megvolt a singleplayer programok világában. A Maxis és az EA azonban a bajt már jó előre látó játékosok panaszai ellenére is kitartott az elképzelése mellett, ami ugyan szép dolog, de nem sokat segít azokon, akik játszani szerettek volna, s így a SimCity-fiaskó tovább rontotta a kiadó amúgy sem túl fényes renoméját.

Az EA kárpótlásképpen ingyen játékokat adott az érintett játékosoknak.

1. Szigorú Xbox One-szabályok

Az Xbox One már a bemutatásakor sem lopta be magát az emberek szívébe, részben a kevés játék és a sok multimédia szajkózása miatt, na meg az sem tetszett sokaknak, hogyan néz ki és mekkora a doboz, ami majd a tévénk alatt lesz. Az esztétika és az első bemutató felhozatala által jelentett csalódás azonban teljes mértékben eltörpült a Microsoft üzletpolitikája mellett, ami alaposan és abszolút jogosan vágta ki a biztosítékot a játékosok nagy többségében.

A Microsoft becsületére szóljon, hogy nem sokat köntörfalaztak, s egyenes beszéddel leplezték le, milyen terveik vannak az új konzollal -- persze ez a korrektség nem sokat jelent, mikor a konzolpiac elengedhetetlen kellékét, a használt játékokat meg akarták ölni, és súlyos megkötéseket támasztottak a programjaink megosztását és használatát illetően. A Microsoft egy nagyon szigorú, bár előnyöktől nem teljesen mentes rendszert eszelt ki, ami jobb kommunikációval, finomabb kezeléssel talán több támogatót is talált volna, ám a szemellenzős, „majd mi megmondjuk, mi a jó nektek” stílusú közlemények miatt a bizalom csírája sem jöhetett létre.

A céget és az új konzolt csak az mentette meg, hogy nem ragaszkodtak a szabályokhoz, s észrevették a felhasználók ezreinek elégedetlenségét: a Microsoft a nyomásnak engedve eltörölte a tervezett rendszert, ám ez már későn jött, hiszen az Xbox One negatív megítélésére látszólag sziklaszilárd lett.

A legfrissebb adatok szerint az Xbox One 1,2 millióval le van maradva a PS4-gyel szemben.

Egyetértesz a listával, vagy esetleg kihagytunk valami olyan eseményt, ami szerinted fontosabb lett volna? Kommentben mond el!