A város és ami mögötte van
Carnival Row kemény hely, aki nem tud alkalmazkodni, nyomtalanul eltűnik a csatornában vagy valamelyik sikátorban. Az emberek háborúi tündérek, faunok, kentaurok és más lények ezreit űzték el otthonaikból. A szerencsésebbek a nyomornegyedben leltek menedékre, mások nyomtalanul eltűntek.
Mindenki úgy boldogul, ahogy tud: sokan háziszolgának, hordárnak, futárnak, esetleg prostituáltnak álltak. Hiába próbálnak beilleszkedni a különböző fajok képviselői, az együttélés komoly megkülönböztetéssel, az emberektől külsőre és kulturálisan is eltérő lények meghurcolásával jár együtt. A helyzet érezhetően feszült, csak idő kérdése, hogy mikor szabadulnak el az indulatok. Ebben a világban próbál boldogulni két főszereplő: Philo és Vignette.
Keménykalap és mélabú
Rycroft Philostrate (Orlando Bloom - A Gyűrűk Ura, A Karib-tenger Kalózai) nyomozóként járja Carnival Row utcáit és próbálja fenntartani a rendet, több kevesebb sikerrel. Egy kegyetlen sorozatgyilkos után nyomoz, aki a tündérek közül szedi áldozatait.
Philot megviselte a háború, és azon döntése, hogy elhagyta a nőt, akit szeretett. Megszállottan üldözi a gyilkost, szimpátiát érez az elnyomott másfajúak iránt, ahol tudja segíti őket, így próbál vezekelni bűneiért. Zárkózott, hiába fűzik gyengéd szálak házigazdájához, az özvegy Portia Fyfe-hez (Maeve Dermondy), nem tudja érzelmileg közel engedni magához.
Kislány a nagyvárosban
Vignette Stonemoss (Cara Delevigne - Öngyilkos Osztag, Valerian és az ezer bolygó városa) Tirnanoc nagykönyvtárának őrzője volt egészen addig, amíg a The Pact seregei elfoglalták otthonát és menekülni kényszerült társaival. Hivatása, barátai és szerelme, Philo elvesztése után nem maradt más célja az életben, a rabságba taszított tündéreknek segített elmenekülni a zsarnokok elől, és átkelni a tengeren Burge területére. Utolsó akciója során éppen csak sikerül elszöknie az üldözők elől, így kénytelen felszállni a menekülteket szállító hajó fedélzetére. Megpróbáltatásainak itt még nincs vége, a hajó elsüllyed és egyedüli túlélőként vetődik partra Carnival Row kikötőjében.
Keresi a helyét a világban, amilyen sikeres túlélő volt a tenger túlfelén, olyan elveszett az emberek városában. Ennek ellenére lázadó típus, nem akar szolga lenni, de egyedül sem tud boldogulni. Hatalmas indulatok feszülnek benne, a megtapasztalt kegyetlenségek miatt haragszik az egész világra, de leginkább a mindenkit elnyomó emberekre, és a halottnak hitt Philora.
Ami tetszett...
A rendelkezésre álló büdzsé láthatóan nem volt túl nagy, de okosan lett elköltve. A szemfüles nézőnek fel fog tűnni, hogy szinte egyetlen utcán történnek az események, mégis a kameraszögeket és a vágást úgy oldották meg, hogy folyamatosan frissnek tűnik.
A jelmezekre, szintén nem lehet panasz, a szarvak és szárnyak kellően élethűek, a ruhák pedig tökéletesen visszaadják a viktoriánus kori anglia viseleteit. Nagyon jól sikerült az egyes epizódok elején feltűnő főcím. Tagadhatatlan, hogy a Trónok harca és a Westworld inspirálta, viszont sikerült egyedi hangulatúra megalkotni. A részek alatt felcsendülő énekek, és a zenei aláfestés szintén magával ragadó, már a trailernek is ez volt az egyik legerősebb része véleményem szerint.
Vizuális effekteket keveset láthatunk, leginkább az utolsó részekre korlátozódik a CGI használata, kifejezetten jól mutat, nem gagyi, inkább a mennyiségen spóroltak, nem a minőségen. Nagyon jól építkezik a sorozat, megfelelően kezeli a feszültséget, ügyesen bontják ki a szálakat a készítők. A sötét hangulat az első perctől az utolsóig érezhető, helyenként misztikus, szinte már horrorisztikus. Elég sok szereplő és egymástól független mellékszál jelenik meg az évadban, de minden karakter és történet elegendő játékidő kap. Senki nincs elnyomva, mindenkinek megismerjük a motivációit, nincsenek elvarratlan szálak. Egyértelműen a Trónok Harca után marad űrt próbálják megtölteni a készítők, a világban, a sorozat témáiban és a karaktereiben meg is van erre a lehetőség, viszont néhány dolgot érdemes lesz tovább csiszolni.
...és ami nem
Sajnos a legtöbb szereplő és a történet nagy része már ezerszer ismételt klisékből épül fel. A központi történetszál egy kissé átdolgozott Hasfelmetsző Jack sztori, kiegészítve fantasy elemekkel és szerelmi szálakkal.
A politikai játszmák valahogy nem működnek igazán, hiányoznak a sejtelmes beszélgetések, a titokzatos, intrikus karakterek. Nem tesznek hozzá annyit az eseményekhez, mint amennyi műsoridőt elvesznek, érezhetően a következő évad eseményeinek felvezetését szolgálják, ahhoz viszont korán elkezdődnek és túlságosan sok jelenetet kapnak. Philo és Vignette karakterének megalkotásakor mondhatni hanyag munkát végeztek a szerzők, sablonos elemekből épül fel személyiségük és motivációik. Orlando Bloom hozza a kötelezőt, de nem erőlteti meg magát. Philo karaktere bármelyik marcona westernhőssel vagy életunt nyomozóval behelyettesíthető.
Cara Delevigne azonban kellemes meglepetés. Előző szerepeiben nem igazán adódott lehetősége érzelmek átadására, itt viszont volt alkalma bontogatni szárnyait (szó szerint). Kiemelkedő teljesítményt továbbra sem látunk tőle, de nincs okunk panaszra, hitelesen és jól hozta a karakterét, még ha az nem is sikerült túl eredetire. A két főszereplő kapcsolata a múltjuk miatt is elég viharos, keveset találkoznak és a közös jeleneteik, a múltban játszódó epizódot leszámítva, nem működnek megfelelően.
A mellékszereplők és a kiegészítő történetszálak is nagyon kiszámíthatók, hiába látunk ismerős arcokat a komolyabb szerepekben (Jared Harris, Indira Varna) nem érik el a megfelelő hatást, egy idő után érdektelenné válnak. Egyedül Imogen és Agreus története képez kivételt, viszont itt is már részekre előre lehet sejteni mi fog következni. A lány az évad végére komoly személyiség fejlődésen megy keresztül, már-már szerethetővé válik, reméljük a következő évadban lényegesen több szerepet kap ez a szál.
Összegzés
Végsősoron nem mondanám, hogy rosszul sikerült a Carnival Row első évada. Egy jól elkészített, megfelelő színészeket felvonultató sorozatról van szó, aminek sajnos a forgatókönyve meglehetősen klisésre és középszerűre sikeredett. Még, ha a főszereplők nem is túl eredetiek, akadnak érdekes mellékszereplők, valamint a világban, az emberek és a mágikus lények együttélésével járó konfliktusokban is nagy a potenciál.
Ebben a formában nem lesz maradandó, sőt valószínűleg a legtöbb embert hidegen is hagyja az első nyolc epizód, viszont érdemes lehet egy esélyt adni a folytatásnak. Nem lesz a kedvencünk, de kellemes kikapcsolódást nyújthat, ha félre tudjuk tenni az elmúlt évek kiváló alkotásai miatt kialakult sznobizmusunkat.
Írói vélemény:
Én személy szerint élveztem az évad minden percét, várom a folytatást, voltak érdekes és izgalmas pillanatok, még így is, hogy a központi történetszál és a befejezés kiszámítható volt. Jelenleg 8,1 pontos értékelése van IMDB-n, amit én kissé soknak érzek, öt-tíz évvel ezelőtt valószínűleg sokkal eredetibbnek és érdekesebbnek hatott volna.
Pro
+ Kiváló hangulat, zenei- és látványvilág
+ Tapasztalt, ismert színészek
+ Jól kidolgozott világ, aktuális konfliktushelyzet
Kontra
- Klisés karakterek és történet
- Kiszámítható fordulatok
- Takaréklángon égő színészek
