Az Ares Gamestől már jött pár finomság (Sword & Sorcery és Divinity Derby), de a Pendragon Game Studiotól származó The Last Friday felteszi az i-re a pontot. Már ha horrorrajongó vagy. Már ha odáig vagy a nyolcvanas évek slasher filmjeiért, illetve Freddyért és Jasonért a Rémálom az Elm utcában és a Péntek 13 című franchise-okból. Elvégre a The Last Friday lényegében az első Péntek 13-moziknak állít emléket, majd Return to Camp Apache kiegészítőjével mindezt (nem) Freddy bevetésével fejeli meg. Jöhet a füvezés és szexelés, majd a gyors elhalálozódás és feldarabolódás?
The Last Friday
- Kiadó és partner: Ares Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív/kooperatív
- Játékosok száma: 2-6 fő (3-7 a kiegészítővel)
- Játékidő: átlagosan 30-120 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,29/5
- Ára: a kiadó honlapján jelenleg nem kapható, nagyjából 60 fontért, 23 000 forintért rendelhető
A történet a szokásos. Öt fiatal érkezik a tóparti táborba, hogy kicsit rendbe hozzák azt, miközben jól érzik magukat. Amiről nem tudnak, az az, hogy korábban gyilkosságok történtek a helyszínen, az elkövetőt pedig azóta sem találták meg. Márpedig a mániákus ismét lesben áll, hogy lecsapjon a gyanútlan áldozatokra, lehetőségei szerint mindenkivel végezve a saját fordulójában. Az már más kérdés, hogy az alapjáték nemcsak az első Péntek 13-filmnek és a zsánernek állít emléket, hanem a folytatásoknak is, avagy beindul a hajsza, majd a táborozók is visszavágnak, hogy a negyedik fejezet végére végleg elpusztítsák a szörnyeteget. Mielőtt beindul a valódi rémálom...
Macska-egér játék
Az The Last Friday táblája nagyon szépen dizájnolt, illusztrált, leginkább a 2011-es Letters from Whitechapelre hasonlít. Itt ugyan még nem látszódik, csak az, hogy 15 forduló során lehet egymás orra alá törni a borsot, de a játék lényegében 4 fordulóból áll, mindegyik kicsit más céllal és lehetőségekkel, miközben egy nagyjából 30 perc, de akár rövidebb is lehet. Az első fordulóban a titokban közlekedő gyilkos próbálja legyilkolni a táborozókat, akik közben felfedezik a környéket, majd a másodikban már a túlélők vadásszák le az őrültet. A halál pedig igen könnyen bekövetkezik a Pendragon Game Studio alkotásában: a táborozók a sima fehér, vonallal összekötött pontokon haladnak, míg a gyilkos a számozottakon, ha pedig egyik áthalad a másik felett, akkor azzal el is teszi láb alól. Aki pedig a második fejezetben elintézi a mániákust, az lesz a kiválasztott, akit a harmadik fejezetben a bosszúra szomjazó elmebeteg el akar kapni, majd a negyedik fejezetben ismét fordul a kocka, és ha a hős túlélte az előző kört, akkor végleg pokolra küldheti a fenevadat.
Mindez egy szimpla adok-kapoknak tűnhet a rövid ismertetés alapján, de szerencsére izgalmasabb a helyzet. A hidden movement mechanikának hála a gyilkos mindig egy paraván mögött teszi a saját lépéseit, minden harmadik forduló után pedig a fejezettől függően jelzi egy korábbi vagy az aktuális helyzetét. Nem utolsó sorban használhat speciális lehetőségeket is a terror-pontokkal összeszedett tokenekkel. Amiket amúgy a hullákkal gyűjt be, szóval többszörösen is fontos, hogy elkapja a táborozókat. Akik amúgy szintén találnak tárgyakat (ezeket részben a gyilkos hagyja el véletlenszerűen), amikkel aztán kideríthetik, hogy éppen a közelükben van-e az elkövető, de akár csapdát is állíthatnak neki. Közben a tokenekkel felfedett kulcsokkal megnyitják a házakat, a csónakkal rövidítik az utat és hasonlók. A jó hír pedig az, hogy bármikor bármit megbeszélhetnek, csak ugye a víz jól viszi a hangot, avagy a gyilkos is hallja, ha valami tervet eszelnek ki ellene.
Mindez egy jófajta harcot eredményez a játékosok között, akik közül egyvalaki mindenképpen a mániákust testesíti meg, míg a többiek játékosszámtól függetlenül mindig 5 karaktert irányítanak. Amennyiben valaki meghal, akkor sincs gond, maximum a következő fejezetben újraéled egy másik személy bőrében: mindegyik színnél három lehetőség közül lehet választani, avagy utánpótlás van bőven. Ha mégis mindenki meghalna, a gyilkos pedig győzedelmeskedik, nos, akkor természetesen vége a dalnak. A fejezeteket ráadásul lehet külön-külön is játszani, nem kell a teljes kampányon végigmenni. Ha mégis így teszünk, akkor viszont van egy lehetséges folytatás, amennyiben nagyon belejöttünk a darabolósba.
Nem Freddy, az álommanó
Egy évvel az alapjáték megjelenése után jelent meg a Return to Camp Apache, ami a The Last Friday kiegészítője, és ami a megszokott minimális bővítés mellett alaposan felforgatja az erőviszonyokat és lehetőségeket. Merthogy 10 esztendővel az eredeti mészárlás után egy ősi gonosz ébred fel a közeli erdőben, és bizony mindenkire szükség van a legyőzéséhez, így az eredeti játék hősére, de még a mániákusra is.
Ez azt jelenti, hogy két gonosz lép a képbe (mindkettőt másik játékos irányítja, avagy a minimum fő innentől három lesz), miközben feltűnik a seriff, egy boszorkány, számos új képesség és token, segédlet, sőt még az erdőtűz is, amivel a játéktáblát is sikerül megbolondítani. Emellett nemcsak két teljesen új fejezetet kapunk a sztorihoz, hanem új játékmódot a teljes kampányhoz, ami különösen izgalmassá teszi a The Last Friday játékmenetét és küzdelmeit. Mindezt kábé 28 fontért, nagyjából 11 000 forintért tehetjük a polcra, ami az újítások ismeretében nem rossz ár, pláne, hogy a játékosszám kibővítése mellett a teljes társas új életre kel.
Horrorrajongóknak!
Ha valaki nem kedveli a slashereket, magát a horrorfilmes műfajt, az esélyesen csak egy újabb hidden movement mechanikájú társasjátékot lát a The Last Fridayban. És bár a játék így sem vizsgázik rosszul, azért akadnak jobb választások. Ellenben horrorrajongóként kifejezetten lehet élvezni a kialakuló helyzeteket, a horrorfilmekből ismert cselekményt és karaktereket, ráadásul remek vizuális stílus mellett, ami csak hozzáad a The Last Friday értékeihez. Nem mindig jönnek be a számítások, mindkét oldal kerülhet kellemetlen szituációkba, ráadásul minél többen ugranak a kampányba, annál változatosabbá válik a játékmenet is, hiszen mindenki a saját belátása és taktikája szerint cselekszik, miközben csak óvatosan beszélik meg a rendelkezésre álló opciókat. Mivel pedig maguk a fejezetek nem nyúlnak túl hosszúra, sőt a kiegészítő dobozában lévő homokórával a feszültséget és a sebességet is növelhetjük, lényegében bármelyik este érdemes leülni egy-egy küzdelemre, amit a Return to Camp Apache is alaposan feldob, igazából abszolút kerekké téve az egészet.
