Biztos jó móka egy zenekar tagjaival társasjátékot készíteni, sőt a horrorfilmek felé is kikacsintgató Dani Filth és csapata, a Cradle of Filth esetében simán el tudnám képzelni a dolgot, ahogy pl. a Gwar, a Dimmu Borgir, a Manowar vagy a Demons & Wizzards is itt van a szemeim előtt egy-egy egyedi, a csapathoz illő témával. Szóval annyira nem lepett meg a Powerwolf szerepeltetése a vámpírokkal és farkasokkal, viszont pont elegendő löketet adott a tematika ahhoz, hogy felfigyeljek a társasra. Csak fél év, és egy nagyobb kiadó menedzsmentje kellett ahhoz, hogy el is jusson hozzám.
Armata Strigoi
- Kiadó és partner: Pegasus Spiele
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 60-90 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,29/5
- Ára: itthon 15 990 forintért megvásárolható
A vérszívók és farkasemberek örök küzdelme a végéhez közeledik, mikor az utolsó nagy Vámpír Mester az ősi Tismana erődjében rejtőzik el tanítványával, hogy ott erősödjenek, ám a legendás Powerwolf, a harcos farkasfalka rajtaüt otthonukon. Az ostrom persze nem egyszerű, hiszen a gonosz lakozik a szentségtelen falak között, de a horda semmit nem bíz a véletlenre, így teremről teremre haladva intézi el az erődben élő szörnyszülötteket, hogy fegyvert és hatalmat szerezve, még erősebbé válva győzze le a vámpírokat. Mi, játékosok, természetesen a Powerwolf felett vesszük át az irányítást egy abszolút kooperatív játék formájában. Mert “farkasvilág van, farkasok vagyunk… farkastörvények közt élünk, vagy meghalunk!”
Érzem a vérszagot!
Az olaszoktól érkezett, immáron a Pegasus Spiele által gondozott Armata Strigoi már a címét tekintve is a német power metal bandához köthető, hiszen ez az egyik dalukból lett kölcsönözve. És ahogy a dobozt kibontjuk, szemügyre vesszük az összetevőket, gyorsan realizálhatjuk, hogy a tartozékok többsége is ezen elv mentén készült el. Az öt farkas koma mindegyike saját paklival rendelkezik, melyek tartalmazzák a zenekari tagok fotóit és nevét. A minik már kevésbé hasonlítanak valós önmagukra, mivel átalakult formában lettek elkészítve… de ki tudja, én biztos nem követem nyomon a bandát a teliholdas éjszakákon. Van még két strigoi mini, hozzájuk való pakli, tokenek, vérjelzők, sebesülésjelzők, ellenfél-tokenek, jutalmak, valamint maga a játéktér, ami modulárisan építhető fel, méghozzá termenként, amik közepére egy-egy forgatható platform kerül.
A feladat természetesen a vámpírok levadászása, de nem csak úgy nekik rontva, nem eszik olyan forrón a strigoit! Az ostromló felek első körben kívülről, egy tetszőlegesen lehelyezett bejáraton jutnak be a saját, kinézett helyükre, utána pedig mindenki választ egyet a saját kártyái közül, amit mindenféle megbeszélés nélkül (elvégre mindenki máshol támad, szóval nincs tanácskozás), lefelé fordítva tesz az asztalra. Ha lerakták az első kártyákat, azokat egyszerre kell felfedni, majd a lapok felső értékének megfelelően, a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki egy saját körben teljesíti a lehetséges akcióit. A kártyák mozgást tesznek lehetővé, plusz támadási értéket és speciális képességeket tartalmaznak. A támadásokat azonban később már tudjuk befolyásolni az extrán begyűjtött tokenekkel és kártyákkal, sőt utóbbiak két módban is használhatók: az egyikkel nagyobb sebzést érhetünk el, de ezzel az adott tárgyat végképp száműzzük a játékból.
A legfontosabb azonban, hogy ahogy likvidáljuk a kisebb ellenfeleket (harci mezőre lépve elveszünk egy tokent, majd legyőzzük az azon jelzett ellenfelet a harci fázis során – lényegében összehozunk annyi sebzést, amennyit megkövetel), jutalmakat kapunk, amik között van vérjelölő is. Ezeket az oltárt jelző kártyalapon gyűjtjük, és ha elérjük a játékosszámtól függően megkövetelt mennyiséget, levadászhatjuk a vámpírokat is. Ha az egyik strigoinak annyi, a másik bekattan és erősebb, veszedelmesebb lesz, ráadásul körönként már nemcsak támad, de a platformokat is megsemmisíti, ezzel még több bonyodalmat okozva. Ekkor ismét le kell győzni, de ha sikerül, a játék véget ér, a csapat megnyerte az ostromot. Ha azonban a vámpírok bármikor megszereznek egy adott számú vérjelölőt, a farkasok sorsa megpecsételődött.
Jó vadászatot!
Mindez persze csak egy gyors összefoglaló, mert ha a teljes játékmenetet nézzük, vannak további szabályok. Például az adott játékos köre után mindig a strigoi lép, de ha a kör alatt már sebzett, akkor egy jelölővel ártalmatlanítjuk a következő játékos köréig. Emellett felfedezhetünk szerzeteseket is, akiket nem muszáj vegzálnunk, a képességekkel ugorhatunk, sőt még azért is extra kártya jár, ha például először sebezzük meg a vámpírokat vagy először támadunk meg valakit. Összességében tehát van némi mélység a játékban, és bár nem egy brutális stratégiai gamer társas, a kezdőket itt-ott kicsit összezavarhatja a bőség zavara. Ettől függetlenül a legtöbb lépés hamar megérthető és elsajátítható, akár még izgalmas harcok is kialakulhatnak, de minél többen vagyunk, annál több az esélyünk a vérszopók ellen.
Anyagminőségét tekintve az Armata Strigoi semmiben nem kiemelkedő, miniatűrjei egész jól néznek ki, illenek a témához, kártyái és lapkái, tokenjei rendben vannak, illetve a zenekar albumborítóiért felelős Zsofia Dankova festményei kifejezetten ütősek. Kezdve a dobozon látható artworktől a kártyákon lévőkig. Maga az erőd a moduláris darabokkal nem túl látványos, de szerintem nem is zavaró, mindenesetre egy szebben megfestett, részletgazdag táblát jobban értékeltem volna, már csak azért is, mert a forgó platformos megoldásért annyira nem vagyok oda. Viszont elfogadom, mert a strigoi mozgatásában fontos szerepet játszik a betűkkel jelölt utaknak hála, szóval ez sem kifejezetten negatívum. Más kérdés, hogy a társas leginkább a Powerwolf rajongóit szólítja meg a zenekar sajátos világának feldolgozásával, ami mellé egy-két albumot benyomva biztos remekül lehet szórakozni. Ha azonban valaki nem annyira van otthon a banda univerzumában, az némileg elveszettebb lehet a játék alatt. Nem rossz, sőt vannak jó megoldásai, ötletei, a téma maga eleve nyerő, viszont az biztos, hogy nem lesz ott az év legjobbjai vagy innovációi között. Egy próbát azért megér.
