Sam Raimi igazi kultuszt teremtett, amikor legendás fiataljait az erdei kunyhóba küldte, ahol később ősi erőket élesztettek fel egy orsós magnó felvételével. A Fangoria Horrormagazint a csomagtartóban tároló Bruce Campbell és barátai a nyolcvanas években szinte minden háztartásban újra és újra átélték a borzalmakat, még itthon is, hiszen Magyarországon a másolt és házilag narrált VHS-en terjedt Az erdő szelleme címre keresztelt produkció. Még az iskolások is “arról” a filmről beszéltek, melyben az életre kelt faágak megerőszakolják a nőt, miközben a démonivá vált haverok üvöltenek és acsarognak. A rendező azóta bejárta Hollywoodot, ahogy színészfelfedezettje, Bruce Campbell is, miközben a Gonosz halott, avagy az Evil Dead nemcsak néhány folytatást, egy remake-et, de még egy tévésorozatot is megért a videojátékok és képregények mellett. Plusz 2016-ban eljött az ideje egy modern, minikkel telepakolt, Kickstarteren elstartolt társasjátékos verziónak is, amire a rajongók persze egyből ugrottak… a szomorú része az volt ennek a feldolgozásnak, mikor 2018-ban a projektet végül lelőtték, a támogatók pedig hoppon maradva futhattak a pénzük után. Azután jött a Jasco Games.
Evil Dead 2: The Board Game
- Kiadó: Jasco Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Megvásárolható a kiadó oldalán
- Típus: kooperatív/kompetitív
- Játékosok száma: 3-6 fő
- Játékidő: átlagosan 60+ perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,33/5
- Ára: 80 USD, nagyjából 24 100 forint az alapjáték
Az a Jasco Games, amely Mega Mant és Buffyt, a vámpírok rémét is sikerre vitte már, és amely végül felkarolta az elbukott projektet, megvalósítva ezzel nemcsak sokak álmát, de egyben kárpótolva a korábbi támogatókat is. 2019-ben ugyanis főnixmadárként éledt fel az Evil Dead 2: The Board Game, amely Kickstarteren újragondolt formában kínálta a horrorfilmes élményt, ámde egy messzemenőkig tisztelendő extra kitétellel: amennyiben sikeres a kampány, a korábbi, befuccsolt játék támogatóinak listáját megszerezve nemcsak azok fogják megkapni a társast, akik erre az új verzióra befizetnek, hanem azok is, akik az elbukott változatra költöttek. Fontos: a Jasco Gamesnek semmiféle kötelezettsége nem volt a régi játék és annak összegyűjtött pénzösszege kapcsán, a cég mégis meglépte ezt a rendkívül baráti lépést. Az Evil Dead 2 pedig végül, a sikeres kampányt követően, el is készült, hogy végre pont kerüljön az eleinte szomorúnak tűnő sztori végére.
És milyen jó, hogy így történt. Az eredeti verzióhoz képest sokkal mutatósabb doboz egy védőkartonban található, mindkettő a Necronomicont ábrázolja, ami már megadja az alaphangulatot. Benézve a fedél alá, nem szabadul egyből minden szörnyűség az emberre, először a játékostáblákon, tokeneken, jelzőkön, a normál méretű játéktáblán és az egészségesen terjedelmes szabályfüzeten kell átvergődnünk, hogy végül rátaláljunk az egyedi dobókockák (3 db. D6) és a kártyák mellett a kisebb kartondobozba rejtett minikre. Minden karakternek kétfajta (egy normál és egy megszállott) figura dukál, emellett van egy rakás deadite, avagy démoni alak, plusz a különböző bossok, akik előkerülnek a kampány során. Tartalmas és izgalmas felhozatal, amit az Extras Pack egészít ki, ha arra is beruházunk: ebben új eseménykártyák, főellenféllapok, minik kaptak helyet, hogy immáron gyilkos mókusok és szarvasok, sőt valódi démonok is vegzálják a jónépet.
Az alapkoncepció a következő: a mezőkre felosztott játéktáblán a jól ismert kunyhó, valamint annak közvetlen környezete látható, ebben benne foglaltatik a kis kamra, valamint a sírhely, ahol némi fejetlenség alakul ki. A játékosok a házon belül bárhol kezdhetnek, magukhoz vége egy-egy Corruption-kártyát, amit azonban még nem néznek meg. Hogy ennek mi a jelentősége? Nos, az Evil Dead 2: The Board Game egy félkooperatív játék, ami azt jelenti, hogy a játékosok véletlenszerűen megszállottá válhatnak, ebben az esetben pedig a gonosz győzelmét igyekeznek lehetővé tenni. Az időnként húzható Corruption-kártyák a felállást variálják meg, a feladat pedig emberként annak az átjárónak a bezárása, amin keresztül a szörnyűségek érkeznek, míg a másik frakció azon dolgozik, hogy megnyíljon a kapu, sikerüljön megidézni a fődémont. Minél többen játszunk, annál több az esély arra, hogy megszállottak is lesznek a csapatban, és mivel ezt alapvetően csak az adott fél tudja, alaposan meg kell gondolni, mennyire bízunk meg a többiekben.
Némi bizalomra pedig szükség van. Ahogy ugyanis mennek a fordulók, mindig egy eseménykártya hatására jelennek meg az eltérő számban születő deadite-ok, majd később a nevesített, erősebb főellenfelek, a csapat pedig ezalatt a területet fedezi fel, megnézve és gyűjtve a véletlenszerűen elszórt lapkákat, amik segítő tárgyak mellett a Necronomicon lapjait jelentik. Utóbbiból kell megfelelő számban begyűjteni, majd lerakni a kapunál ahhoz, hogy a feladat sikerrel teljesüljön, legyen szó bármelyik oldalról. Tárgyakat pedig átadhatunk egymásnak, amire a harcok és a megszabott akciószám mellett szükség van. Nem mellesleg varázsolhatunk is, ha van rá lehetőségünk, így például kockáztathatunk, és elkezdhetjük megtekinteni mások Corruption-lapjait. De mint mindennek, ennek is megvan a maga következménye és ára.
Márpedig tényleg mindennek van következménye, legalábbis általában. A limitált akciólehetőség miatt eleve jól meg kell gondolni, mit teszünk és merre, a területet is fel kell osztani a sok-sok lapkapontnak köszönhetően, ráadásul hiába tervezünk, amikor a minden körben újra beszülető deadite-ok megnehezítik a dolgot. Egyesével-kettesével harcolni ellenük még nem akkora kihívás, de igen gyorsan felborulhatnak az erőviszonyok, ráadásul iparkodni kell, hogy mielőbb beszerezzük a szükséges számú Necronomicon-lapot, hiszen a démoni horda nem vár örökké. Közben harcolhatunk egymással, a szörnyetegekkel, elbarikádozhatjuk a bejáratokat, továbbá figyelnünk kell állapotunkra is. Feladat tehát van bőven, de mindez egy nagyjából közérthető, viszonylag egyszerű és mindenképpen logikus játékélménybe csomagolva elevenedik meg.
Szórakoztatóan gonosz halott
Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, mennyire tisztelendő az a hozzáállás, amivel a Jasco Games feltámasztotta ezt a projektet, valamint kármentesítette az eredeti támogatókat. Ennek csak minimálisan van negatív következménye, elvégre a minik anyagminőségén érezhető, hogy picit visszább kellett venni a költségvetésből, de itt is inkább arról van szó, hogy semmi kiemelkedőt nem találunk a figurákon, azok elég egyszerűek, aminek az előnye az, hogy megvalósulhatott ez az álom. Nem rosszak a minik, senki ne értse félre, sőt jól felismerhetők a közkedvelt karakterek, de mai viszonylatban ennél azért sokkal jobbakat találunk a Kickstarter-piacon. A mechanika kellemes, nagyon élvezhető, az illusztrációk általában rendben vannak, ahogy a dizájn is, így a rajongók mindent felismerhetnek, mindent üdvözölhetnek, amit ismernek a filmből/filmekből: kezdve a házbelsőtől a kacagó trófeán át (Extras Pack) egészen a levágott kézig vagy Henriettáig. Ennek jelentőségét pedig talán nem is kell ecsetelnem. Horror- és Evil Dead-rajongüknak kötelező, de a téma kedvelőinek is nyugodtan ajánlható.
Extras Pack nélkül is tökéletesen játszható, nagyon élvezetes már 3 főtől (4-5 fővel a legjobb), nem kell hozzá társas-mesternek lenni, így könnyen érthetők a szabályai is, avagy minden téren hozza azt, amivel kategóriájában sikeressé válhat. Hamarosan videón is megmutatjuk, érdemes figyelni csatornáinkat, ha pedig a Jasco Games volt olyan kedves, hogy szárnyai alá vette ezt a projektet (illetve köszönjük a játékot!), akkor aki teheti, közvetlenül a kiadótól vásárolja meg a csomagot: ami itt érhető el. És hogy egy szóval milyen az Evil Dead 2: The Board Game? Hát mi más lenne? Groovy!
