Szerepjátékos társalgó cikkeimben néhány ikonikusabb név kivételével kifejezetten próbáltam eddig főként olyan játékokat felvonultatni, amelyek rules-light rendszerekkel viszonylag könnyen, gyorsan elsajátíthatóak, és kifejezetten kedveznek a kezdő, asztali szerepjátékok iránt esetleg épp csak érdeklődő csapatok és mesélők számára. Komplexitás szempontjából azonban eddig túlzások nélkül egyetlen játék sem bizonyult annyira egyszerűnek, mint Dirk Stanley Mere Anarchy, magyarul a Rollins Publisher jóvoltából Merő Anarchia néven megjelent rendszere. A játék összes szabálya, a világgenerálását, szörnyalkotást, mágiát és kasztokat is beleértve elfér egy 80 oldalas kis vékony kötetben, ám a játékrendszer magja ebből csak alig pár oldalt tölt ki ténylegesen.
Gyakorlatilag nyugodtan el lehet felejteni az olyan komplexebb elemeket, mint az intelligencia, lopakodás, diplomácia és egyéb százalékos értékek, a fél enciklopédiára elegendő skill leírások. Szükség van összesen két darab hatoldalú kockára, a teljes játékszabály pedig gyorsabban megérthető és elsajátítható, mint egy-egy közepesen komplex társasjáték szabályzata. A Merő Anarchia az a játék, amiért visszatekintve, öt-hat évvel ezelőtt, amikor random baráti társaságokkal néha felvetődött, hogy érdeklődnének a szerepjátékok iránt, bármit megadtunk volna. Tökéletes arra, hogy adjon egy nagyon, nagyon könnyűsúlyú rendszert, gyorsan legenerálható ellenfelekkel, egyedül vagy a többi játékossal kollaboratívan összeállítható, rövid világleírásokkal, térképekkel úgy, hogy több nap helyett a kalandmester alig pár óra alatt előkészíthet vele egy, akár egész délutánra elegendő kalandot.
Szabad kreatívkodás
Ha valaki még épp csak ismerkedne a szerepjátékok lényegével, játékmenetével, és nem biztos, hogy szeretne rögtön első körben annyi időt, energiát és pénzt áldozni erre a hobbira, amennyit a nagyobb címek igényelnek (nem véletlen, hogy az utóbbi évek során egyre nagyobb népszerűségre tettek szert az olyan vékonyított kezdőszettek, mint például a nemrég bemutatott Call of Cthulhu Starter Set), a Mere Anarchy és hasonló társai lényegében a tökéletes alternatívát nyújtják. Egyúttal pont a rendszer rugalmassága miatt tökéletesen alkalmas arra is, hogy akár teljesen új, egyedi világot alakítson ki vele a mesélő. Bár az illusztrációk és a kézikönyv stílusa egy tipikus, könnyed, kissé humoros fantasy világ alapjait fekteti le, a gyakorlatban semmi akadálya nincs annak, hogy pár ügyes átírással akár egy végletekig elborult fantasy paródiát, vagy akár egy teljesen kifacsart, Dread Delusion jellegű világot építsen. A karakterek két-három játékalkalom után automatikusan fejlődnek, a maximális szint 5, a szintlépésekkor pedig előre megadott értékek növekednek. A támadás, a védekezés mechanikái, a páncélok, varázslatok, módosítók működése mind pofonegyszerű. A Rollins YouTube csatornáján a játékmechanikák lényegét például egy alig négy perces videóban sikerült összefoglalniuk.
Ám ettől még pár apróságot hiányoltam. A fejlődés során például a karakterek a megnövelt bónuszokkal csak könnyebben térnek ki a támadások elől, és nagyobb eséllyel sebzik az ellenfelet, a sebzés mértéke és a maximális életerő viszont nem változik. A magyar változat tartalmazza az összes, az eredeti kiadásban külön pdf-ként elérhető füzetet, amelyek 20-20 oldalban térnek ki a játékos karakterek, a nem-játékos karakterek, a loot, az ellenfelek, a világtérkép összeállítására, sőt pár előre generált világtérképet is. Azonban – bár sejtem, hogy ez inkább csak az én személyes vesszőparipám – kissé hiányoltam a csomagból pár további segédletet a kezdéshez. Egy-két előre megírt karakterlap, egy pár oldalas mintajáték (vagy akár csak egy minta harc leírása), egy mini-kalandmodul (vagy ha már a CoC-ot felhoztam, egy vékony, a játék rendszerére épülő Kaland Játék Kockázat jellegű tutorial füzet) elég sok segítséget nyújthatna a kezdők számára.
Ha ugyanis valaki komolyabb szerepjátékos tapasztalatokkal érkezik a Merő Anarchiához, játszott vagy legalábbis foglalkozott már korábban a D&D-vel, a MAGUS-sal vagy hasonlókkal, akkor szinte ujjgyakorlatként, egy óra alatt képes nulláról előkészülni egy teljes játékra a szabálykönyv alapján. Viszont mezei kezdőként, érdeklődőként minden ilyen plusz segédanyag aranyat ér. Főleg úgy, hogy a játék által kínált kaszt- és jellemző kombinációk között a lényegi különbség többnyire pusztán a varázslásra való hajlamban és a mesélővel egyeztethető kezdőfelszerelésben van, és egy “Művelt Kéregető” vagy egy “Szellemes Békaszelídítő” karakter eléggé feladhatja a leckét a játékosok fantáziájának.
Ettől függetlenül a Merő Anarchia egy remek addíció a hazai szerepjátékos palettához, ár-érték arányban bőven megéri, és remélhetőleg láthatunk majd hasonló kezdőbarát, rules-light megjelenéseket még itthon. A Rollins Publisherről pedig nem utoljára olvashattatok nálunk, a kiadó ugyanis igen impozáns szerep- és társasjátékos kínálattal rendelkezik, amire vetünk majd még pár pillantást.
(A tesztpéldányt a Rollins Publisher biztosította – köszönjük!)
