Bár H. P. Lovecraft munkásságáról, illetve a Chaosium-féle Call of Cthulhu szerepjátékról és az ahhoz kapcsolódó feldolgozásokról, spinoffokról az emberek többségének a kozmikus horror, az időkön túli iszonyat, és az emberi lét hátborzongató jelentéktelensége ugrik be elsőre, az évek során akadt bőségesen könnyedebb, kifejezetten humoros vagy egyenesen parodisztikus feldolgozás is. Ilyen például a Miskatonic University: The Restricted Collection, egy kártyajáték a legendás játékdizájner, Reiner Knizia keze alól, amit a Chaosium csapata oldódás gyanánt mellékelt számomra a Call of Cthulhu Starter Set mellé.
Miskatonic University: The Restricted Collection
- Partner/Kiadó: Chaosium
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 30-45 perc
- Korcsoport: 13+
- Nehézség: 1,60/5
- Ára: a kiadó honlapjáról 25 euró, nagyjából 10 200 forint
A játék története szerint a játékosok a Miskatonic Egyetem neves oktatóit alakítják, akik Dr. Armitage irodájában egyezkednek arról, hogy melyikük is kapja meg az egyetem legendás, okkult köteteket tartalmazó könyvtárának vezetői pozícióját. A vitát azonban váratlanul megszakítja egy hatalmas, amorf szörny, mely a könyvtár zárolt része felől bukkan fel, egy kíváncsi hallgató megrágcsált tetemével a csápjai között, majd eltűnik az épület mélyén. Így lényegében adja magát a méltó próba a megfelelő vezető kiválasztásához: Dr. Armitage fejenként öt védelmező amulettet ad át a játékosoknak, melyek révén ötször átléphetik a zárolt rész köré húzott mágikus pajzsot. Aki kutakodásai során a legtöbb tudást halmozza fel a rém megfékezésére, és emellett a tiltott tudások megismerése során leginkább megőrzi a józan eszét, az végül megkapja a könyvtár kulcsait.
Amíg meg nem égeted a kezed
A játékmenet lényegében egy mezei paklifelhúzós mechanikát követ. Összesen öt körből áll a játék, a játékosok kezdetben csak fejenként 7+1, vegyesen proaktív és reaktív védekező kártyával rendelkeznek, és egy gyűjtőasztallal, ahová a kutakodásuk eredményeit halmozhatják. A körök során egymás után húzhatnak fel kártyákat a könyvtár-pakliból, míg úgy nem döntenek, hogy önszántukból befejezik az aktuális körüket, vagy olyan tudásra nem bukkannak, melynek hatására önkívületi állapotban, rémülten, érthetetlen szavakat hablatyolva tántorognak ki a polcok közül. A felhúzott lap négy típus egyikébe tartozhat: lehet egy ősi grimoire oldala, egy mágikus védőpecsét egyik része, a sorok között serénykedő egyetemi hallgató, vagy a legritkább esetben egy tanársegéd. Ha egy játékos összegyűjti a mágikus védőpecsét három részét, vagy öt különböző grimoire lapot, azok beváltásával automatikusan kap három Tudás pontot, melyek beleszámítanak a végső pontszámba. Négy egyetemi hallgató begyűjtésével ismét kijátszhatóvá teheti az amúgy egyszerhasználatos védekező lapok egyikét, míg a tanársegédek wildcardként kiválthatják bármelyik kollekció egy tetszőleges lapját. Viszont, ha a pecsétnek olyan részét húzta fel, mely már egy példányban az asztalán van, vagy olyan típusú grimoire lapot, melyből már birtokol egyet, a megismert tudás túl soknak bizonyul, így csapot-papot hátrahagyva kénytelen befejezni a körét.
A különbség, hogy az önszántából távozó játékosnak csak a beváltatlan grimoire és pecsét lapokat kell eldobnia, a hallgatókat megőrizheti, és a köre befejezésével felhúzhatja a játéktér szélén felállított, a játékosok számával megegyező magasságú épelmelap-oszlopokból az aktuális kört jelző oszlop legalsó lapját is. Ezek alulról felfelé, illetve balról jobbra egyre nagyobb értéket jelölnek. A legtöbbet minden esetben az oszlop tetején elhelyezkedő fekete lap éri, amit a kör végén a legbátrabb és legszerencsésebb játékos vihet el. A menekülő játékosoknak viszont mindent el kell dobniuk, épelme lapot sem húzhatnak (a lap, amit húzniuk kellett volna, dobópakliba kerül), egyedüli kárpótlásként csupán egy védekező kártyát fordíthatnak fel újra. A védekező lapok típusuktól függően, vagy laphúzás előtt, vagy az után aktiválhatóak lefordítással, és lehetővé teszik például a könyvtár pakli felső lapjainak meglesését, vagy az aktuálisan húzott lap eldobását. A játékot az nyeri, aki a legmagasabb pontszámot érte el a Tudás és épelme lapok összegével, döntetlen esetén pedig az dönt, hogy ki húzott be magasabb értékű fekete épelme kártyát.
A játék tehát meglehetősen egyszerű, és kicsit humorosabban áll a kozmikus rettenethez – talán túl humorosan is. A dizájnja mentes a Call of Cthulhu-vonalra jellemző horrorisztikusabb elemektől. Barátnőm, amikor megmutattam neki a szettet, még meg is jegyezte, hogy pár laptípus átrajzolásával, első pillantásra akár egy “komolyabb hangvételű Harry Potter” játéknak is elmehetne. Tipikusan az a könnyed, gyors és szórakoztató játék, amit bármikor elő lehet kapni, viszont a szórakoztatási faktor erősen függ a játékosszámtól. Két játékos esetén ugyanis sokkal nagyobb az esély olyan lap felhúzására, ami menekülésre kényszerít. Ha pedig az egyik játékos már kimenekült, a másiknak az esetek többségében sokkal célszerűbbnek bizonyult a fekete épelme lap felhúzásával lezárni a körét, és ilyenkor még a 30 perces minimum játékidő is elég erős túlzásnak érződött. Az alacsonyabb játékosszámra készülhetett volna valamilyen extra szabály, finomhangolás. Viszont ettől eltekintve, ha a Miskatonic University nem is a legemlékezetesebb játék a Chaosium, illetve Knizia munkásságából, néhány kellemes órát garantáltan szerezni fog a Lovecraft-rajongóknak.
(A tesztpéldányt a Chaosium biztosította – köszönjük! A játék angolul érhető el, éppen ezért nyelvtudás is szükséges hozzá!)
