Ugyan megítélésük elég vegyes, szerepjátékos berkekben jó ideje egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert az olyan hivatalos vagy rajongói modifikációk, amelyek lehetővé teszik az adott játék szabályait kellő mértékben ismerő játékosnak (vagy játékosoknak), hogy egyedül, Mesélő nélkül is belevessék magukat a kalandokba. A játék ilyenkor nyilván elveszíti közösségi aspektusát, szükséges valamennyi finomhangolás a szabályokon, valamint jelentős kreativitást is igényel a játékostól, aki gyakorlatilag kockadobások támogatásával a saját maga Mesélője is lesz egyben. Ugyanakkor ezek a modok nagyon jó lehetőséget biztosítanak arra, hogy valaki önállóan is jobban elmélyedjen a játékban, memorizálja a főbb szabályokat és játékelemeket, a leendő Mesélők kipróbáljanak, leteszteljenek előre bizonyos szituációkat, esetleg inspirációt gyűjtsenek következő kalandmoduljaikhoz.
Aragorn nyomdokain
Amikor még év elején, a One Ring második kiadásáról szóló bemutatómat írtam, a készítők már bejelentették, hogy pár hónapon belül érkezni fog a Strider/Kósza mód, egy kiegészítés, mely lehetővé teszi a One Ring játszását kalandmester nélkül, egyedül is. Kifejezetten kíváncsi voltam, pontosan hogy is fog működni ez a rendszer, az egyjátékos modokkal kapcsolatos tapasztalataim alapján ugyanis a One Ring-hez meglehetősen komoly kihívásnak tűnt egy jó egyjátékos rendszer kerekítése. A rendszernek a játék minden aspektusát hibátlanul kellett lefednie a kalandozásokat összekötő részektől a küldetésgeneráláson és az ellenség Mordor szemétől függő eszkalálódásán át a dinamikus események soráig. Arról már nem is szólva, hogy a játékmechanikák egy része, mint például a Szövetség Pontok és egyes skillek egyedül játszva gyakorlatilag használhatatlanok.
A meglepően rövid, alig 28 oldalas füzet jelentős része pedig ezekre is fókuszál: tippeket, javaslatokat kínál olyan esetekre, hogy pontosan milyen módosításokat alkalmazzunk a karakteralkotás, majd a későbbi kockadobások során, hogy hősünk, Aragornhoz hasonlóan, vakmerő kalandokban vehessen részt. A Szövetséghez kapcsolódó skillek és mechanikák ignorálásán túl bevezetésre kerül többek közt a Skirmish Stance, egy speciális harctéri mozdulat, mely lehetővé teszi a karakter számára, hogy egyszerre mozogjon/meneküljön és támadja az ellenséget, olyan távolsági fegyverekkel, mint a tőrök vagy íjak. A Kósza karakter egy kifejezetten combos társként bevonható a klasszikus One Ring-játékmenetbe is (bár ekkor bizonyos Szövetség és Kósza mechanikák összeegyeztetése feladhatja a leckét). Sőt, bár a kiegészítő az egyjátékos opciót kínálja, egy megjegyzés erejéig kitér arra, hogy egy-két társsal együtt tulajdonképpen Mesélő nélküli, kooperatív játékra is használható a felvázolt rendszer.
Céltalan utakon
A füzet hátralevő részének jelentős részét ezután különböző táblázatok töltik ki, illetve a hozzájuk kapcsolódó kockadobások leírása, melyek meghatározzák, hogyan generálhatunk küldetés-célt, helyszínt, NPC-t, dinamikus eseményeket, hogyan helyettesíthetjük a Mesélőt és dönthetünk kritikus szituációkban. Ez az a pont, ahol a rendszer kissé sántítani kezd, és elkezdi az összecsapottság érzetét kelteni. Amikor a helyszínleírásokon túl a konkrét kalandozásokra, a kockadobások szükségességére kerül sor, a Strider meglehetősen sok kérdéses pontot tud le egyszerű javaslatokkal, miszerint “dönts a helyzetnek megfelelően”, “ne könnyítsd meg túlzottan önmagad számára a játékot”, vagy “törekedj izgalmas, érdekes szituációkra”. Köszi. Ami ennél is zavaróbb, az viszont az összecsapások és küldetéshelyszínek részletes generálásának hiánya. Bár a fő szabálykönyv tartalmazza, hogy Középfölde adott részein milyen módon és mikkel bonyolódhat harcba az adott karakter, ez a Striderhez elég kevés, a pontos úticél kijelölése, egy adott küldetéshelyszín megtervezése, egy-egy összecsapáscentrikusabb kaland levezénylése meglehetősen problémásnak bizonyult, vagy egyenesen különálló, saját szabályok alkotását igényelte.
Pedig az egyjátékos modok esetében általában pont ez az egyszerűbb rész, és az NPC-k irányítása, a párbeszédek lebonyolítása adja fel a leckét. A One Ring készítői azonban mintha annyira ráfeszültek volna erre a problémára, hogy pont a ló túloldalára estek át. Így a Strider Mode kiegészítő hiába érdekes addíció, ha valaki egyedül esne neki a One Ring kipróbálásának, sajnos hagy maga után némi kívánnivalót. Használatához elég nagy szükség van még valamilyen általános, játékfüggetlen szóló rendszerre, mellyel könnyedén lehet izgalmas helyszíneket és ellenfélleosztásokat is generálni. Potenciál lett volna a dologban, az összeszedett szabályok egy része jól lefedi a szólózás során felmerülő esetleges problémákat, ám van egy olyan érzésem, mintha ezt maguk a készítők sem gondolták volna át teljesen, és nem is tudtak (vagy szándékoztak) kellő erőforrást ráfordítani a kidolgozására.
(A tesztpéldányt a Free League biztosította – köszönjük! A játék angolul érhető el, éppen ezért nyelvtudás szükséges hozzá.)
