Eddigi szerepjátékos bemutatóim (One Ring, Death in Space, Mörk Borg) során szinte kizárólag light rule címekre fókuszáltam, melyek viszonylag vékony szabálykönyvet, és pár óra alatt elsajátítható rendszert tartogattak. Talán ideje is volt már, hogy egy fokkal komplexebb, bonyolultabb játék kerüljön az asztalra, arra viszont nem számítottam, hogy végül ez is a könnyedebb játékokra fókuszáló Free League Publishing polcairól érkezik. A dologban persze van egy kis turpisság, a Ruins of Symbaroum ugyanis eredetileg egy, a korábbiakhoz hasonló, lazább szabályrendszerrel megáldott cím volt, ami végül elsősorban komplexebb, konkrétabb világépítése miatt foglalt el eredeti kiadásában bő 240 oldalt. A vaskos kötet csáberejéhez nagyban hozzájárulnak Martin Grip mesés illusztrációi, ráadásul két opcionális kötet is megtámogatja, egy a mesélők számára, egy pedig tele seregnyi szörny leírásával. A legújabb kiadással a készítők, Mattias Johnsson Haake, Mattias Lilja és Jacob Rodgers, azonban úgy döntöttek, hogy egy összetettebb rendszerre ültetik át a játékot, mely a D&D 5. kiadásának (a továbbiakban csak röviden 5e) nyílt OGL változata lett.
A Ruins of Symbaroum világa a hatalmas Davokar erdő körül forog. Királynőjük vezetésével ide érkeztek délről az ambriai birodalmat alkotó emberek, miután saját területeik élhetetlenné váltak az élőhalott Sötét Urakkal folytatott hosszú háború után. Az erdő adott otthont az egykori Symbaroum birodalomnak, melynek romjai és titkai még mindig kalandorokra és felfedezőkre várnak. Davokar azonban több szempontból is komoly fenyegetést jelent: egyrészt puszta kiterjedése akkora, hogy egy kisebbfajta országnak is megfelel, átkelni egyik végéből a másikba több hetes vagy hónapos utazást jelent, veszedelmes, feltérképezetlen területen. Másrészt, ugyan az ambriaiak az erdőt övező barbár törzseket vagy leigázták, vagy diplomáciai kapcsolatokat építettek ki velük, ez csak részben igaz az Ősi Fajokra (orkok, goblinok, törpök, ogrék), különös tekintettel az erdőt saját felségterületüknek tekintő elfekre, akik egy Symbaroum bukása utáni ősi egyezségre hivatkozva képesek levadászni az erdőbe tévedő embereket. Mindeközben az élőhalott Sötét Urak, bár elbuktak, követőik és teremtményeik bosszúra szomjasan keresik a módot a megtorlásra.
3 + 1 kötetnyi kötelező
A Symbaroum eredeti szabálykönyve meglehetősen kompakt kiadvány volt. Tartalmazott egy elég hosszadalmas, térképekkel kiegészített világleírást (ez szinte változatlanul bekerült az új változatba is), néhány fejezetet a karaktergenerálásról, a kasztok, fajok működéséről, valamint a harc, a varázslás, utazás és pihenés mechanikáiról. Emellett egy segédletet is magában foglalt a mesélők számára, mindezt néhány mintaszörnnyel és egy komplett kezdő kalandmodullal, valamint egy rövid próbajátékkal kiegészítve. Ugyan hasznosak voltak a kiegészítő kötetek, az alap szabálykönyv már önmagában elegendő volt ahhoz, hogy egy szerepjátékos társaság különösebb gondok nélkül hosszú órákon át elszórakozzon vele, bár néhány mechanikát és elemet kifejthetett volna bővebben. Ez az arány a Ruins of Symbaroum esetében viszont elég jelentős változáson esett át. A játékosok kézikönyve a világleíráson felül kizárólag a régi-új kasztok és fajok leírását tartalmazza, a jelentősen bővített varázslatok és képességek, valamint a korrupció rendszereivel. A mesélőkre vonatkozó szabályok és segédletek bő 200 oldalasra kerekítve a minta kalandmodullal együtt a mesélők könyvébe kerültek, a szörnyek leírásai pedig pár kivételtől eltekintve teljesen a bestiáriumra korlátozódtak. A játék elsajátítása így (mesélők számára) kissé több időbefektetetést igényel, a kötetek tartalma pedig jobban igazodik a hazai közönség számára is ismert Dungeons & Dragons-felosztásokhoz. A lényegesen nagyobb terjedelem és az 5e szabályrendszere elméletileg egy sokkal komplexebb, teljesebb és kiforrottabb játékmenetet tenne lehetővé, mely még jobban is illik a Symbaroum mély világépítéséhez – legalábbis elméletben.
A Ruins of Symbaroummal kapcsolatos negatív élményeket egyetlen, a játékosok könyvéből idézett sorral össze tudom foglalni: “amennyiben valamilyen szabály nem szerepel a Symbaroum kötetben, forduljatok az 5e OGL könyvekhez”. Az új kiadás könyvei lényegében világspecifikus módosításokat, kiegészítéseket tartalmaznak az 5e szabályokhoz, így azok ismerete alapkövetelmény. Ezzel nincs is gond, ha valaki rendszeresen játszik vagy mesél az ötödik kiadással, esetleg próbált már más 5e-re építő táblás- vagy szerepjátékokat. Azonban a Symbaroum eredeti közönségét és a Free League Publishing profilját tekintve ez az elvárás kissé merész. Bár számomra sem ismeretlen az 5e rendszere, eltelt pár év azóta, hogy komolyabban foglalkoztam vele, az utóbbi időben próbálgatott light rule játékokkal pedig a jelek szerint elpuhultam annyira, hogy az alapos felkészülés ellenére időről-időre segítségül kellett hívnom hol a Ruins of Symbaroum köteteit, hol az 5e 400 oldal körüli OGL változatát.
Félreértés ne essék, az 5e sem a legbonyolultabb a D&D-változatok közül, azonban a keresgélés és egyeztetés, hogy mi hol szerepel, mit ír felül a Symbaroum és mit nem, valamint ezek közül mi az, amit a mesélőnek kell egy kicsit inkább a játék világához igazítania, az első játékok során elég kemény kihívásnak érződött. Már egy minimális segédlet is hatalmas segítség lett volna, ami tárgymutató jelleggel összefoglalja, hogy pontosan melyik mechanikát kell teljes egészében az 5e alapján vagy a Symbaroum által módosítva használni. A betanulás viszont kifizetődő, ugyanis a Ruins of Symbaroum új kiegészítései és mechanikái kifejezetten szórakoztatónak és pozitív bővítésnek bizonyultak. Csak épp lehet, hogy lesznek mesélők és játékosok, akik ezeket szívesebben látnák az eredeti játékrendszerhez, mintsem az 5e-hez igazítva.
A Ruins of Symbaroum tehát tökéletes választás lehet, ha a Symbaroummal kapcsolatban mindössze annyi fenntartásotok volt, hogy a mély háttérhez képest nem volt annyira komplex és mindenre egységesen kiterjedő a szabályrendszer, , vagy esetleg gyakorlott 5e-játékosokként új világot és új játékélményeket kerestek. Symbaroum-veteránok számára is érdemes a beszerzése, azonban számukra annak függvényében, hogy mennyire tapasztaltak komplexebb, mainstream szerepjátékokban, ugyanis ettől függően kissé szokatlan lehet a betanulás.
(A tesztpéldányt a Free League biztosította – köszönjük! A játék angolul érhető el, éppen ezért nyelvtudás szükséges hozzá.)
