Társas. Az átlagos magyar embernek erről szinte biztosan a Gazdálkodj okosan, a Monopoly, esetleg a Cluedo ugrik be, pedig ennél sokkal több van a témában, amely évek óta az aranykorát éli. Olybá tűnik, hogy ahogy egyre több helyről éri az embereket a modern korra jellemző digitális inger, annál inkább vágynak valami kézzelfogható, analóg szórakozásra. A társasjátékok ezt a szerepet pedig tökéletesen betöltik, hiszen nemcsak hogy más világokba repítenek, de több évszázados múltjuk révén nincs olyan téma, amit még ne dolgoztak volna fel. Új rovatunkban olyan játékokat igyekszünk bemutatni, melyek csak most kerültek piacra, esetleg kiváló címek a múltból, vagy akkora klasszikusok, amiket kötelező a polcon tudni, legyen az ember kezdő vagy épp veterán boardgamer!
Kingdomino/Queendomino
- Gyártó: Blue Orange
- Partner: Gémklub
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4
- Játékidő: 15-20 perc/25-30 perc
- Korcsoport: 8+
- Ár: 5 990 Ft/8 490 Ft
Habár a történelemkönyvek szerint a modern dominó a tizennyolcadik századi Olaszországban tűnt fel először, Kínában már a Szung-dinasztia idején is több írásos dokumentum tett említést arról a játékról, amely szinte mindenki gyerekkorának legalább egy fejezete volt, függetlenül attól, hogy a Föld melyik szegletén született. Azzal persze lehet vitatkozni, hogy még hány olyan univerzális, mindenki által legalább ismert játék létezik a világon, ahogy azzal is, hogy melyik típusú szabályrendszer a legjobb, vagy épp a legnépszerűbb, azzal viszont már kevésbé, hogy a köztudatban olyan sok alternatív változata vagy újragondolása nem nagyon létezik. Pedig 2016-ban kapott egy olyan lélektani folytatást, amely egyszerűsége ellenére páratlanul zseniálisnak bizonyult.
Az idén harmadik születésnapját ünneplő Kingdomino a lehető legdurvábban leegyszerűsítve olyan, mint a hagyományos dominó, csak a lapkákon nem különböző számú pontok találhatók, hanem tetszetős, egymáshoz (jó esetben) passzoló ábrák. A 2-4 játékost támogató szabály szerint a cél létrehozni egy olyan királyságot, amely a lehető legtöbb pontot éri. A királyság maga előre meghatározott tereptípusokból állhat – erdő, mező, legelő, tóvidék, hegyvidék, mocsár –, és az egyes lapkák csak úgy helyezhetők le, hogy legalább az egyik felük ugyanolyan típusú legyen, mint amelyhez hozzá szeretnénk csatolni. Tehát a mezőhöz csak mező csatlakozhat, a tóhoz szintén csak tó, és így tovább. A lapkák maguk két különféle tereptípust is tartalmazhatnak (a felüknél található egy éles határvonal) és nem mindig abból gazdálkodhatunk, amire igazán szükségünk lenne. A lapkákat ugyanis licit alapon lehet megszerezni (játékosszámtól függően körönként egyet vagy kettőt), így a jó előre kigondolt terveinket másodpercek alatt döntheti romba az ellenfél, akaratlanul vagy szándékosan, ezért folyamatosan résen kell lennünk és újraterveznünk.
Ha pedig nem lett volna elég az ellenfelek miatt aggódni, ott van a birodalomépítés legnagyobb korlátja is: a tereplimit. Királyságunk maximális mérete 5x5-ös területű, ezen túlnyúlni semmilyen formában nem lehet, így tehát nemcsak amiatt kell aggódnunk, hogy ne happolják el előlünk a legértékesebb vidékeket, de amiatt is, hogy nehogy rosszul rakjuk le a dominólapkákat, üres vagy épp kihasználhatatlan sorokat, oszlopokat kreálva. Már csak azért sem, mert a pontszámítás során kizárólag azon birtokok jöhetnek szóba, melyek egybefüggő területet alkotnak, és melyeken található egy korona: a terület mérete és a koronák számának szorzata adja meg, hogy egy birtok hány pontot is ér.
A Kingdomino egyszerű szabályrendszere, mindenki által ismert játékmenete, nyelvfüggetlen megvalósítása, tetszetős ábrázolása okán fantasztikus bevezető társas és kiváló családi játék, amely az általános iskolás kortól a rövid, de élvezetes szórakozást kereső 30-40+-os korosztályig bárkit képes rabul ejteni – nem véletlenül zsebelte be 2017-ben a Spiel Des Jahres díjat. 2017-ben viszont nem ez volt az egyetlen dolog, amely kitörő örömöt válthatott ki alkotóiból...
Queendomino
...ugyanis alig egy évet kellett csak várni arra, hogy elkészüljön a folytatás (de nevezhetjük lélektani utódnak is), a Queendomino, amely nem a feje tetejére állította az addigi szabályrendszert, esetleg újragondolta a témát (mint ahogy teszi azt a Pandemic epizódról epizódra), hanem úgy és ott bővítette ki az élményt, ahol erre szükség volt. A Queendomino tulajdonképpen a Kingdomino kibővített, összetettebb, társasjátékosabb változata. Alapvető játékmenete teljes egészében megegyezik elődjével, azaz itt is dominólapkákból kell királyságot építeni a korábbi szabályok szerint, bár birodalmunk ezúttal már a 7x7-es méretet is elérheti. A lapkák megszerzése is ugyanúgy zajlik, azonban a játékosok közötti interakció sokkal mélyebb, köszönhetően egy teljesen új tereptípusnak és az ehhez kapcsolódó mechanikának. Ezek az értékesebb lapkákon megtalálhatók úgynevezett építési területek, melyekre olyan épületek húzhatók fel, melyek önmagunkban is győzelmi pontot érhetnek, pontot adhatnak adott tereptípusok után, vagy épp tovább erősíthetik honfoglalásunk a kincstárunk bővítése láttán. Az épületeket ugyanis kemény pénzért kell megvásárolni, melyből a játék elején csak egy maroknyit kapunk. Hogyan juthatunk többhöz? Adószedéssel, melyet lovagokkal végezhetünk az utoljára lerakott lapkán. Maga az épületvásárlás sem annyira rizikómentes, mint a lapkaszerzés, hiszen itt nemcsak a pénztárcánk szab határt álmainknak, de a rivális játékosok is, akik nem elég, hogy elhappolhatják előlünk a kiszemelt darabokat, de akár le is fizethetnek egy sárkányt, hogy elpusztítson egyet.
A lovagok mellett két másik karakter és új elem is segíthet: a tornyok, melyekért egy bizonyos épülettel extra pontokat szerezhetünk, illetve a királynő, aki azon birodalmat áldja meg jelenlétével, amelyik a legtöbb toronnyal rendelkezik. Ilyenkor nemcsak, hogy egy arannyal kevesebbért vásárolhatjuk meg az épületeket, de ha a játék végén is nálunk marad az uralkodó, még a végső pontszámlálásnál is hathatós segítséget nyújthat.
A Queendomino fantasztikus evolúciója a Kingdomino egyszerű játékmenetének, amely elődjéhez képest mélyebb, tartalmasabb és hosszabb élményt kínál. Ráadásul a kettő kombinálható is, ezáltal nemcsak az elemek, de a játékosok számát is megnövelve, kiváló választássá téve ezt a nagyobb társaságok vagy családok számára. Fantasztikusan festő lapkái, pazar hangulata, addiktív játékmenete okán a Queendomino is kihagyhatatlan darab, és remek csapda is: aki rákattan, az a komplexebb játékok felé is nyitottabbá válhat!
A NYUGATI KIRÁLYSÁG ÉPÍTŐMESTEREI
- Gyártó: Graphill Games
- Partner: Szellemlovas
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-5
- Játékidő: 80 perc
- Korcsoport: 12+
- Ár: 11 690 Ft
A címből kitalálható, itt nem pusztítani, hanem ellenkezőleg, építeni kell, méghozzá a középkorban tevékenykedő francia építőmesterek egyikeként. Feladatunk, hogy épületek felhúzásával virágoztassunk fel egy nagyobbacska települést, miközben gondoskodunk lelki üdvösségünkről és mellékesen megtömjük zsebünket is. Na, jó, a felsorolt dolgok egy kisebb része igazából opcionális, dönthetünk úgy is, hogy nem nagyon érdekel minket a túlvilági boldogulás, és minden velejéig korrupt eszközt megragadva igyekszünk felülkerekedni a rivális építőkön.
Ebben a tradicionális munkáslehelyezős játékban körönként mindössze egy lépésünk van: ez lehet valamelyik fő nyersanyag (fa, kő, tégla), nehezebben megszerezhető erőforrás (arany, márvány), pénz, segéd felbérlése. A mezők többségén egynél több munkás is pihenhet (nem csak a sajátunk!), így szerezve egyre több és több mindent, ahogy telnek a körök. Csakhogy ennek a meggazdagodásnak gyorsan gátat vethetnek az ellenfelek, akik túszul ejthetik embereinket, vagy jó pénzért akár a város börtönének is átadhatják őket, és emiatt sosem érezhetjük magunkat biztonságban vagy a nyeregben.
Már csak azért sem, mert az építkezés nemcsak meglehetősen költséges, de több előfeltétele is van: a nyersanyagon túl még megfelelő képzettségű segédekre is szükségünk van, akiket szintén nem olcsó mulatság felbérelni. Kihasználhatjuk azonban a feketepiacot, ahol némi pénzért és némi erényért cserébe elég gyorsan szert tehetünk fontos erőforrásokra. Ha viszont az erényünk egy szint alá csökken, a végső pontozásnál komoly pácba kerülhetünk, és az extra győzelmi pontokat adó katedrális építéséből is kizárhatjuk magunkat...
Az elképesztően kicsi doboz mélyén ráadásul nemcsak egy hatalmas táblát találhatunk, de egyszerűségében rejlő nagyszerűségével brillírozó fa nyersanyagjelölők és nagyon egyedi artdizájnnal megálmodott kártyák egész tömkelege vár, na meg egy olyan részletes szabálymagyarázat, melynek segítségével villámgyorsan belevághatunk az építőmesterség világába. A nyugati királyság építőmesterei ugyanis egy fantasztikusan jól kidolgozott, újra és újra meglepetést okozó, sokrétű, mégis könnyen megtanulható munkáselhelyezős játék, amely zseniális ötletekkel visz új színt az egyik legrégebbi társas műfajba, ráadásul teszi ezt teljesen magyar nyelven, ami azért sokaknál számít. Itt volt már az ideje, hogy végre a hazai játékosok is átélhessék, milyen nehéz dolga volt egy építőmesternek az ember és az Isten világa közé ékelődve!
Crusader Kings
- Gyártó: Free League
- Partner: Free League
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 3-5
- Játékidő: 180 perc
- Korcsoport: 14+
- Ár: 75 dollár, körülbelül 22 200 forint
Miután a Paradox Interactive neve eggyé vált a grand strategy műfajjal, elkerülhetetlen volt, hogy új terepre merészkedjenek. A felfedezés útjára viszont nem ők mentek, hanem őket vitték: hivatalos társasjáték készült a svéd cég legmeghatározóbb játékából, a Crusader Kingsből, melyben a keresztes háborúk korában kell egy saját dinasztia sorsát egyengetni – pont, mint a monitor előtt, csak itt az ember nem arc nélküli emberek hátába döfi a tőrét, hanem nagy eséllyel a barátaiéba. Na, persze lehet békésen is uralkodni, de a sorozat elsősorban nem erről, hanem az ármánykodásról szólt, és ezt az élményt kellett valahogy a kartonból és a fantáziából épített társasjáték-világba átültetni, a szintén svéd Free League pedig örömmel vállalta a feladatot.
Habár a „minden idők legrégebb óta karbantartott játéka” díjat egész biztos, hogy még belátható időn belül senki sem fogja tudni elvenni az eredetileg 1987-ben, azaz 32 évvel ezelőtt kiadott és mind a mai napig frissített Nethacktől, egész biztos, hogy a maga kategóriáján belül a Crusader Kings 2-nek azért szintén járna egy hasonló kitüntetés. A Paradox Interactive grand strategyje, masszívan komplex, minden szempontból nézve hardcore stratégiai játéka ugyanis hiába töltötte már be a hetedik életévét, nemcsak hogy folyamatosan frissül, de bővül is, köszönhetően az évente érkező kiegészítőknek, melyek nemcsak elképzelhetetlenül sok módon tették változatosabbá a dinasztiamenedzsmentet, de szó szerint kitolták a rendelkezésre álló időt is. Témáját és megvalósítását tekintve riválist vagy szellemi örököst jobbára csak házon belül találni, a Crusader Kings gyökerei viszont nem is a videojátékokhoz, hanem a társasokhoz vezethetők vissza. Éppen ezért is stílszerű, hogy a nyár utolsó hónapjában pont ebben a világban vetette meg a lábát a Paradox többszörösen díjnyertes sorozata.
Sarlatánok nyomában
A szimplán csak Crusader Kingsnek hívott társast azonban nem ők jegyzik, azt egy igazi svéd kollaboráció szülte: a kiadói feladatokat a Free League látja el (elsősorban papír alapú szerepjátékokkal foglalkoznak, például a közelmúltbeli PC-s és konzolos átirat miatt általunk is ismert Mutant: Year Zeróval), a tervezést a szintén svéd Ion Game Design végezte, az alapötletet pedig értelemszerűen a Paradox játéka adta. Ennek megfelelően ez nem egy, a videojátékok rajongóinak mércéjével mért átirat, azaz nem a két epizódot és tucatnyi kiegészítőt számláló PC-s stratégia tükörmásolata, hanem a szó szoros értelmében vett adaptáció, amely a témát és a főbb mozgatórugókat értelmezte át egy olyan analóg világba, ahol a stratégia, a hódítás, a gondos előtervezés és a visszafogottabb tempó nemhogy nem ismeretlen, vagy ritkán látott madár, hanem a játéktervezési keretterv fontos elemei.
Az alapötlet szerencsére nem változott: a középkori Európa egy nemesi házát irányítva kell létrehozni egy olyan dinasztiát, amely generációkon át terjeszti ki hatalmát a kontinens kisebb-nagyobb régióira, a diplomácia, az intrika, a hadviselés és a keresztes háború eszköztárával. Ebben a feladatban maximum még négy másik ember osztozhat (hivatalosan 3-5 főt támogat a CK, de MI használatával ez a létszám csökkenthető), így a konfrontálódás természetesen elkerülhetetlen. A győztes az, aki a legtöbb győzelmi pontot tudhatja magáénak a játék végén, amely eljöhet akkor, ha valaki eljut Jeruzsálembe a keresztes háborúk során, vagy ha három érát is sikerült befejezni. Ha ezek bármelyike bekövetkezik, a meccsnek azonnal vége, és eldől, ki vált a leghatalmasabb vezetővé a dobozba tuszkolt középkori Európában.
Kompakt gigantika
És ha már doboz, a Crusader Kings valami elképesztően masszív, már-már rémisztően nagy dobozban érkezik, amely többek között egy gigantikus, egy közepes méretű asztalt csípőből elfoglaló játéktáblát, 70 műanyag figurát (!), 125 karakterkártyát, 155 akciókártyát, valamint majdnem 300 (!) tokent tartalmaz. Maga a tábla álomszép, gyönyörűen adaptálta a CK térképmódjainak egyik legletisztultabb változatát a hagyományos történelmi térképekkel, és az elrendezése is kiváló lett. Sajnos ugyanez a tokenekről már nem mondható el, azok ugyanis hiába készültek relatíve vastagabb kartonból, kinyomásuk cseppet sem problémamentes, könnyen sérülnek, sorjásak – remélhetőleg a második nyomás esetén ez már orvosolva lesz.
A lényeg természetesen nem is ez, hanem maga a játék, az pedig... nos, nem teljesen olyan, mint amilyennek egy Crusader Kings-rajongó várná, vagy aki a masszív doboz láttán egy monumentális, komplex, brutálisan hosszú stratégiai játékot remél. Bár ezen felsorolásból jó pár tétel azért megállja helyét (egy parti például legalább 2, de inkább 3 órán át tart), de a játékmenet esetében azért várnak meglepetések. A Crusader Kings során három éra zajlik le: egy éra három fordulóból, egy forduló pedig két körből áll. Az éra elején minden játékos nyolc akciókártyát húz, melyből hatot játszhat majd ki az aktuális éra során. Ezt követően veszi kezdetét az első forduló, amely több fázisra oszlik. A dinasztia fázisban minden játékos megpróbálhat házastársat találni a királyának, testvérének vagy gyermekének, majd kioszthat vagy elvehet hercegi/hercegnői címeket. Ezután következik a cselszövő fázis, melyben a korábban felhúzott akciókártyák közül kettő helyezhető aktív státuszba, majd következik a seregmenedzsment fázisa, ahol demobilizálhatók az aktív katonák, kifizethető az aktívan maradt egységek fenntartási költsége, hogy az egészet az uralkodó öregedése zárja (vagy egy bizonyos pont után az elhalálozása).
A rendelkezésre álló akciók már az akciókártyák mennyisége miatt is eszelős repertoárral várnak, ráadásul több kategóriára is oszlanak. A birodalomkártyák a birodalom építését és fejlesztését támogatják; az intrikakártyák cselszövéseket és puccskísérleteket indíthatnak el; a háborúkártyákkal mobilizálható a hadsereg, és robbantható ki háború; az adókártyákkal lehet aranyhoz jutni; a keresztes háború kártyákkal a Szentföldre lehet zarándokolni (sőt, ez idővel kötelező), és ott hősi tetteket végrehajtani. A leegyszerűsített összefoglaló ellenére a felsorolt akciók egyike sem aktiválódik csak úgy, azaz nem szimplán lerakunk egy kártyát, és kiváltjuk az akcióját. Gyakorlatilag minden cselekedetnek komoly előfeltétele van, amit a Crusader Kings jellemvonásokkal szimbolizál. Ezen pozitív vagy negatív karakterisztikával mindenki rendelkezik (kivéve az uralkodót és párját), sőt egyszerre akár többel is, és alapvetően ezek döntenek arról, sikeresek leszünk-e vagy sem. Ráadásul ezen jellemvonásokat a vak szerencsével kapjuk meg, tulajdonképpen szó szerint: mindenkinek van egy trait-zsákja, amely teli van tokenekkel, és bizonyos alkalmakkor ezekből kell húznunk.
A szerencse kovácsa
Emiatt viszont a Crusader Kings nem nevezhető hagyományos értelemben vett stratégiának, mert a kiszámíthatatlanság és a szerencse brutálisan keresztbe tudja húzni a számításokat, és szabotálni tudja a legjobban felépített terveket is. Ennek ellenére ez mégsem tekinthető árnyoldalnak, ugyanis ez a randomitás kiválóan megerősíti a Crusader Kings társasjáték formájában is működő, egyedi narratíváját, ahol a cselszövés, az utódlási krízis, a betegségek, a háború, a párkeresés, a területfoglalás és minden egyéb visszaköszön az ihletet adó eredetiből. Persze ennyi elem és egy harmincoldalas szabálykönyv birtokában ezen talán csak az lepődik meg, aki korábban még sosem találkozott a Crusader Kingsszel. Megtanulni és belerázódni elkötelezettséggel jár, annak ellenére, hogy a mellékelt útmutató nemcsak látványos, de jól felépített is, a játék maga pedig scenario-alapú, azaz előre meghatározott kezdőhelyzetből kell indulni, és egy végcélt elérni. Összesen hat lehetséges forgatókönyv érhető el, ezek határozzák meg az aktív uralkodói házakat, azok vezetőit, területeit, kincstárát, hadseregét, és azt is, hogy összesen hány érán át kell helytállni.
A győzelem kivívására tehát számtalan lehetőség van ebben a kifejezetten masszív, hangulatos Crusader Kings-adaptációban. Éppen ezért ez közel sem egy egydélutános vagy pár alkalmas élmény, hanem kellő elkötelezettséggel és elhatározással sokkal több is lehet ennél – egy grandiózus stratégia, ahol az ember a saját barátait is hátba szúrhatja!
