Társas. Az átlagos magyar embernek erről szinte biztosan a Gazdálkodj okosan, a Monopoly, esetleg a Cluedo ugrik be, pedig ennél sokkal több van a témában, amely évek óta az aranykorát éli. Olybá tűnik, hogy ahogy egyre több helyről éri az embereket a modern korra jellemző digitális inger, annál inkább vágynak valami kézzelfogható, analóg szórakozásra. A társasjátékok ezt a szerepet pedig tökéletesen betöltik, hiszen nemcsak hogy más világokba repítenek, de több évszázados múltjuk révén nincs olyan téma, amit még ne dolgoztak volna fel. Új rovatunkban olyan játékokat igyekszünk bemutatni, melyek csak most kerültek piacra, esetleg kiváló címek a múltból, vagy akkora klasszikusok, amiket kötelező a polcon tudni, legyen az ember kezdő vagy épp veterán boardgamer!
Kozmosz művek
- Gyártó: Gigamic
- Partner: Gémklub
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-6
- Játékidő: 20-30 perc
- Korcsoport: 10+
- Ár: 9 990 Ft
Komolytalansággal vádolni a francia Gigamicot nehéz lenne: az 1991-ben, három testvér által alapított kiadó absztrakt és komplex logikai játékok kiadásával küzdötte fel magát a jelenlegi helyére, hogy aztán a belga régió egyik legnagyobb disztribútorává váljon, és ennek köszönhetően olyan hagyományosabb társasokkal bővítse a kínálatát, melyek épp úgy el tudnak szórakoztatni egy partit, mint egy családot. Ebbe a sokrétű szemléletbe pedig tökéletesen beleillik a Kozmosz művek, a kiadó 2018-as, idén magyarul is kiadott játéka, amely a logikus gondolkodásra történő ösztönzést egy szó szerinti galaxisépítésbe fecskendezte bele.
A Kozmosz művek során ugyanis a feladatunk nem kevesebb, mint elemekből összerakni egy nemcsak látványos, de számunkra is hasznos, sok pontot termelő galaxist, ráadásul időre. A csupán öt körön át zajló teremtés során összesen kilenc lapkából kell létrehozni egy olyan, 3x3-as rácsot alkotó világot, amely lehetőség szerint a lehető legtöbb jeges, sivatagos és zöldellő bolygót tudja felmutatni. Csakhogy ez nem megy annyira egyszerűen, sok múlik ugyanis a szerencsén és a játékostársakon. A forduló elején összesen 9 lapkát kapunk, de ebből csak 3-at tarthatunk meg, a maradékot tovább kell adni, és a mellettünk ülőtől kapjuk meg a következő adagot, míg a folyamat végig nem megy, és ismét 9 lapka lesz a kezünkben – ekkor kezdődik meg az építés tényleges folyamata, melyre kereken egy perc áll rendelkezésünkre, amit egy kérlelhetetlen és kegyetlen homokóra diktál.
Így tehát szó szerint másodpercek alatt át kell látni, hogy mit tudunk kihozni a rendelkezésre álló lapkákból, megpróbálva a pontozási rendszert a saját hasznunkra hajtani, amely egybefüggő zónákat ismer, és az azokon belül található bolygók száma alapján ad a győzelem kivívásához szükséges értéket. Ez a három lehetséges bolygótípus esetén mind eltérő mennyiséget jelent, például jeges bolygóból jóval kevesebb kell, mint zöldellőből, de ez nem azt jelenti, hogy elég csak egy típusra fókuszálni, a végső pontszámlálás ugyanis nem ennyire egyértelmű. Egyrészt mind a három külön bolygótípussal elért pontokat külön kell vezetni, másrészt a végső kiértékelésnél a legutolsó sorban kullogó értéke, illetve az eddig még nem említett aszteroidapályával összeszedett pont kettőse dönt.
Mi is az az aszteroidapálya? Az egyes lapkákon található kőgolyóbisok, melyekből egy összefüggő, töréspont nélküli lánc kiépítése a cél, a pontozás során ugyanis csak ez vehető figyelembe. Minél több lapkán át kígyózik ez az aszteroidalánc, annál több aszteroidapontot lehet összeszedni. Ez a legnehezebb és a legkevesebb pontot hozó feladat, és ha az ember azt hinné, nincs már ezzel elég baja, akkor van egy jó hírünk: minden kör során fel kell csapni egy úgynevezett káoszkártyát, amely teljesen kiszámíthatatlanná és ezáltal izgalmassá tesz minden fordulót. A káoszkártyák nemcsak a pontozási rendszert tudják megbolondítani (például megakadályozzák az aszteroidapontok szerzését!), de a galaxisépítést is, olyan alattomos tiltásokkal vagy segítségekkel, minthogy csak egy 1x9-es sorban lehet építkezni, vagy hogy minden, legalább 3 bolygóból álló zóna egy ponttal többet ér. Káoszkártyából közel két tucat található a dobozban, így eltart egy jó pár játékon át, míg az összeset látjuk, de főleg ennek köszönhetően sohasem lesz ugyanolyan két egymás utáni menet.
A Kozmosz művek ezen kiszámíthatatlanság, valamint az előre gondolkodás miatt és a gyorsaság ötvözte játékmenetnek hála pörgős és izgalmas, ráadásul nyelvtudás szinte egyáltalán nem kell hozzá, így a legfiatalabbaktól a legidősebbekig bárki könnyen felcsaphat galaxisépítőnek. Egyáltalán nem komplex, megérteni és megtanulni könnyen és gyorsan lehet, és kiváló beugró lehet a lapkaelhelyezős játékok feneketlenül mély világába!
Harry Potter: Hogwarts Battle
- Gyártó: Usaopoly
- Partner: Szellemlovas
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-4
- Játékidő: 60 perc
- Korcsoport: 11+
- Ár: 15 490 Ft
Az eredetileg trilógiának szánt, mára viszont már ötrészesre tervezett Legendás állatok és megfigyelésük saga okán ismét magasra csapnak a Harry Potter-univerzum hullámai: a legendás könyvsorozat újabb és újabb kiadásai, a Rowling által a hivatalos oldalon adagolt, a varázsvilág történetével és karaktereivel foglalkozó extra információk, valamint a nemrégiben elstartolt, a Pokémon Go játékmenetét megöröklő Wizards Unite okán nem tud csillapodni a láz. Így aki mindenáron szeretne visszatérni Harry és barátai több éven át tartó küzdelmeihez, de a filmek és a könyvek helyett valami másra vágyik, elég, ha leemeli a Hogwarts Battle-t a polcról – az ugyanis a saga egészét tartalmazza!
A masszív dobozban érkező Hogwarts Battle nem egy szimpla társas, hanem egy kifejezetten impozáns méretű, egyszerű, sok szempontból mégis komplex pakliépítős monstrum, ahol kötetről kötetre haladva élhetjük át a hét regény történetét. Az akár egyedül is játszható, de igazán négy fővel élvezetes eposz során minden játékos egy karaktert – Harryt, Ront, Hermionét vagy Neville-t – alakítva dolgozik össze a többiekkel azért, hogy megállítsák az aktuális gonoszokat, mielőtt azok végleg átveszik az uralmat a szezon helyszínei felett. A szezon nem szimpla hasonlat: a csomagolás hét teljesen eltérő tartalmú, egymástól kiválóan elválasztott kisebb dobozt rejt. Ezekben találhatók az aktuális évhez tartozó ellenfelek, helyszínek és egyéb, speciális kártyák, melyek a pazarul kidolgozott, impozáns méretű játéktáblára kerülnek. Kezdetben természetesen a csapatra még nem vár teljesíthetetlen veszedelem, az első három év során alig egy tucatnyi gonosszal kell csak megküzdeni, és ennél jóval kevesebb helyszínt megvédeni, később azonban bonyolódik a helyzet – nem is akárhogy. Ahogy telnek ugyanis az évek, úgy lesz egyre magasabb a kihívás, és úgy kell egyre több elemet bevonni a játékba: a gonoszok, a helyszínek, illetve a Roxfortban összeszedhető varázslatok, társak és tárgyak öröklődnek, azaz vinni kell őket tovább a következő fejezetbe. Ráadásul minden szezonhoz extra szabálymódosítás is jár: a negyedik évadban például megjelennek az iskola házait szimbolizáló kockák, melyek a csapattagok támogatását hivatottak megvalósítani; a hetedikben pedig a horcruxok fognak komoly bosszúságot okozni, és hátráltatni szereplőinket.
A játékmenet maga a szezonok között azért ragaszkodik a kezdetben lefektetett szabályokhoz, azaz az egyes körökben az aktív játékos a kezdetben alig tíz lapot számláló paklijából felcsap öt lapot, és ezek használatával szerez befolyást, támadóerőt, életerőt. A befolyás a tulajdonképpeni vásárlóerő, ennek használatával lehet a Roxfort-kártyákhoz jutni, melyek mindegyike eltérő összegbe kerül, és eltérő paraméterrel bír. Van, amelyik gyógyít, van, ami támadóerőt ad... és ez a sor a végtelenségig folytatható, a dobozban ugyanis száznál is több lap vár. A szezonok során le kell győzni minden gonoszt, mielőtt azok elfoglalják az olyan ikonikus helyszíneket, mint az Abszol út, a Gringotts, vagy épp a Mágiaügyi minisztérium: ha ez nem sikerül, Voldemort győzedelmeskedik!
A Hogwarts Battle egy fantasztikusan igényes, rettenetesen szórakoztató, kifejezetten változatos és taktikázási lehetőségeket is magában rejtő pakliépítős monstrum, amely nemcsak az elkötelezett Harry Potter-rajongók számára kihagyhatatlan, de azoknak is, akik eddig úgy gondolták, hogy egy sikeres filmből vagy könyvből nem lehet úgy kiváló játékot készíteni, hogy az önmagában is megállja a helyét. Itt a példa, hogy lehet, még ha egy nagy adagnyi varázslat is kellett hozzá! A Harry Potter: Hogwarts Battle meglehetősen sok szöveget használ, így az angol nyelvtudás az élvezetéhez elengedhetetlenül szükséges. De van egy jó hírünk: az év második felében ugyanis végre magyarul is megjelenik, így most már semmi akadálya nem lehet a Roxfortba való visszatérésnek!
