Társas. Az átlagos magyar embernek erről szinte biztosan a Gazdálkodj okosan, a Monopoly, esetleg a Cluedo ugrik be, pedig ennél sokkal több van a témában, amely évek óta az aranykorát éli. Olybá tűnik, hogy ahogy egyre több helyről éri az embereket a modern korra jellemző digitális inger, annál inkább vágynak valami kézzelfogható, analóg szórakozásra. A társasjátékok ezt a szerepet pedig tökéletesen betöltik, hiszen nemcsak hogy más világokba repítenek, de több évszázados múltjuk révén nincs olyan téma, amit még ne dolgoztak volna fel. Új rovatunkban olyan játékokat igyekszünk bemutatni, melyek csak most kerültek piacra, esetleg kiváló címek a múltból, vagy akkora klasszikusok, amiket kötelező a polcon tudni, legyen az ember kezdő vagy épp veterán boardgamer!
Nottingham bírája
- Gyártó: Arcane Wonders
- Partner: Szellemlovas
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 3-5
- Játékidő: 60 perc
- Korcsoport: 8+
- Ár: 8 990 Ft
A társasjátékozás és a csalás sok esetben kéz a kézben jár, vagy legalábbis vannak olyan helyzetek, amikor valaki tudatosan is a saját malmára hajtja a vizet, mások kárára – legalábbis gyerekként, ha, mondjuk, utál veszíteni, és megengedők a szülei. Csak míg az olyan klasszikusokban, mint a Gazdálkodj okosan, az anyai/atyai szigor árnyékában is simán be lehetett tolni a lakásba a porszívót a teljes összeg kifizetése nélkül, vagy a Hotelben értékes ingatlant vásárolni „nyomott áron”, addig az ember ugyanezt azért már nem tenné meg érett fejjel, főleg társaságban. De mi van akkor, ha erre maga a játék kényszeríti rá?
Az angolul eredetileg 2014-ben kiadott, pár ével később pedig itthon is megjelent Nottingham bírája pontosan e köré építette fel játékmenetét, hiszen ez a csalásról, mások átveréséről, és közben a saját tarisznya arannyal való megpakolásáról szól egy olyan idilli környezetben, amit filmek és sorozatok sora dolgozott fel az évtizedek során. A Robin Hood köré font mítosz esetében ezúttal viszont nem az erdőlakó igazságtevő van a főszerepben, hanem nemezise, Nottingham bírája, aki mindent megtesz azért, hogy a vásárnapi piacozás során a saját zsebe teli legyen tömve, miközben a kereskedőket (is) alakító játékosok pontosan ugyanezt szeretnék elérni.
Nem egy szimpla piac ez, ahová az ember csak úgy kirakhatja a portékáit: kereskedni itt csak előre meghatározott árukkal lehet, ezen belül is korlátozott mennyiségben. A forduló elején minden játékos adott mennyiségű pénzt és kártyát kap, és ezekből kell maximum ötöt bejuttatnia a standjára, a lapokat egy lezárt tarisznyába rakva. Ezt követően be kell mondania a seriffnek, hogy mi is található a tarisznyában. A játékban két csavar van: az egyik, hogy egy ilyen alkalommal csak egy típusú legális áru – alma, sajt, kenyér vagy csirke – vihető be hivatalosan, másrészt pedig a seriffnek joga van átvizsgálni a tarisznyát. Ha illegális árut talál, a játékosnak pénzbüntetést kell fizetnie; ha a vizsgálat előtt a seriff gyanúsítja meg a kereskedőt csalással, akkor ártatlanság esetén a seriffnek kell kártérítést fizetnie. Van viszont egy harmadik lehetőség: az, amikor a seriff úgy dönt, nem vizsgálódik. Ehhez azonban általában meg kell győzni, és itt jön képbe a Nottingham bírájának lényege: a trükközés. A seriff megvehető pénzzel, áruval, ígérettel, igazából bármivel, és így a piacra bejuttathatók a csempészáruk, amelyek lényegesen több pénzt hoznak a konyhára.
Ez a megvesztegetés és bemondás természetesen a játékosok között zajlik, nem tartozik ehhez az „akcióhoz” kártyalapka, korong, vagy bármiféle jelölő, és így nyoma sincs a „meggyőzésnek”. Csakhogy ez nem mehet a végtelenségig, és nem csak azért, mert ennek a fázisnak időkorlátja is van (a hivatalos applikáció használata kiemelten ajánlott!). Hanem mert a bírói feladatkör folyamatosan vándorol, így többször is meg kell gondolni, kivel és mit is teszünk a győzelem érdekében!
A Nottingham bírája egy borzasztóan gyorsan megtanulható, egyszerű, de halálosan szórakoztató kezdő társas, amely nemcsak egymást kérdés nélkül hátba döfő baráti társaságoknak, de családoknak is tökéletes választás lehet. Már csak azért is, mert három fő alatt sajnos nem is játszható, és igazából négy emberrel működik a legjobban, főleg, ha blöffölésre és ármánykodásra hajlamos személyek vannak a közelben – az igazi hatalom ugyanis nem a seriff, hanem a hazudozók kezében van!
Dice Forge – A sors kovácsai
- Gyártó: Libellud
- Partner: Gémklub
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4
- Játékidő: 30-40 perc
- Korcsoport: 10+
- Ár: 12 990 Ft
A hatalomról és annak kiaknázásáról pedig a hónap másik játéka, az alig kétéves Dice Forge is bőven tud mesélni, bár itt sem kereskedni, sem hazudozni nem kell, csak épp a szerencsében és a kockadobó képességekben bízni. A francia Régis Bonnessée játékában a félisteni címre hajtó harcosok küzdenek meg egymással, hogy a legtöbb dicsőségpont megszerzésével bizonyítsák rátermettségüket, az isteni áldások révén válva egyre hatalmasabbá. A társasjátékok zömétől eltérően a Dice Forge narratívája ebben gyakorlatilag ki is merül: itt nem a történetmesélésen vagy a képzeletbeli világ felépítésén, hanem a mechanikán van a hangsúly.
A Dice Forge-ban ez a mechanika egészen páratlan, mivel itt szó szerint kockákat kell építeni – egész pontosan azokat úgy testre szabni, hogy a lehető legtöbb hasznot hozzák. Minden játékos összesen kettővel rendelkezik, és minden körben ezeket eldobva lehet három lehetséges nyersanyagot gyűjteni: aranyat, napszilánkot vagy holdszilánkot. Az aranyból elsősorban vásárolni lehet (ezt hivatalosan „áldozat bemutatása az isteneknek” néven fut) a piactéren. Itt kizárólag egy dolog található, abból viszont több mint kéttucat: kockaoldalak, amiknek segítségével lehet hozzájutni a nyersanyagokhoz. Értelemszerűen a legtöbbet hozó lapkák kerülnek a legtöbbe, megvásárlásuk után pedig azokat rá kell kovácsolni a kockára, szó szerint lecserélve a kiszemelt kocka egy oldalát. De akkor mire jó a hold- és a napszilánk? A tényleges, szigetekre osztott játéktéren kerülnek képbe, mert ezekből vásárolhatók meg azon kártyalapkák („hőstett kártyák”), melyek egyszer használatos, körönként aktiválható, vagy épp permanens extrát adnak.
Ez lehet a kocka újradobásának lehetősége, esetleg egy ingyenes nyersanyag, a riválisok dobásának törlése, vagy egy olyan különleges kockaoldal, amely akár meg is triplázhatja a dobások értékét. A cél viszont nemcsak az, hogy a játék végén a lehető legtöbb pontot szerezzük meg, hanem egy olyan taktika kitalálása és gyakorlatba való átültetése is, amely elvezet a győzelemhez. Nyerni egészen sokféleképpen lehet, és mivel mindenki egyszerre dob, a vásárlás pedig játékosról játékosra zajlik, menet közben is rendszeresen újra kell gondolni a taktikát. Ha valaki mondjuk, elhalássza a kiszemelt kockaoldalt, esetleg elvisz egy brutális hőstett kártyát, vagy látványosan ráfekszik egy adott nyersanyagra, nos, ez nemcsak a saját stratégiát írhatja felül teljesen, de vészharangként is funkcionálhat, hiszen könnyedén kitalálható, a másik miként próbál győzedelmeskedni.
Nyersanyagokat a végtelenségig gyűjteni ráadásul nem is lehet. A feleknek kiosztott, vastag, vájatokkal felvértezett, a jelölőket betonstabilan tartó játékoslapkák csak adott mennyiségű aranyat, nap- és holdszilánkot képesek befogadni, így idővel a dobások zöme akár elpazaroltnak is tekinthető, amennyiben nem vásároltunk extra nyersanyagraktárt (amely egy újabb, az előzőhöz tökéletesen hozzásimuló kartonlapot jelent). Emiatt folyamatosan rá vagyunk kényszerítve arra, hogy ne csak gyűjtsünk, de költsünk is – de mi van akkor, ha szinte már nincs mire...? A meccsek során ilyen és ehhez hasonló problémák és kérdések pedig elég sokszor előkerülnek, de a játék egyáltalán nem tart sokáig: kilenc, 3 játékos esetén pedig tíz fordulót követően a viadal véget ér, és jöhet a könyörtelen pontszámlálás.
A Dice Forge egy egyszerű, gyorsan megtanulható, sallangmentes és nagyon izgalmas kompetitív társas, amely minden szempontból modern, és amely túlzás nélkül a valaha készült egyik legigényesebb kiadást kapta. Az egy dolog, hogy mind a kockák, mind a kockalapkák kemény, strapabíró műanyagból készültek, így a folyamatos átszerelésük alatt nem kell attól tartani, hogy szétesnek, az pedig egy másik, hogy a doboz belsejébe rakott gyári inzert igazi mestermunka, amely szó szerint minden egyes elemnek külön helyet szán, és ahol az egyes táblaelemek pazar eleganciával pakolhatók egymásra. Erre mondjuk szükség is van, az első setup nem éppen egy kétperces mulatság, és bizony az el- és kipakolásnál is árgus szemekkel kell figyelni, hogy egy lapka se keveredjen el, de megéri: a Dice Forge egy igazán különleges élményt nyújt, és egy mintát is a gyártóknak – bizony így kell kiadni egy modern társast!
