Társas. Az átlagos magyar embernek erről szinte biztosan a Gazdálkodj okosan, a Monopoly, esetleg a Cluedo ugrik be, pedig ennél sokkal több van a témában, amely évek óta az aranykorát éli. Olybá tűnik, hogy ahogy egyre több helyről éri az embereket a modern korra jellemző digitális inger, annál inkább vágynak valami kézzelfogható, analóg szórakozásra. A társasjátékok ezt a szerepet pedig tökéletesen betöltik, hiszen nemcsak hogy más világokba repítenek, de több évszázados múltjuk révén nincs olyan téma, amit még ne dolgoztak volna fel. Új rovatunkban olyan játékokat igyekszünk bemutatni, melyek csak most kerültek piacra, esetleg kiváló címek a múltból, vagy akkora klasszikusok, amiket kötelező a polcon tudni, legyen az ember kezdő vagy épp veterán boardgamer!
A tiltott sziget
- Gyártó: Gamewright
- Kiadó: Reflexshop
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 2-4
- Játékidő: 30-60 perc
- Korcsoport: 10+
- Ár: 6 990 forint
A kompakt méretű, a szokásostól általában kicsit eltérő csomagolású, sok esetben fémtokban érkező Gamewright gyártmányú társasok a hazai közönség számára sem ismeretlenek, hiszen az egyik legegyszerűbb és legjobb draftolós kártyajáték, a Sushi Go a kezdő és haladó gyűjtök polcáról sem szokott hiányozni, még akkor sem, ha az ember alapvetően sem a halakat, sem a sushit nem kedveli. Az eredetileg 2010-ben kiadott, idén tehát kilencedik születésnapját ünneplő A tiltott sziget viszont halból, sushiból sem tartalmaz semmit, cserébe viszont egy egyszerű, pörgős, kifejezetten ötletes kooperatív stratégiai játékot kínál, ahol a 2-4 fős csapatok kincsvadásznak állnak, és még azelőtt megpróbálnak megszerezni mindent, mielőtt a szigetet elnyelné az óceán.
A Tiltott Sziget ugyanis egy idézőjelben időre menő játék, de szerencsére nem kell homokórát forgatni, vagy a másodperceket számolni, mindössze érdemes észben tartani, hogy a kalandozás nem húzódhat a végtelenségig, mivel a sziget nem fogadja tárt karokkal a betolakodókat. A minimum kettő, maximum négy főből álló csapat célja, hogy négy kincset szerezzen meg, és ezek birtokában hagyja el az ősi birodalmat. A sietség oka, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén a szigetet alkotó helyszíneket először elönti a víz, rosszabb esetben pedig el is nyeli, lyukat ütve az amúgy sem éppen hatalmas játéktérben.
Ez a játékterület minden alkalommal teljesen más, legalábbis a felépítését tekintve. A 24 szigetlapkát mindig le kell rakni, és mindig ugyanabban a formában (egy 4x4-es tér kialakítása után a maradékot az oldalaik középvonala mentén kell elosztani), de hogy az egyes elemek épp hova kerülnek, az már a véletlenen múlik. Az előkészítés utolsó fázisában minden játékos kihúz egy kalandort a hatból, akik mind eltérő képességekkel rendelkeznek. Például a pilóta körönként egyszer bármelyik mezőre átléphet, a búvár pedig az elárasztott vagy hiányzó mezőn is áthaladhat.
Miért fontos ez a mozgás? Mert mindenki csak vízszintesen vagy függőlegesen közlekedhet a rendelkezésre álló lapkákon, megpróbálva eljutni az ereklyéket tartalmazó helyszínekre. Csakhogy ez még nem elég a sikerhez, az ereklye csak akkor vehető el, ha a játékos előtte megszerezte a hozzá tartozó négy kincskártyát, amik véletlenszerűen kerülnek elő a pakliból. Magát az ereklyét mindig két mező egyikén lehet felvenni, feltéve, ha az még elérhető – és itt jön képbe a korábban említett sürgetés.
A barátságtalan szigeten ugyanis nincsenek szörnyek vagy egyéb ellenfelek, csak a kegyetlen óceán, amely minden körben ellephet egy-egy mezőt, és ha ugyanazzal a lapkával ez újból megtörténik, akkor kiesik a játékból. Ha ez pont egy ereklye-rejtekhely, és az adott tárgyat még nem sikerült felvenni, a játéknak automatikusan vége. Ha a vízszint eléri a maximum szintet, game over. Ha egy játékos alól eltűnik a mező, és nem tud átúszni egy szomszédos részre, mindennek vége. Ha a kijutáshoz szükséges lapka, a Kalandorok kapuja bukik alá, akkor szintén a sziget nyer.
Hogyan lehet akkor egyáltalán boldogulni? Tervezéssel és csapatmunkával. Az elárasztott mezőket fel lehet szárítani, visszaállítva eredeti állapotukat; a különleges képességek használatával a hiányzó lapkák közti navigálás is megoldható; kommunikációval egy komplett kör lezongorázható előre, meghatározva, hogy ki hova megy, mit csinál, miként segít magán, a többieken, és persze az egész csapaton. Egy körben egy játékos maximum 3 akciót hajthat végre (mozgás, szárítás, kincskártya átadása másnak, vagy a kincs megszerzése), majd húz 2 lapot a kincspakliból, és végül annyi áradáskártyát, amennyit köteles a vízszintmérő alapján.
A Tiltott Sziget nagyon pörgős, gyors, még bukás esetén is végtelenül szórakoztató, ráadásul a Gamewrighthoz méltóan szépen kidolgozott. A szigetet alkotó vastag, szívós, gyönyörű szép ábrákat tartalmazó kartonlapkák mellé nemcsak ízléses kártyákat kapunk, de kifejezetten masszív és tetszetősen kidolgozott műanyag ereklyéket is, melyeket élmény megfogni és megküzdeni értük. A játék tárolása sem jelenthet gondot, a kisméretű fémtokban egy szekciókra osztott műanyag tartó található, amely minden elemnek rendezett otthont biztosít, egyúttal megkönnyítve a játék hordozhatóságát is. Hangulatos, egyszerűen megtanulható, vérbeli kooperatív játék, amely mind a kezdő társasozóknak ideális választás, mind azoknak, akik két komplexebb játék közé szeretnének beiktatni egy izgalmas szünetet. Ha pedig valami hosszabb, tartalmasabb élményre vágynak, van itt egy kicsi világ, amibe fejest ugorhatnak.
Small World
- Gyártó: Days of Wonder
- Kiadó: Gémklub
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-5
- Játékidő: 40-80 perc
- Korcsoport: 8+
- Ár: 14 990 forint
A társasjátékok Mekkájának számító Board Game Geek jelen sorok írásakor 1044 oldalnyi, azaz körülbelül 140 000 társast tart számon, ez pedig impozáns szám. Az még impozánsabb, hogy a 2009-es, azaz idén kereken tízéves Small World ezen a tabellán a 200. helyen csücsül, és egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy drasztikusan lejjebb egy darabig nem is fog bukdácsolni, kivéve persze, ha a Days of Wonder a neves évforduló alkalmából úgy nem dönt, hogy vagy legyárt egy újabb epizódot, vagy alapos vérfrissítésnek veti alá egykori klasszikusát. Utóbbira mondjuk sok szükség nincs: a Small World még egy évtized távlatából is végtelenül ötletes, szórakoztató és abszolúte kortalan kapudrog a komplexebb társasok felé vezető úton.
Varázsa, addiktív hatása alapvetően annak tudható be, hogy már az alapötlete is egyszerű és kiváló: adott egy szegmensekre osztott, meglehetősen apró világ, amit a játékosoknak kell meghódítani, megszerezve a legtöbb győzelmi pontot (1-3 játékos esetén 10, több főnél 9 kör alatt). Minden egyes elfoglalt terület után alapjáraton egy győzelmi pont jár, ami nem túl sok, főleg, hogy minimum egy másik játékos is ugyanezért küzd. Hogyan szerezhető akkor több? Például a megfelelő faj kiválasztásával.
A Small World univerzumában kereken 14 faj közül lehet választani, és mindegyikük teljesen egyedi extrát nyújt: a patkányok kezdenek a legtöbb egységgel, az amazonok csata közben erősítést hívhatnak be, az emberek extra aranyhoz juthatnak a mezőkön, az élőholtak pedig tulajdonképpen két élettel is rendelkeznek. Önmagukban is erősek tehát, de mindegyiküknek jár egy képességlapka is, mely tovább csavarja a lehetőségeket. Mivel mind a faj-, mind a képességlapkák véletlenszerűen kerülnek kisorsolásra, ezért minden kör, minden újrapróbálkozás teljesen új kombinációs lehetőségeket szül: épp úgy kerülhet kommandós félszerzet a kézbe, mint kereskedő csontváz, gazdag troll vagy sárkánylovas ork.
A fajok esetében ez a két paraméter dönt arról, hogy hány egységlapkával kezdünk. Ez azért fontos, mert a területek meghódításához minimum 2-re lesz szükség, de ha a kiszemelt rész foglalt – mert egy rivális játékos vagy egy természeti/mesterséges akadály található rajta –, akkor ez a szám nő. Egy-két kör alatt azért általában mindenki lerakja a maga lapkáit, begyűjtve a győzelmi pontokat, és ez után maradna a változás... ha nem volna a Small Worldben még egy csavar.
Ugyanis a játék bármely pontján kihalásra ítélhetjük fajunkat. Ezzel a játékos ugyan kiesik egy körből, és lemond birodalmáról, de a következőben egy teljesen új fajt irányítva térhet vissza, újult erővel folytatva az inváziót. Ilyenkor azon területek, melyek korábban a birtokunkban voltak, és időközben más nem foglalta el őket, szintén a mi államkincstárunkat erősítik! Ez a kihalás-mechanika akkor tud igazán ütni, amikor egy jó faj, egy kiváló képesség társul mellé. Az élőhalottak például a hanyatlási fázisban nem veszítik el a lapkáikat, sőt még támadni is képesek, így olyan, mintha egyszerre két fajt irányítanánk. A különleges képességek között is számos erős akad: erődépítőként egy-egy terület erősíthető meg, megnehezítve azok elfoglalását, de diplomataként egy körre a kispadra ültethető az is, akivel abban a körben nem volt konfliktus.
Ennyi faj és ennyi különleges képesség láttán pedig talán mindenki számára egyértelmű, hogy a Small Worldben páratlanul sok a kombinációs lehetőség, így több tucat játék sem elég ahhoz, hogy egyrészt mindent megismerjünk és használjunk, másrészt akár csak kicsit is ráunjunk. Ha ez mégis bekövetkezne, akkor sincs baj: 10 éves játék révén a Small World számos kiegészítővel rendelkezik, melyek új fajokkal, képességekkel vagy akár helyszínekkel bővítik az amúgy minden szempontból impozáns alapjátékot. Nem lehet panasz a tálalásra sem. A dobozt kinyitva döbbenetes mennyiségű tartalom vár: 168 fajlapka, 109 győzelmi érme, 20 képességjelző, 35 területjelző, és két duplaoldalú játéktábla (azaz 4 térkép), fakkokra osztott műanyag vázzal, a fajlapkáknak egy külön, fedeles tálkával, amely kiváló segítséget nyújt abban, hogy szállítás közben ne rázódjon minden össze egy kibogozhatatlan káoszmasszává. Mert a világ lehet, hogy kicsi, de a Small World semmilyen szempontból sem az!
