A galaxis haldoklik. Egy természetfeletti, sötét erő sorra nyeli el a rendszereket, miközben az emberi faj még épp csak magához térne egy elsöprő erejű háborúból, amit kizárólag egyetlen rendszerben megtalálható, értékes drágakövekért vívtak. Teljes a gazdasági válság, új hajók, állomások, járművek helyett folyamatos a leharcolt roncsok újrahasznosítása. Mindenki a maga érdekét tartja csak szem előtt, általános a téboly, a feldolgozatlan trauma, a nihil, a könyörtelen világűr pedig nyom nélkül elnyeli azokat, akik feladják a küzdelmet.
Ebben a felemlő sci-fi környezetben játszódik a Free League Publishing legújabb játéka, a Death in Space, melyet olyan filmek inspiráltak, mint a 2001: Űrodüsszeia, a Pandorum, a Blade Runner és a Titan AE. Mindez első pillantásra a legutóbb bemutatott Mörk Borg sci-fi testvérének tűnhet, ami nem is alaptalan gondolat, annak készítői ugyanis itt is felbukkannak az alkotók listáján. Ám a Christian Plogfors és Carl Niblaus által jegyzett játék más, jóval komplexebb a doom metalos vagdalkozásnál, bár alapvetően itt is egy rövid és egyszerű szabályrendszerrel rendelkező light rule szerepjátékról van szó, melyben a játékosok karakterei ráadásul kifejezetten tiszavirág életűek.
Ebben a galaxisban nincsenek nyugdíjas évek
A Death in Space ugyanis egy kifejezetten könyörtelen játék, melyben a játékosoknak jellemzően árral szemben kell úszniuk azért, hogy saját boldogulásuk érdekében túléljék az adott szituációkat. A szabálykönyv természetesen számos esetben csak javaslatokat és inspirációkat tartalmaz az egyes küldetések helyszínét és lehetséges témáit illetően, a mesélőnek pedig számos eszközt kínál arra, hogy saját naprendszereket, hatalmas űrállomásokat és konfliktusokat dolgozzon ki. A veszély számtalan forrásból származhat: ellenséges NPC-k, a Void nevű titokzatos erő által megfertőzött lények, a játékos karakterek saját Void mutációi (melyeket azonban előnyükre is fordíthatnak), meghibásodott rendszerek és MI programok, melyek általában kettesével-hármasával kerülnek a játékosok elé. A mesélő ugyanúgy összeállíthat egy halálra ítélt űrhajón zajló végzetes belviszályt, mint egy Dead Space/Alien-jellegű haláltúrát egy idegen mutáció által megfertőzött, meghibásodott állomáson.
Az ajánlott kiindulási helyzet, hogy a játékosok karakterei a Tenebris-rendszerben verődnek össze, mely a tíz évvel korábban befejeződött, katasztrofális Drágakő-háború fő színtere volt. Itt található a Vasgyűrű, egy több száz űrállomásból összecsatolt hatalmas objektum, melyre sokan a szebb jövő érdekében érkeznek, majd attól függően, hogy melyik zónájában landolnak, rövidebb-hosszabb idő elteltével próbálnak kereket oldani. Korrupció, bandaháborúk, mutánsok, szekták jelentik a legfőbb problémákat. A Vasgyűrű viszonylagos biztonságán kívül azonban minden egyes játék egyik központi részét egy hajó vagy állomás jelenti, ez a “hub” pedig lehet a játékos karakterek vagy megbízójuk tulajdona is. A Death in Space olyannyira nagy hangsúlyt fektet erre a hubra, hogy a karakterkészítés mellett a legfontosabb előkészületi lépés a megtervezése, és a játékhoz adott eszközök sorában a karakterlapokhoz hasonló hub-lapok is sorakoznak. A hubok ráadásul az esetek többségében kisebb-nagyobb technikai problémákkal küzdenek, a játékosoknak pedig közös döntések alapján kell menedzselniük az igen szűkös energia- és üzemanyag-ellátást, melyek kimerítése esetén a túlélési esélyeik viszonylag gyorsan a nullával válhatnak egyenlővé. A helyzetet súlyosságát és bonyolultságát pedig csak tovább növeli a játék által kínált számtalan potenciális esemény, az űrcsatáktól a különböző természetfeletti határát súroló anomáliákon át egészen a technikai katasztrófákig.
Eldöntendő kérdések
Az első próbajátékok során azonban rögtön beleütköztünk néhány problémába, melyek közös gyökere az, hogy a készítők mintha kicsit többet próbáltak volna markolni a szabálykönyvben, mint amennyivel elbírtak. A Death in Space hemzseg a különböző játékmechanikáktól: űrcsaták, kolosszális űrállomások, szekták, háborúból megmaradt konfliktusok, kapzsi cégek, bolygók felszínén végrehajtható felfedezések, mutáns rémségek, mélyűrben úszó hatalmas szörnyek. A light rule szabályrendszer azonban ezeket illetően sajnos számos esetben hagyott maga után némi kívánni- vagy még inkább kifejtenivalót. Már a szabálykönyvhöz mellékelt, kezdéshez ajánlott kalandmodul, az “Isten hozott a Gyűrűn!” is egy több szempontból is fenyegető szituációba dobja a játékosokat. Frissen szerzett hajójukkal a Vasgyűrű egy kétes zónájában landoltak, jelentős adósságot halmoznak fel a karbantartók felé, üzemanyaguk nincs, a hajó megjavításához pedig szükségük van a két egymással háborúzó helyi banda egyikének segítségére. Mindeközben ráadásul, megunva a helyiek pitiáner összetűzéseit, a szektor egyik legnagyobb bandavezére is úton van egy felfegyverzett halálosztaggal, hogy átvegye az irányítást.
Ez egyszerre mutatja be a játékrendszer számos kulcsfontosságú elemét és kényszeríti rá a játékosokat a harc mellett a diplomácia, a lopakodás és technikai ügyködés használatára is. Csak épp a szabálykönyv szinte egy szót sem ír arról, hogy például a diplomáciának vagy a lopakodásnak pontosan hogy is kellene működnie. Gyakorlatilag persze minden a 4-5 alaptulajdonság szerint számolt dobásokon múlik, általában hat- vagy húszoldalú kockákkal, azonban kissé túl sok dolog lett a mesélőre bízva. A szabályrendszerből pár dolgot akár jobban is kifejthettek volna, akár egy-két kiegészítőben, hogy így az alap szabálykönyv kicsit fókuszáltabb legyen. Ennek ellenére a Death in Space újabb remek tétel a Free League Publishing impozáns kínálatában, ami a nyomasztó, kilátástalan sci-fi történetek rajongóinak bőven megér egy próbát.
(A tesztpéldányt a Free League Publishing biztosította – köszönjük! A játék angolul érhető el, éppen ezért nyelvtudás szükséges hozzá.)
