Többek között járt már nálunk a Privateer Press pár kisebb társasa és a Level 7 is, de a Warmachine és a Hordes alatt vannak relatíve közepesnek nevezhető címeik is, már ami a hozzájuk szükséges minihegyeket illeti. Ilyen a Monsterpocalypse és a Riot Quest is, mely utóbbihoz volt szerencsénk, és két meccs között idő is akadt kipingálni a figurákat.
Riot Quest
- Kiadó/partner: Privateer Press
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 30 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 2/5
- Ára: egy Starter Box 50 USD, nagyjából 15 400 forint
Egyszer volt, hol nem volt, egy szép napon a képletesen értendő mennyei ventilátor alaposan szétcsapta a sárkánykagát a Vas Királyságok nem-annyira-frissen-meszelt falán. A mindent elsöprő kataklizma után a régi világ romjain magukat hősöknek nevező fosztogatók marakodnak elveszettnek hitt kincsek fölött, melyek a varázslat és a gépészeti tudás ragyogó és gyakran halálos találkozásából születtek. A mi feladatunk az egyik ilyen csapat vezetése lesz egy másik ellen, egy szűk arénában, ahol a szerencse mellett ügyes taktikázásra is szükségünk van.
A Riot Quest egy egyszerű, gyorsan tanulható arénaharcos játék, melynek hangvétele mellett már karakterein is látszik, hogy nem veszi magát a kelleténél komolyabban. A Privateer Press egyéb játékait ismerők számára feltűnhet egy-egy ismerős küllemű szereplő is, de a játékmenet itt a szokottnál is egyszerűbb és pörgősebb, mégis rendelkezik kellő mélységgel ahhoz, hogy újra és újra elővegye az ember – vagy éppen bővítse gyűjteményét. Hozzánk két doboznyi, az “alap” starter box és az új, Kickstarterről érkezett Wintertime Wasteland jutott el, összesen 10 figurával, két arénával, hozzájuk tartozó küldetésekkel, felszereléssel és egyebekkel.
Gyerünk az arénába be
A játék célja összesen hét (vagy közös megegyezés alapján akár több) győzelmi pont bezsákolása, melyeket a két aktív küldetéskártyán (bounty) szereplő feltételek teljesítése mellett a bevált karaktergyilkolászós módszerrel is elérhetünk. Persze a halál itt nem állandó, előnyünk csak átmeneti, hőseink először a hűtőbe, majd szerencsés dobás esetén a kispadra, onnan meg vissza a pályára kerülnek. A hatszögekre osztott játéktéren négynél többen azonban sosem tartózkodhatnak csapatunkból, így fontos a szinergia, amit a legalább öt, maximum tíz főből álló csapatból kell megvalósítanunk.
Ebből már egyértelműen látszik, hogy karaktereink adják a taktikázás alapjait: a hat kaszt (fighter, guard, gunner, rogue, scout, specialist) valamelyikébe tartozó hősünk a besorolásának megfelelő képesség mellett rendelkezik egy egyedi tulajdonsággal és olykor fegyverei is okozhatnak kellemetlen meglepetéseket. Mindezt a hozzájuk tartozó karakterlapról olvashatjuk le, melyen minden további lényeges információ is megtalálható mozgásuk, védelmük és életerejük mellett.
A meccs kezdetén kiválasztjuk embereinket, és mindegyikük után jár egy spéci felszerelés (riot gear), melyet csak a megfelelő valuta ellenében adhatunk kiszemeltünknek. Ezt a valutát a pályán véletlenszerűen megjelenő kincsesládákból vadászhatjuk, és mivel mindig csak egy “születik be”, így némi torzsalkodás garantált a zsetonért. Ezen felül a mindenki számára nyílt küldetések (itt inkább vérdíj, bounty-k) teljesítése is érdekütközést szít, vagyis a zsíros győzelmi pontokért való versenyfutásban a konfliktus garantált és azonnali.
Kocka(zat)menedzsment
Minden kör elején kockadobással eldöntjük, ki kezd, majd akciókockáinkat (fehér) előkészítjük felhasználásra, ezek felhasználásával cselekedhetünk tetszés szerint. Vagyis egy körben összesen hat dolgot hajthatnak végre hőseink, mert ennyi kockánk adott mozgásra, támadásra, fosztogatásra, interakcióra és speciális képességeink aktiválására. Végszükség esetén pedig beáldozhatjuk őket egy-egy támadás felerősítésére, melyeket amúgy alapvetően a másik két színű kocka, a kék (boost) és a piros (power) határoz meg.
És ugyan felváltva lépünk, ha elfogynak a fehér kockák, akkor lehetőségek híján passzolnunk kell, idejekorán való elpazarlásuk pedig ellenfelünknek nagy szabadságot ad. Okosan kell a sorrendet is eldöntenünk, mert egy már aktivált hős nem léphet újra (felhasznált akciókockáinkat a karakterlapra kell helyeznünk, így egyértelmű, ki mozgott és ki nem). Értelemszerűen egy kör akkor ér véget, ha mindenki passzolt és kezdődik elölről a forgatag.
Maga a harc bot egyszerű: kiválasztjuk a támadáshoz a fegyvert, melynek hatótávolságán belül kell lennie a célpontnak. Ezt követően a karakterlapon meghatározott kockákkal és az esetlegesen beáldozott akciókockákkal dobunk, összeszámoljuk a találatokat. Ha az így kapott találatok száma az esetleges módosítókkal együtt, mint a fedezék vagy az egyes csapattagok képességei, több, mint a célpont karakterlapjának első védelmi száma, akkor az elszenved egy sebet. Ha több a második számnál is, akkor pedig kettőt kap, ami a szűkös, átlagosan három életerőnél bizony bajos dolog.
Újrahasznosítás
Ugyan itt és most visszonlyag rövidre fogtuk a történetet, mindennek megértésében egy összeszedett szabálykönyv segít, példákkal és illusztrációkkal részletesen elmagyarázva minden egyes koncepciót. A dizájn egységes, ízléses, könnyed hangvételű. A karakterlapok tömve vannak információval. Talán kevesebb szöveggel is meg lehetett volna oldani, pláne, hogy az amúgy egyértelmű ikonok és színkódolás mindezt igazán lehetővé tenné.
A két doboz tartalmaként adott hősök fémből voltak (egy kivétellel, ahol a pajzsot tartó kéz műgyanta), de a Privateer Pressnél egyaránt kaphatóak tisztán fém vagy műgyanta, de vegyesen csomagolt figurák is a játékhoz. Itt kell megjegyezni, hogy ragasztani mindenképp kell őket (van kifejezetten erre a célra ragasztó, de a szimpla “zselés” pillanatragasztó is megteszi), illetve egyes esetekben előfordulhat, hogy kiegyenesíteni is. Festeni viszont már nem kötelező, de a játék élvezetén nagyot emel egy jól kipingált csapat. Azoknak mondom, akik már kikacsintottak erre a hobbira: számomra élmény volt velük dolgozni, bár a figurák hullámzó nehézségűek. Volt, aki tömve volt részletekkel, míg másokat alig pár óra alatt “asztalkészre” lehetett festeni.
A figurák, kártyák és kockák mellett adott volt mindkét dobozban egy-egy kifejezetten vékony, fényes papírra nyomtatott aréna is, melyek aktív és gyakori játék esetén biztos nem lesznek hosszú életűek. Na, persze rendes playmatet is vásárolhatunk a boltból, ahogy a különféle tokeneket is helyettesíthetjük pici kincsesládákkal, relatíve drága pénzért – igazán belefért volna az amúgy túlméretezett doboz kihasználatlan terébe egy széthajtható, vagy urambocsá’ moduláris kartontábla.
Pontszámlálás
Mindent összevetve egy roppant élvezetes és szórakoztató, könnyen tanulható, mégis kellő mélységet rejtő játék a Riot Quest, mely gyorsan beszippanthatja az embert. Ahol igazán számít, ott látszik rajta a tapasztalat, és az igényesség; ugyanakkor a papíráru spórolós mivolta fölött a fejemet csóváltam. Végső soron erősen ajánlott, nemcsak egy szimpla “kockahajigálós” móka, ha pedig netán még ismered és szereted is a Warmachine/Hordes világát, akkor különösképpen. Ha meg csak megismer(tet)néd, akkor széles merítőhálót vethetsz ki a színes karakterek tömkelegére, anélkül, hogy egyből anyagi csődbe taszítanád magad.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Privateer Pressnek!)
